Kori sporit taccsra tették – A cigányságból nem lehet kitérni

Negyvenévesen vonult vissza az aktív játékvezetéstől a „nagy békétlenkedő”, a „celeb játékvezető” Jónás Kornél, aki 16 éven át fújta a sípot a nógrádi végeken. Korinak élete volt a futball, vagy ahogy áhítattal mondja, „a játékvezetői működés”. Aztán egyszer csak úgy érezte, elfogy körülötte a levegő. Hiába választották többször az év játékvezetőjének, mellőzni kezdték, aztán végleg taccsra tették. A fordulat 2013 májusa lehetett, amikor rasszista őrjöngés miatt lefújta a Nógrádsáp–Diósjenő-meccset. Pedig mondták a megyei szövetségben: Kori, nem muszáj mindent meghallani. De süket maradhat-e valaki, ha kórusban zúg a „mocsadék cigány”? Kori a hetvenkettedik percig bírta, majd szájához emelte a sípot. Pályája ezzel ketté is tört. Meglátogattuk, megnéztük, mit csinál az egykori játékvezető vasárnap – immár síp nélkül.

2017. május 10., 07:16

Szerző:

Valami jóvátehetetlenül megváltozott. Vasárnap van, Kori ilyenkor készülni szokott. Kipucolja az új csukát, kikészíti a sípot, a stoppert, a fekete dresszt, amit az asszony kimosott. Ebédnél nyugtalan az ember, a családra sem figyel. Kinéz az erkélyre, rágyújt, lazítani próbál. Odalenn fékezés, jönnek a kollégák. „Kori, megyünk.” Puszi a gyerekeknek, „jó legyél, Kori, estére egyben lássunk”. Meccs előtt tennivalók vannak. Át kell nézni az igazolásokat, be kell járni a pályát. Jó-e a szögletzászló, nem lyukas-e a háló? Megjön az ellenőr („tiszteletem, Géza bácsi”), kettőkor ifimeccs, négykor jöhet Kori. Ennek vége. A balassagyarmati Madách-telep hallgat, a vasárnapok üresek.

Az első sárga lapot Jónás Kornél a származása miatt kapta, de erről gyerekfejjel nem nagyon tud az ember. A labdarúgás királyság, nem köztársaság. Messi akkor is Messi lenne, ha véletlenül romának születik. Kori két eltérő futballközegben is játszott. Focizott városi (nem roma) srácokkal, de a Nádor utcai telepen is. Persze akadtak beszólások. Ha balról jobb külsővel adott be (ami, lássuk be, nem túl elegáns), jöttek a zrikálások. „Tanulj már meg beadni, nem a Nádor utcában vagy.”

Fotó: Simon Márk

Apu, „a Nagy Jónás Mihály” szívós, aprócska játékos volt. Söprögető. Visszavonulása után harmincegy évig bíráskodott, tizenhat évet az NB III-ban húzott le, tizennyolc évig NB II-es kerettag volt. A Mátra-csoportban elöljárója maga a nagy Puhl Sándor volt. Kori látta ’94-ben azt a Füzesabony–REAC-meccset, ahol Puhl volt az ellenőr, s idősebb Jónás (Pikuli) a bíró. Utána vacsorázni mentek. Sanyi bácsi állítólag Jónásnak adta azt sípot, amellyel ’94-ben a vb-n bíráskodott. Idősebb Jónás később Korira hagyta, aki tizenhat éven át Nógrád megyében ezzel fújt. A megyében három Pikuli is bíráskodott. Öreg Pikuli, húsz éven át az öccse (középső Pikuli) és a legújabb generáció, Kori.

