Koncentrált erő

Egy nappal az autonómok tisztújítása után, tavaly december 18-án az új elnök, Székely Tamás találkozott Pataky Péterrel, az MSZOSZ vezetőjével a szervezet Városligeti fasori székházában. Az együttműködésről beszéltek, a két konföderáció esetleges egyesüléséről, hogy januárban tényleg neki kellene látni a szervezőmunkának.

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének és az MSZOSZ-nek eddig is volt „közös halmaza”: a vegyipari szakszervezetek. „Megosztoztak” rajtuk: a többi között a gumisok az utóbbihoz, a gyógyszerészek az előbbihez tartoznak. Joggal gondolhatták, ha már közösek a rokonok, könnyű lesz a családegyesítés.

Az autonómok „kampányában” már látszott, hogy a 43 éves Székely agilis, követ dobna az állóvízbe, fúziót akar. A régi motoros Pataky is mindig ezt képviselte, nem volt nehéz dolguk az egyesítés híveinek.

Ám az integráció ötlete nemcsak az ő fejükből pattant ki. A tavalyi év végén arról is szóltak hírek, hogy Orbán Viktor örülne, ha egyetlen szövetség működne a hat szakszervezeti fórum helyett. Persze, ő nem a hatékonyabb szakszervezeti munka végett vágyott erre. Azt pletykálták, a kormányfő egy ilyen szervezet élére a vele fraternizáló Gaskó Istvánt látta volna szívesen. A Liga-elnök ezt a Népszavának határozottan tagadta, azt mondta, neki is tetszik az ötlet, de a szakszervezeti feladatokat nem a kormányfővel beszéli meg.

A szakszervezetek régóta álmodoznak az egységről: az ezredfordulón, a nemzeti sportcsarnokbeli tízezres szakszervezeti nagygyűlésen valamennyi tömörülés tiltakozott az első Orbán-kormány intézkedése ellen, amellyel átdolgozta a munka törvénykönyvét. Mintha egy lett volna az erő, az akarat.

– Ha akkor ott valaki azt mondja, egyesüljön a hat szakszervezet, most máshol tartanánk – mondja egy szakszervezeti vezér.
Mégsem így lett. Noha a konföderációk már az első Orbán-kormány idején balatonszemesi, mátraházi szakszervezeti üdülőkben egyeztettek az integrációról. A tárgyalások motorja a Liga és az MSZOSZ volt.
A Borsik János vezette Autonómok viszont már akkor tartózkodtak az elképzeléstől. Székely Tamás elődje így tett most is: Borsik több fórumon megjegyezte, ő nem híve a a Kádár-kori mamutszakszervezetre, a Szakszervezetek Országos Tanácsára emlékeztető összeborulásnak.

– A pluralitás érték – mondta Borsik. – Eddig is együttműködtek a szakszervezetek.

Az egyesülésből végül nem lett semmi. Lassan kialakult a négy-kettes felállás. Az autonómok, az MSZOSZ, a SZEF (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) és az ÉSZT (az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés) egy pályán mozogtak, míg a másik oldalon a Gaskó István vezette Liga és Palkovics Imre Munkástanácsai közösen egyeztettek Orbán Viktor kormányfővel.

Lenne mit javítani a renomén. A rendszerváltozás után meggyengült érdekvédőkkel sokszor játszottak a jobb- és a baloldali politikusok: integrálták vezetőiket, parlamenti széket, hivatalt adtak nekik, hogy ne lépjenek a kormány ellen, ha pedig véletlenül mégis ellenük szegültek, lejáratták a „vétkest”. Orbán második kormánya nem egyeztet a törvényekről a szociális partnerekkel, megszüntette az érdekvédelem klasszikus fórumát, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, megnyirbálta a munkavállalói és a szakszervezeti jogokat, majd leszalámizta a konföderációkat.

