Keményen beleszállt a kormányba Vekerdy Tamás: „ma Orbánék ismét az urak és cselédek országát építik”

2018. június 2. 21:24 - szerző: 168 Óra

A közéleti ügyekben is gyakran megszólaló Vekerdy Tamás ismét interjút adott, ezúttal a Magyar Narancsnak fejtette ki: megdöbbenve nézi az ellenzék cselekedeteit, és azt mondja, úgy látni, mintha újra az urak és cselédek országa épülne.

„Ilyen bukásra nem számítottam. Naiv vagyok, de én azt hittem, hogy valamilyen összjáték lesz az ellenzék között, a hódmezővásárhelyi példából is kiindulva. Ezt a teljes őrületet és rohanást az öngyilkosságba, amit például az LMP azóta is csinál, felfogni nem tudom. Az embernek azt kell gondolnia, hogy megbolondultak, vagy pedig egyszerűen a Fidesz dolgozik határozottan és erősen ezen a vonalon” – mondta Vekerdy. 

Volt idő az elmúlt nyolc évben, amikor a pszichológus el tudta volna képzelni, hogy az Orbán-rendszer konszolidálódni fog, de ma hiába szeretné, ezt már nem tartja elképzelhetőnek:

„Ösztönörvényben pörög ez a hatalmi elit: semmit nem engedhetünk el, semmiben nem engedhetünk, gazdagodni kell tovább, mert egyre nagyobb a tét. Nincs elég bölcsesség se a konszolidációhoz, és senki nem tud ellenállni a vezérnek, csakis az ő akarta érvényesül.”

Vekerdy szerint az elkövetkezendő években éppen ezért valószínűleg az a kormányzati retorika folytatódik, amit az elmúlt ciklusban láttunk, mert már csak a szavazatmaximalizálás mozgatja a kormányt és a pártot. „Mint sokan mondják, ma nem kormányzás folyik, nem oldják meg az egészségügy, az oktatás és az egyéb területek helyzetét. Ehelyett a kormány félelmet kelt, gyűlöletet szít. Ezek jól kézben tartható, jól manipulálható érzelmeket hívnak elő az emberekből” – mondja a pszichológus, aki szerint hiába csak az ország kisebbik felére tud így hatni a Fidesz, a választási rendszerből fakadóan a parlamentben kétharmados többségük van. „Igaz, amit a tüntetők mondtak, hogy mi vagyunk a többség. Törvényszerűen igaz, ennek ellenére a többség parlamenti reprezentációja egyharmad. És az is szétforgácsolt, egymást gyűlölő állapotban van” – magyarázza Vekerdy.

A történelmi tapasztalatokból kiindulva úgy látja, a jelenlegi rendszer végét egy külső esemény jelentheti majd, amire már a kormánynak nem lesz válasza: „Magyarországon az ilyen jellegű rendszerek sajnos addig maradnak fenn, amíg valami külső esemény meg nem dönti. Ezt mutatta 1989-ben a Szovjetunió felbomlása, vagy 1945-ben a második világháború elvesztése, amely pontot tett a két világháború közötti rendszer végére. De akár az első világháború kitöréséig is visszamehetünk, amely pedig a Monarchia végét jelentette. Persze, néha azt érzi az ember, és talán ebben a nosztalgia is közrejátszik, hogy minél messzebb megyünk vissza a múltba, annál »jobbak« voltak ezek a rémes rendszerek, de abban egyeznek, hogy végüket mindig egy külső esemény hozta el.”

Vekerdy Tamás sosem rejti véka alá a véleményét

Addig viszont még ebben a rendszerben kell élni, bár Vekerdy azt mondja, teljesen megérti azokat, akik külföldre menekülnek a magyar viszonyok elől. „Boldog volnék, ha sokan mennének Nyugatra, feltöltekezni az értékekkel, ahogy a reformáció idején. Akkor sokan mentek külföldre, és hazahozták a legfrissebb, legjobb tudást. Azzal a céllal mentek ki, hogy mindent megtanulnak, amit tudnak, és visszajönnek. Visszajöttek, és itthon a legkisebb falvakba is elmentek, hogy terjesszék a Nyugaton megszerzett tudást. Nem véletlenül mondta Karácsony Sándor, hogy utoljára szerves, nagy kultúra a 16. században volt Magyarországon abban az értelemben, hogy a modern eszmék akkor a legkisebb településekre is eljutottak.”

Vekerdy szerint ma azonban sajnos nem ez történik. „Hogy sokan kimennek, az nagyszerű, de az volna az igazán jó, ha vissza is jönnének. Nem erről van szó, mert akik ma elmennek, azok elmenekülnek Magyarországról, mert egyre inkább élhetetlenné válik az ország. Ez katasztrófa.” A pszichológus meghökkentőnek tartja azt is, hogy a kormány minderre sehogy nem reagál, vagy azt mondja, amit egy friss nyilatkozatban a Fidelitas elnöke, hogy annyian jönnek vissza, mint amennyien elmentek: „Ez természetesen nem igaz, de ma már habozás nélkül állítanak bármilyen hazugságot, akár 19 megyei napilapban. A fake news elárasztotta a kormányzati sajtót. De közben az embernek az az érzése, a kormány örül annak, hogy elmennek ezek az emberek az országból, mert ők a kritikusak, a kreatívak, a vállalkozóképesek. Velük mindig nehezebb, és ezeket a tulajdonságokat kell kiirtani az emberekből már az iskolákban.

A kormány tehát örül, ha ezek az emberek elmennek, mert marad egy jól manipulálható tömeg. Hogy úgy mondjam, rabszolgatömeg. Illyés Gyula szerint Magyarország a cselédek és urak országa. Ma Orbánék ismét az urak és cselédek országát építik, ezt akarják valahogy visszaállítani. Ők az urak, a többiek a cselédek. Erre ráadásul, úgy látszik, van is fogadókészség. A Dózsa Györgyök pedig még nincsenek itt.”

Vekerdy úgy gondolja, a kormányzati retorika és a menekültellenes propaganda az egyik legmérgezőbb termék manapság. „Így felheccelni tömegeket, táplálni a gyűlöletet, ez rettenetes. Ezek az utak nagyon sötét mélységekbe vezetnek. Mindenben ismétlődést lát az ember: Magyarország ezt a játékot egyszer már eljátszotta a zsidózással, aminek az lett a vége, hogy 600 ezer állampolgárát kiirtotta. Ahogy akkor Hitlerhez csapódtunk, úgy csapódunk ma Putyinhoz, a biztos veszteshez. Bármilyen nagyszerűnek tűnt Hitler, bármilyen nagyszerűnek látszik is Putyin, ők a biztos vesztesek, és csak idő kérdése, hogy ez nyilvánvalóvá váljon.