Kik járnak jól igazán az áfacsökkentéssel?

A karácsony előtti Fidesz-kongresszusra időzített bejelentés a lakásépítési áfa 5 százalékra csökkentéséről, majd annak az ellenzék segítségével a parlamentben történt villámgyors elfogadása kétségkívül pozitív lépés, amelyet már régóta sürgetett az ágazat. Azon lehet vitatkozni, hogy miért nem a legalapvetőbb élelmiszerek forgalmi adójának lefaragása került a fenyőfa alá, amely ugyan jóval nagyobb lyukat vágott volna a költségvetésen, de sokkal több embernek és főleg a leginkább rászorulóknak nyújtott volna segítséget, de ne legyünk szőrszálhasogatók, örüljünk ennek is.

Hogy kik örülhetnek igazán, pontosan körvonalazható. Orbánék a lakáshoz jutás könnyítését helyezték a kormánypropaganda középpontjába, holott erre lesz talán a legkisebb hatása. Az elfogadott adócsökkentés ugyanis kizárólag a vállalkozók által épített új lakásokra vonatkozik, ami jelenleg a teljes ingatlanforgalom kevesebb mint 5 (!) százalékát teszi ki, azaz csupán néhány ezer házat és lakást. A vevők kilenctizede eleve használt lakást keres, nyilvánvalóan anyagi okokból, körülbelül harmaduk azzal a szándékkal, hogy azt újítja majd fel. Őket az adóváltozás nem érinti, mert a felújítás áfája nem változik, a használt ingatlanokat pedig – egy szűk kivételtől eltekintve – eleve nem terheli a forgalmi adó.

Az új lakások piacán növekedhet a kínálat, a kormány évente ötezerrel több eladással kalkulál, ami némileg tovább bővítheti az elmúlt egy évben látványosan megugró ingatlanpiacot, de aránya az idei 120 ezres várható forgalomhoz képest még így is elenyésző lesz. Hasonló a helyzet az áraknál: teljesen illuzórikusak azok a kormánypárti állítások, hogy 15-20 százalékos árcsökkenés várható. A piac nem így működik, ahogy az eddigi tapasztalatok is mutatják: ha csökken az adóteher, annak nagy része a gyártónál, kivitelezőnél és az értékesítőnél csapódik le, a vevőig csak a töredéke jut el. Ingatlanpiaci szakértők szerint is legfeljebb 5-8 százalékkal mérséklődnek az új lakások árai, a használtaknál pedig csak az áremelkedési trend fékeződik majd. Arról nem is beszélve, hogy a csökkentett adó csupán négy évre szól, azaz ebben a formában átmeneti hatású lehet.

A legjobban tehát az ingatlanfejlesztők járnak, nekik nő a forgalmuk és jövedelmezőbb lesz az üzletük. A vevők is némileg jobban járnak, mármint leginkább azok, akik új lakást tudnak venni. Ez viszont a fenti adatokból következően csak egy igen szűk és fizetőképes kör, amely jellemzően a társadalom felső ötödéből kerül ki. Ezúttal is tehát elsősorban a gazdagabb réteg jár jól, mint Orbánék valamennyi eddigi intézkedésével, az egykulcsos szja-tól kezdve a végtörlesztésen át a rezsicsökkentésig.

Az otthonra vagy nagyobb lakásra vágyók fő gondja ugyanis nem az, hogy kicsi a kínálat az új lakásokból, mert azok eleve a legdrágábbak a piacon, és ezen néhány százalékos árcsökkenés nem segít. A túlnyomó többségnek az jelentene valamit, ha kedvezőbb feltételekkel juthatna hitelhez bármilyen ingatlan vásárlása esetén, és az állam inkább ezt támogatná. Az is segítene, ha az adókedvezmény a felújításokra is kiterjedne, mert az sokkal több lakást érinthetne.

A csökkentett forgalmi adót hírek szerint a magánépítésre is kiterjesztenék, méghozzá úgy, hogy a kivitelezői számlák utáni áfa egy összeghatárig visszaigényelhető lenne. Ez szépen hangzik, a baj csak az, hogy jelenleg nem jellemző a számlaadás, és felettébb kétséges, hogy ez mennyiben fog változni. Az építtető magánember sem igazán érdekelt abban, hogy minden költsége számlán jelenjen meg, ráadásul fizessen ötödével többet, majd pedig huzakodjon a NAV-val és várjon a pénzére. A vállalkozó pláne nem érdekelt a teljes forgalmát feltüntetni, mert az nem csupán az áfát érinti, hanem minden más adózási tételét, és boríthatja eddigi üzletmenetét. A szándék tehát szép, a megvalósítás azonban a mai magyarországi viszonyok mellett nemigen életszerű.

Ennek alapján túlzott optimizmusnak tűnik az építőipar fehéredéséről beszélni. Akárcsak az, hogy az áfacsökkentés sok ezer új munkahelyet teremt majd – az új lakásépítés aránya az építőiparon belül elenyésző, ha duplájára ugrana, az is beleférne a meglévő kapacitásokba. Főleg annak fényében, hogy az uniós pénzek csökkenése miatt visszaestek a beruházások, és egyre kevesebb a megbízás. A legjobb esetben is tehát arról lehet szó, hogy a kapacitások egy részét átcsoportosítják és kevesebb ember veszíti el a munkáját.

Itt érünk el az egész adócsökkentés legfőbb céljáig. Az elkövetkező időszakban visszaesnek az építőipari beruházások, ami a növekedésre is negatívan hat. Orbánék ezt igyekeznek enyhíteni a lakásépítés ösztönzésével, amitől mintegy évi százharmincmilliárdos forgalomnövekedést várnak. Ha ez valóban bejön, maximum néhány tized százalékkal javíthatja a GDP-t, azaz némileg ellensúlyozhatja a bővülési tempó lefékeződését. Ez mindenképpen helyes törekvés, még akkor is, ha a propaganda által sulykolt otthonhoz jutási hatások messze állnak a valóságtól.