Pataky és Székely fúziós tárgyalásaihoz nemsokára csatlakozott a Varga László vezette SZEF is. Idén február 19-én tárgyaltak az Autonómok Benczúr utcai irodájában. Kezdetben az idei majális megszervezése volt napirenden, de menet közben más irányt vett az eszmecsere. Kiderült, Vargáék is benne lennének az egyesülésben, de ők inkább közös ernyőszervezetet hoznának létre. Székely és Pataky óvott egy bürokratikus szervezettől:
– A szakirodalom szerint ha létrehozunk egy hivatalt, az működni fog. Ha nincs feladata, akkor is – mondta az MSZOSZ-vezető.
Azt azért hozzátették, hogy ők sem akarnak SZOT-féle egységet. A tagok autonómiája – szándékuk szerint – az egyesülés után is megmarad.

Hogy mire jó akkor az összeolvadás?

Hatékony, ha egyetlen szervezet mozdul, mert így nagyobb erőt tud mutatni, nem mellesleg egy helyen lesz a szellemi tőke – sorolják informátoraink. Azt is felhozzák, hogy Európában is az egységesülés felé mozdultak el a szakszervezetek.

Kezdetben úgy tűnt, a három említett konföderáción kívül még az ÉSZT-tel is kiegészül az együttműködés, de ők végül visszaléptek. A bent maradtak a fúzióhoz négy bizottságot hoztak létre. Úgy tudjuk, az egyik testület az új tömörülés alapszabályát, a másik a felépítését dolgozza ki, a harmadik a szakmaiságért, a negyedik pedig a közös vagyon ügyeiért felel.

Információink szerint még nem döntöttek arról, ki legyen a gigaszakszervezet vezetője, az egyesülés a tervek szerint legkésőbb október 23-ig várható. Lapzártáig még nem véglegesítették a tömörülés elnevezését, az ötletek között szerepelt: a Magyar Szakszervezetek Szövetsége vagy az Összefogás – Magyar Szakszervezetek Szövetsége is.

Becslések szerint a szuperszakszervezet 250 ezer, mások szerint 320 ezer aktív taggal számolhat. Ez hatalmas erőnek tűnik. Még akkor is, ha ebből kimarad a Gaskó vezette Liga, amely a harmadik legnagyobb konföderáció. (Ez az egyesülők becslése, a ligások magukat inkább az első helyre sorolják.)

A HVG gyűjtése szerint 2011-ben több mint 410 ezer dolgozó fizetett szakszervezeti tagdíjat Magyarországon, ugyanebben az évben az MTI adatai alapján a Fidesznek 40 320, az MSZP-nek pedig 33 200 tagja volt. Vagyis az új szervezet lesz a legnagyobb lélekszámú hazai érdekvédő csoport. Ez megemelheti politikai ázsiójukat is. Az alapítók hiába deklarálják, hogy egyenlő távolságot fognak tartani a pártoktól, vélhetően a kormány megpróbálja őket szétválasztani vagy hitelteleníteni, de az ellenzéki erők is megkörnyékezhetik őket.

Már most hallani a kormánypárti címkézőket: Varga fia és testvére is szocialista országgyűlési képviselő, Patakyék konföderációja korábban közel állt az MSZP-hez, Székely Tamás pedig az Együtt 2014-be integrálódott Szolidaritás társelnöke volt, igaz, a pártosodás láttán kilépett onnan.

A szakszervezeti értékek csak baloldaliak lehetnek – mondják erre az érdekvédők. Ugyanakkor jelzik, ingoványos terepen járnak: a szervezetekbe jobb- és baloldali szimpatizánsok is beléptek, így egyensúlyozniuk kell a két oldal között.

– A Bajnai- és a Gyurcsány-csomag ellen ugyanúgy tüntettünk, mint Orbánék intézkedései miatt – mondja egyikük.

De tényleg nagy erőt képviselnek a fúzióra lépők?

A közvélemény-kutatások szerint a pártokhoz hasonlóan a szakszervezetekkel szemben is bizalmatlanok az emberek. Átalakult a munkaerőpiac, a nagyvállalati struktúra a múlté, a foglalkoztatottak mintegy kétharmada a kis- és közepes vállalkozásoknál dolgozik, ott a szervezőknek beletörhet a bicskájuk, ha alapszervezetet akarnak gründolni. A már meglévő aktivisták is nehezen mozdulnak.

Székely Tamás mégis így ír a blogjában: „Sok tyúkszemre ráléptem, sok sötét sarokba beleláttam, és világossá vált számomra, hogy valódi változást csak egy koncentrált erő tud elérni.”

A hit már megvan hozzá.