Nyílt levéllel és a Tudod, hogy nincs bocsánat című verssel szóltak vissza a zalaegerszegi szívsebészek a felmondott osztályvezetőnek

A Zala Megyei Szent Rafael Kórház szívsebészei a kórház Facebook-oldalán reagáltak a Szívsebészeti Osztály vezetője, Alotti Nasri felmondólevelére. 

Az osztályvezető húsz év után mondott fel nemrég, a kórház főigazgatójának, Halász Gabriellának címzett felmondólevele a Facebookon kezdett terjedni.

A döntését közvetlenül az előzte, hogy egy beteg „indokolatlan egy hét tartózkodás után, műtétre várva meghalt". Bántotta, hogy az eset nyomán nem indult belső vizsgálat, és hogy a kórház nem tesz lépéseket a szívsebészeti osztályt személyi és tárgyi hiányosságai miatt, amit már többször szóvá tett. Később az Indexnek azt nyilatkozta a szívsebész, hogy ő épp szabadságon volt. Ismerte a beteg kórtörténetét, és jelezte, hogy sürgősen meg kell őt műteni, de hiába.

A kórház szívsebészei nyílt levelükben erre válaszul azt írták, hogy elítélik az osztály belügyeinek bármilyen módon történő kiteregetését, mert szerintük a szakmájuk olyan speciális miliő, amit külső szemlélő ilyen nyilatkozatokon keresztül nem láthat át, nem érthet meg. Épp ezért eddig nem is akartak reagálni Alotti Nasri szavaira „Annyit azonban hadd jegyezzünk meg, hogy rendkívül nagy megkönnyebbülés számunkra a változás, szakmai tervekkel felvértezve, hatalmas lelkesedéssel, és fegyelemmel várjuk a jövőt, melyet mi alakíthatunk, most már tényleg a betegek javára.

Nem szedjük pontokba a korábbi vezető alkalmatlanságát bizonyító emberi, szakmai, manuális, erkölcsi és etikai szempontokat, nem soroljuk fel az elmúlt két évtizedben tapasztalható, országosan is kiemelkedő sebész-elvándorlás 16 (!) szívsebészének nevét, sem a számos szakdolgozóét. És nem sorolunk fel EGYET SEM azon számos esetből, akiket felsorolhatnánk...

Nem, mert ez nem tartozik betegeinkre. Ők a legmagasabb színvonalú ellátást kívánják a maguk számára, és ennél többet nem kívánunk értük tenni. Nem kívánjuk őket (félre)tájékoztatni arról, hogy elfogadunk-e hálapénzt, nem kívánjuk hosszú, terjengős cikkekben, riportokban dicsérni saját magunkat, és élő emlékművet sem akarunk emeltetni a volt betegeinkkel magunkról a hatalmas önimádatunk talapzatára. Ez egy letűnt generáció utolsó, fáradt, átlátszó kísérlete az űr betöltésére, melyet a szeretet hiánya képez. Mi nem ilyenek vagyunk” – hangzik a levél.

Levelüket József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat című versével zárták.

(A 444 nyomán)