A Pikuli az Ipoly-vidéken a Jónások roma beceneve. Olyan kicsik, mozgé­­ko­­nyak, szívósak, mint egy pikoló. És jószívűek, mint Kori. Az öreg Pikuli targoncás volt a kábelgyárban, dolgozott vágóhídon, a Volánnál, és húsz évig a vasútnál is. Állás mindig akadt. A Pikuliknak ez aranyidő volt. Akad olyan Pikuli, aki az új világban is megtalálta a számítását: Kori egyik nagybátyja a gazdagnál is gazdagabb, az ország legnagyobb gumikereskedője. A nagyvilágot járva Koriékat is magával viszi néha, természetesen meccset nézni Rómába, Barcelonába. Maga Kori félroma Pikuli, az anyja „fehér asszony”. Az ő neje sem roma, igazi pesti rendőr lánya. A családban ez haladó hagyomány.

– Nem értem. Nem úgy élek, mint a romák – mondja Kori. – Van lakásom, állásom. Nem járok rózsás ingben. Mégis mindig úgy éreztem, tízszer kell bizonyítanom mindent.

Ez a szó szoros értelmében így volt. Nevetve mesél nősülésének bizalmi dokumentumáról. Neki ugyanis papírral kellett igazolnia, hogy valóban szereti azt, akit el akar venni. Apósa, a rendőr, mikor először látogatta meg őket, leült, s elővette az ifjú férjet: mutassa meg a befizetett közüzemi csekkeket.

– De papa – mondtam –, kapcsoljam fel a villanyt? Látni akarja, hogy van-e áram? Nem hallja, most is jár a hűtő!

Kori édesapja, Jónás Mihály harmincegy évig bíráskodott         Fotó: családi archívum

Azóta minden egyenesbe jött, a két gyerek 12 és 14 éves, de a történet nem olyan vicces. Körül is pillantunk, a lakás tágas, tiszta. A múló idő, a „későszoc” lakótelep kopottsága a falakon nem üt át. Kori büszke a lakására, de legfőképpen arra, hogy maga fizette ki. Mindig dolgozott, most épp vagyonőr, van engedélye lőfegyverre és marokfegyverre is. Ez mégis­­csak komoly bizalom. Csöngetnek, érkezik Vivien, apa büszkesége (jó tanuló, állatorvosnak készül) és a kisebbik, Dávid, az első a családban, aki csak hobbiból focizik. A Pi­­ku­­lik­­nál a játék megszentel hagyomány. Bármerre veti őket a sors, itt kötnek ki. Kori keresztfia Újpesten, „a Szlezák Zolinál” játszik.

Jónás bíró nem tagadja romaságát, sosem mondaná magát félcigánynak. Benne élt ő is abban a világban. Családjában apai ágon az asszonyok kendőben, tarka szoknyában járnak, ha balhéznak, hangosan átkozódnak. Megeszi ő is a tejfölös nokedlit lecsóval, tudja, mit jelent krumplit szedni, négy malacot nevelni. A cigányságból nem lehet kitérni. Nógrádban ez a levegőben is benne van, pláne a fociban.

Egyszer, Kori tízéves lehetett, Gyöngyösre kísérte apát. Két órával korábban érkeztek, bementek, lepakoltak, készülődtek. Az ifimeccs előtt felültek a tribünre. A rendezők kezdték bezárni a kapukat, s négyen-öten fenyegetően közeledtek. „Cigány, hol a jegyed?” Apa udvariasan bemutatkozott: Jónás bíró vagyok, a főmeccs játékvezetője. „Jaj, cigány, hagyjad má’ ezt, fizesd ki!” Jónás az öltözőbe akart menni, hogy felmutassa az igazolványát. „Ugyan, cigány, át akarsz verni, nem mész sehova.” Döntő mozzanat következett.

– Apum elővette a pénztárcáját, kifizette a belépőjegy árát, majd két óra múlva lement a gyepre, s levezette a meccset.

Kori soha nem kérdezett rá, hogyan fogta fel az öreg a dolgot. Lepergett róla? Megszokta? Meg lehet ezt szokni? Ha szenvedett, befelé szenvedett.

– Én más vagyok – teszi hozzá ifjabb Jónás. – Építettem egy másik világot, amihez a stabil állás mellett hozzátartozik a család és a foci is.

