Konzervatívok kerestetnek

- Legyenek egy kis türelemmel! Vannak elképzelések, mozgolódás, törekszünk jelenlétre a politikai erőtérben. Egyrészt, mert összefogás nélkül a kormánytól nem lehet megszabadulni, másrészt mert a romokat el kell takarítani, és ehhez a munkához én is hozzá tudnék járulni – így felelt Bokros Lajos egy múlt heti lakossági fórumon arra a kérdésre, talál-e magának pártot, vagy esetleg létrehoz egyet.

Bokros kivár

A pestszentlőrinci művházban, a Nők a XVIII. Kerületért Alapítvány estjén elhangzott felvetés nem scif-fi. Az Index tavaly november közepén tényként közölte, hogy a volt pénzügyminiszter pártot alapít. Bokros akkoriban a Heteknek megerősítette: biztosan lehet majd rá szavazni 2014-ben, később egy tévéinterjúban is elmondta, bár egyelőre nincs saját pártja, vizsgálja a lehetőségét, hogy milyen formában tudna indulni a következő voksoláson.

Pártnak azonban azóta sincs nyoma. Az MDF 2010-es listavezetője az EP-képviselőség mellett tanít, olykor fórumokat tart, s az általa alapított Szabadság és Reform Intézetet elnökli, konferenciáin előad. Persze, emlékezzünk, Bajnai Gordon is így kezdte a Haza és Haladás Alapítvány élén.

Bokros kivár. Hiába a jobbközépről érkező folytonos nógatás, az expénzügyér és köre nem akarja elsietni a zászlóbontást. Bár hivatalosan nem nyilatkoznak a pártalapítás forgatókönyvéről, informátorainkkal folytatott beszélgetésekből kiderül: a pályát és az aknákat már alaposan felmérték, a döntés hónapokon belül megszületik.

– A jobboldalon nincs egy-két millió mozgósítható ember, nagyon jól kell belőni a fókuszt – magyarázza egyik segítőnk. – A Fidesz táborában már nincsenek valódi konzervatívok. Ők ugyanis piac- és magántulajdon-pártiak, hisznek az állam erős szabályozó szerepében, de megkérdőjelezik, hogy kell-e tulajdonosnak lennie. Élesen elutasítják a korrupciót, az oligarchák világát – mert az torzítja a versenyt, a piacot –, és megkérdőjelezhetetlenek számukra a szabadságjogok.

Tehát az elgondolás szerint jobbközépen az egykori MDF és SZDSZ szavazói után kell kutatni: liberális fórumosokat és konzervatív liberálisokat. A kulturális preferenciákat, attitűdöt, életformát és szokásokat felmérő közvélemény-kutatások szerint e tábor jó évtizede háromszázezer, legfeljebb félmillió szavazót számlál. Iskolázottak, a világra nyitottak, városiak, és legalább a középső középosztály életszínvonalán élnek. S bár 2010-ben még egy részük a Fideszre, az MDF-re vagy az SZDSZ-re szavazott, ma már a bizonytalanok táborát erősítik.

– Tévedés azt hinni, hogy ilyen politikához a Fidesz mostani szavazóit kellene megszólítani. Ők a paternalista államban bíznak, közmunkát akarnak, s még a személyes szabadságuk egy részét is hajlandók feladni azért, hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk. Ez nem konzervatív értékrend, még ha sokan ezt hiszik is. Amely tévedésben persze elévülhetetlen „érdemei” vannak a korábbi mérsékelt konzervatív politika sikertelenségének – teszi hozzá önkritikusan alkalmi elemzőnk, aki liberális konzervatívnak mondja magát.

Minőségét megőrzi

Bokrosnak könnyű. Őt nem lehet zavarba hozni tíz, tizenöt évvel korábbi nyilatkozatait citálva. A kiérlelt és változatlan gazdaságpolitika adott. Ugyanazt mondta egykor, mint most, legyen szó belvárosi konferenciáról vagy lőrinci fórumról.

Utóbbi ásványvizes, pogácsázós estjén Bokros ugyanúgy a piacgazdaság és versenyképesség mellett elkötelezett, magas színvonalon szolgáltató, reformok kritikus tömegét végrehajtó államról beszélt, mint előző napon a Szabadság és Reform Intézet összejövetelén. A demokrácia helyreállításának békés alternatívái című konferencián szintúgy az igazságszolgáltatás függetlenségéről, az önkormányzatiság, a médiaszabadság helyreállításáról, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács újraszabályozásáról, az uniós kapcsolatok javításáról adott elő. Ugyanitt Kéri László is elemzett, érintve az ellenzéki összefogást:

– Jelenleg lejárt szavatosságú szocialista erők egyezkednek még nem teljesen lejárt szavatosságú erőkkel. De nem is baj, ha a különféle szatellit- és utódszervezetek tisztázzák egymáshoz való viszonyukat, mert teljesen másmilyen baloldalnak kell létrejönnie. De ez még kevés.

Kéri szerint a hisztérikus, zsigeri, egymást reflexszerűen elítélő mentalitás helyett meg kell tanulni együtt élni – jobb- és baloldalnak egyaránt.

