Mintha nem Magyarországon lennénk – Lajoskomáromban háború helyett összefogtak az emberek, mindenki ad és kap a közösből
Lajoskomárom egy jókora bakugrásnyira van a Balaton déli fővárosától, valamivel több mint egyórányira Budapesttől. De mintha egy másik országban élnének az itteni emberek. Önkéntesen vállalt közösségben művelik a földjeiket, maguk értékesítik, amit megtermeltek, és ami ennél is fontosabb: tökéletesen megbíznak egymásban.
Raskó György és Csepregi Attila– Ebben a tősgyökeres sváb faluban az emberek ilyenek” – ezzel a kijelentéssel keltette fel az érdeklődésemet egy különös mezőgazdasági vállalkozás iránt Raskó György, az ország egyik legfelkészültebb agrárközgazdásza, az Antall-kormány korábbi mezőgazdasági államtitkára. Maga is ezen a vidéken gazdálkodik. Még az „új földosztáskor”, 2004-ben megvette az egyik háromezer hektáros enyingi gazdaságot, a lajoskomáromi Győzelem termelőszövetkezetet, amely fénykorában mintegy kilencezer hektáron gazdálkodott, de addigra csődközelbe került. Vezetője tőle kért anyagi segítséget. Jó földjeik voltak, értettek is a földműveléshez, de nehezen tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez.
Csepregi Attilával hamar egymásra találtak. A még szinte pelyhedző bajszú fiatalember már akkoriban a környék legtekintélyesebb gazdálkodója volt, az ismert agrárközgazdász és a jókora családi birtokot művelő „növénydoktor” szinte ugyanúgy gondolkodott a korszerű mezőgazdaság jövőjéről.
– Be kellett látni, hogy nem vezet sehová az a fajta egészségtelen rivalizálás, ami kialakult a korábbi téeszvezetők és az egyéni gazdák között – meséli a közgazdász. – Aki nem volt szövetkezeti tag, azt kitiltották a raktárakból, semmilyen szolgáltatást nem kaphattak, ami egy ilyen falusi környezetben nevetséges volt. Aki tehette, átment a terményeivel a másik faluba. Amikor átvettük a szövetkezetet, ezt az áldatlan állapotot megszüntettük.
Riportunk teljes változatát a 168 Óra hetilap december 12-én megjelent számában olvashatják el. Keressék az újságárusoknál!