Kori eldöntötte: nem akar olyan pályán játszani, ahol a cigányozás árát is vele fizettetik ki.

Mert a nagy játék Korinak belépő, civilizációs híd. A bírónak ma már e-mailben üzennek, digitálisan küldik a számlát. A bíró ügyel a tekintélyre. Nem mehet borotválatlanul meccsre. Kori bíró Balassagyarmaton arc. A kocsiból átint neki a polgármester, köszön az orvos és az ügyvéd. („Ezt apumnak köszönhetem”, mondja Kori.) A modern bíró ügyel a táplálkozásra, a súlyára, mert kondiban kell maradnia. Rég a múlté a plebejus játékvezető, akit a gazda disznóvágáskor behív az utcáról pálinkázni.

Korit többnyire éles meccsekre küldték, ahol a feljutás, a kiesés volt a tét. Egyszer befújt egy tizenegyest, épp az időt jegyezte föl, amikor összecsuklott. Tarkón vágta a bekk, ő elvágódott, de a földön még belerúgtak. Rohammentő vitte el. Az illetőt két évre tiltották el. Azóta minden idénykezdet előtt leültette a családot: folytassa-e? „Apa, te bolond vagy, hát látjuk, mennyire szereted.”

Kori idilljét 2013 májusa törte szét.

– Hogy mi történt, ma sem értem, azóta emésztem magam. Valakinek útjában voltam? Vagy rosszkor voltam rossz helyen?

A záró fordulóban a nógrádsápi orosz­­­­lánbarlangba vezényelték. A Diós­­­­­­­­jenő már bajnok volt, vezetett 1-0-ra, mikor felhangzottak „azok a hangok”.

– Mindig elleneztem, amit a szövetségben mondogattak. Hogy az a rutinos bíró, aki nem hall meg bizonyos dolgokat.

De ezt nem lehetett nem meghallani.

A furcsa az volt, hogy pont a játékosok nyugtatták.

– Kori spori, ne vedd a szívedre. Nyomassuk tovább, nekünk vezetsz, nem őnekik.

A hangosbeszélő figyelmeztette a ke­­mény magot, de a helyzet nem csillapodott. Páran a pályára is benyomultak, ki kellett tessékelni őket. Miért jön valaki futballmeccsre, ha készülésként banánt vásárol a Tescóban? A második félidőben hajították Kori felé az elsőt. Edd meg, mocskos cigány, lakjál végre jól! Kori nem keres politikai szálat, de megjegyzi: Nógrádsáp sajátos hely, népszerű a Jobbik, Vona Gábor jó kapcsolatokat ápol a polgármesterrel. A Jobbik elnöke egyébként később gratulált Korinak a Facebookon neki címzett levélre válaszolva. Nagyra tartja őt, „emberként és cigányként”.

De az már később volt, a meccs második félidejében Kori tisztára leblokkolt. Végül a 72. percben megállt, és maga elé nézett. „Hol vagyok én? Ki vagyok én? Pikuli vagyok, a futballbíró. Családapa és vagyonőr, fiatal fejjel futballista. Senki és semmi vagyok. De ebből akkor sem kérek.”

És lefújta. Partjelzői halálra váltan álltak, órákig a bírói öltözőben bujkáltak. A főrendező egyszer rájuk nézett, ő mondta: amit tett, helyesen tette, ő sokkal előbb lefújta volna.

– Ha hecc volt – mondja a bíró –, sikeres volt. Az életemet teljesen kifordította.

Erre mondta az egyik helyi erő: „Lecigányozták, ennyi. Miért? Hát nem az?” Kedden, mikor bement a szövetségbe, komor arcok fogadták.

– Jól kicsesztél velünk, Korikám. Elmész te a nyálba. Mit csinálsz? Kell ez a megyének?

Kori ekkor tört össze végleg. A mér­­kőzés lefújásakor a rasszizmus elleni szabályt sem ismerte, magát a szót is kerülte.