Régi reflex

– Belátás, gesztusok kellenek. A baloldalnak engednie kell Trianon ügyében, a jobbnak belátnia: a holokauszt nemcsak a zsidóság fájdalma, hanem a magyar történelem keserű ténye. Horthy nem volt fasiszta, de ideál sem. Az 1945 és ’56 közötti jogi, kulturális és tulajdonfosztást nem mentik más eredmények, de a Kádár-korszak sem egyszerűen a besúgók világa volt – sokaknak felemelkedést jelentett. A végletes gondolkodás nem érzékeli a másikat sem emberként, sem állampolgárként. A mentalitásváltást középről kell elkezdeni: balközépről és jobbközépről.

Bólogatnak segítőink a felvetésre. Jól hangzik, fontos a mentalitásváltás meg az Együtt 2014 üzenete is. E szerint: „Nemcsak az Orbán-rezsim eltávolítását akarjuk elérni 2014-ben, hanem arra is garanciát kell adnunk a választóknak, hogy nem restauráljuk a 2010 előtti időszakot: azt, ami ide vezetett.” Ám a kormányváltás szándékával egyetértő konzervatívok mégsem sietnek felsorakozni az E2014 mellett. Eddig egyedüli jobbosuk Urbán László, aki Oszkóval karöltve írja a majdnem párt gazdasági programját. Urbán 1998-ban az első Orbán-kormány pénzügyi bársonyszékének várományosa volt, mígnem egy óvatlan pillanatban elárulta a nyilvánosságban, hogy bizony más a választási, és más a kormányprogram. Röpült.

– Urbánnak a Fideszhez nem volt visszaút, Gordonnal jó személyes viszonyt ápol, így sikerült megszerezniük – súgja egy forrásunk.

Sorakozó

Hogy lesznek-e mások, akik jobbra is legitimálják a rezsimváltást?

„Nyilvánvalóan törekszünk arra, hogy legyenek” – nyilatkozta az Atv.hunak múlt héten Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Egyesület alelnöke. Hozzátette: vannak, akiket az elkövetkező hetekben be fognak jelenteni a közvélemény előtt, de akadnak olyan jobboldali személyiségek is, akik szimpátiájuk ellenére egzisztenciális okokból nem mernek nyíltan kiállni az Együtt 2014 mellett. A portál megkeresésére Juhász Péter, a Milla Egyesület elnöke is csak annyit mondott: „Biztos, hogy lesznek ilyen emberek, ez nem kérdés.” Tényleg biztos?

– Valóban sokakat megkeresnek, de nem hallottam olyan nagyágyúról, aki odaigazolna. Mérsékelt konzervatívként, annak ellenére, hogy egyetértek a kormányváltás szándékával és egyáltalán nem akarom támadni őket, több dilemmám is van – magyarázza egyik segítőnk. – Egy konzervatív szavazó nem választ a kisebbik rossz mentén. Inkább nem megy el voksolni, mert nem felejt. Emlékszik arra, hogy akik most rezsimváltást ígérnek, ott voltak a szocialista kormányokban, megszavazták a száznapos program nevű őrületeket. Nem világos az sem, mit akarnak Bajnaiék. Bemutattak egy mélyszegénység elleni koncepciót, Oszkó blogol néhány pénzügyi kérdésben, írtak az alaptörvényről. De milyen a világképük? Az alaptörvényben kiegyeznének a jobboldallal. Miért is? Ez az alkotmány elfogadhatatlan egy valódi konzervatívnak. És miért tárgyalgatnak fűvel-fával? Ráadásul: milyen társadalmi bázisa van egy Millának?

Másik informátorunk alternatív stratégiát is vázol a kérdésdömping mellé.

– Anno a Demokratikus Koalíció is próbált konzervatívokat megszerezni. Az sem sikerült. Minek belépni? Csak szűkítené az esélyeket, hiteltelenítené a jobboldaliakat. A mostani egyeztetés és az E2014 is a baloldal sztorija. Komoly konzervatív politikusokat nem lehet lábon megvenni egy-egy listás hellyel. Nem fognak attól elájulni, hogy beülhetnek parlamenti képviselőnek. Orbán leváltása csak eszköz, nem cél. Ehhez kellenek garanciák, s ezért nem belépni kell az Együttbe, hanem együttműködni vele.

E stratégia szerint egy mérsékelt konzervatív párt formájában. Informátoraink úgy gondolják, a konzervatív szavazók hajlandóak volnának egy ilyen együttműködésre ikszelni. Vagyis a baloldallal kötött kényszer-koalíciót el tudnák fogadni. Ők úgy látják, hogy egy ilyen együttműködésben a konzervatív párt jelenthetné a féket. Persze ahhoz, hogy a lehetőség egyáltalán fennálljon, kellő súlyúnak kell lennie az új jobbos formációnak. A pártgründolók felmérései szerint legfeljebb tíz százalékot tudna kihasítani egy ilyen alakulat.
Persze nulladik lépésként előbb létre kellene jönnie.