A leépülés gyors volt, és brutális. A fő hibát akkor követhette el, mikor a sajtó megkereste. Hívták, bement egy reggeli műsorba. Azóta „celeb bíró”. A celebvád külön is bántja. ­Miért lenne ő celeb? Ami vele történt, feltűnési viszketegségből történt? Ő hozott banánt a meccsre?

Fotó: Simon Márk

A keserűség rossz tanácsadó. Kori, ha kétségbeesik, korántsem finomkodik. A legkülönbözőbb szintű szövetségeket (bíróküldőket, megyét, MLSZ-t) bírálta – és nem volt kicsit sem diplomatikus. Valóban írt Orbán Viktornak a futballrasszizmus elleni harcról. Választ máig nem kapott. Valóban megkereste Vona Gábort. Valóban felajánlotta az MLSZ-nek, hogy visz magával rasszizmus elleni plakátot, matricát. Ahol megfordul, kirakja. Védjük együtt a szurkolókkal a futballt! Csak olaj volt a tűzre. Azt válaszolták, megfontolják, majd értesítették: nincs pénz. Kori bírót egy kicsit habókosnak tartják.

Ami ennél nagyobb baj, az, hogy Kori már nem jár vezetni. A szövetség titkos bilincsei rákattantak, bár nem kizárt, hogy ezt csak képzeli. A pánik (és Kori pánikban van) a valóságérzéket is felemészti. Korábban évente több tucat meccset vezetett, a vége felé kettőt-hármat.

Ha este nézte a Sport 1-et, a bírókat figyelte, ki hogyan húzta be a lest, jól alkalmazta-e az előnyszabályt. Ma már tompán bámul a képernyőre.

Egy Magyar Kupa-mérkőzésre indult, mikor a kocsiban megcsörrent a telefon. A játékvezető-küldő testület vezetője hívta.
– Korikám, van egy kis baj.
– Jaj, Ákoskám, mondjad, mi van.
– Itt van nálam egy e-mail, amelyben nyolc játékvezető jelzi, nem hajlandó veled dolgozni.

Ez valóban pörölycsapás volt. Azóta ez az arány tovább romlott. Korit totális bojkott alá vették. Kétszáz-kétszázötven bíró van a megyében, s közülük három hajlandó vele bíráskodni. De hátravolt még egy végső ütés. Salgótarjánba utazott Cooper-tesztet futni. A kollégák fogadták. Közölték, indulhat nyugodtan, ők nem kívánnak vele futni. Kori csak nézett, ez valami vicc? Mindenki őt figyelte, mindenki hallgatott.

A végső remény Puhl Sanyi bácsi volt. Kori hívta az MLSZ-t, van-e orvosság kiközösítés ellen. Gaál Gyöngyi, az MLSZ embere megígérte, majd megkérdezi Puhl urat. A varázssíp tulajdonosa Kori szerint azt üzente: ha megkülönböztetés éri, bizonyítsa be. Készítsen róla leleplező videót. Kori ezen már nevetett. Elég volt. A nappaliban ült, mikor egy délelőtt felhívta a játékvezetők megyei elnökét. Közölte vele, nem szívóskodik tovább. Kiszáll, abbahagyja.

– Tényleg? – mondta a hang élénken. – Oké, Kori. Küldjél gyorsan e-mailt.

A vasárnapok azóta lassan telnek. Búcsúzásként a pályára megyünk fotózni. Kori itt kezdett egykor futballozni. Most edzőnek készül, az sok pénzbe kerül. Aggódunk érte, az edzőpálya sem úri szalon, a stílus korántsem éteri. Mi van, ha a lelátón az edzőt is cigányozni kezdik? Kori azt mondja, neki mindegy. Már szerzett tapasztalatot. Visszanézünk, a kezdőkörben áll. Magányosan. Labda nélkül.

Még tavaly novemberben vált ismertté, hogy Magyarországon is bevezetik az egynapos matricát. Építési és Közlekedési Minisztérium most nyilvánosságra hozta, hogy mikortól lesz kapható, illetve mennyibe fog kerülni – írja az economx.hu.