Alig múlt húszéves, de már több nőt megtámadott az 52 éve eltűnt gödöllői kislányok gyilkosa

2019. szeptember 19. 05:55 - szerző: Dulai Péter

Miért kellett meghalniuk 1967 nyarán a gödöllői Ignácz lányoknak? Riportunk első részében megírtuk, hogy Dorottyát és Orsolyát az akkor 12 éves Harangozó Sándor ölte meg, de a temetés elmaradt, a gyermekek holttestének sorsáról még ma sem tudni semmit. Milyen okok vezethettek a tragédiához, illetve mit lehet tudni a félszemű gyilkosról, aki 49 évvel élte túl az áldozatait? Egy korai karrierbűnöző megdöbbentő életpályája.

Két hete jelent meg riportunk első része egy ötvenkét évvel ezelőtti gödöllői kettős gyilkosságról. Azt próbáltuk kideríteni, hová temethették el a Pest megyei városban meggyilkolt Ignácz lányokat. Az ötéves Dorottya és a négyéves Orsolya 1967. július 4-én tűnt el egy gödöllői játszótérről. Egy 12 éves félszemű fiú, Harangozó Sándor ölhette meg őket bosszúból, de az a mai napig rejtély, kik és hova temethették el az áldozatokat, ha egyáltalán elhantolták őket. A családtagok annak idején nem nézhették meg a holttesteket, így sosem tudtak belenyugodni abba, hogy a gyerekek valóban meghaltak, a halotti anyakönyvi kivonatokat pedig csak idén nyáron, a 168 Óra közbenjárására állították ki. Bár nyomozati anyag hiányában csak korabeli újságcikkekre, visszaemlékezésekre és a Kék fényből ismert bűnügyi újságíró, Szabó László két évvel a gyilkosság után született írására lehet támaszkodni, a Gödöllői Járásbíróság iratai alapján sikerült részletesebb képet kapni Harangozó Sándor életéről.

Fotó: Bazánth Ivola

Harangozó Sándor 1955-ben született Budapesten. Hároméves volt, amikor az apja megkéselte az anyját, a férfit ezért elítélték emberölés kísérlete miatt. Miután az apa szabadult, a szülők elváltak, és mindketten újraházasodtak. Mivel egyikük sem törődött a közös gyermekükkel, Sanyika a nagyanyjához került. A fiú sokszor csavargott és az apjához szökött, aki arra biztatta, hogy ne járjon iskolába, és az alkoholra is rászoktatta. A gyerek a csavargások miatt csak öt általánost végzett, ekkor már lopási ügyei is voltak. Gödöllőn a Munkácsy úti iskolába járt (ma Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola), egykori osztálytársai közül többen is „furcsa gyerekként” jellemezték a 168 Órának. Nem is csoda. A kriminálpszichológia „korai karrierbűnözőnek” nevezi a hozzá hasonló elkövetőt. Az agresszív, antiszociális viselkedés már két-három éves korban is megjelenhet, és gyakran egy egész életen keresztül fennmarad. Ez tökéletesen illik Harangozó Sándor életútjára, akár ő ölte meg a két kislányt, akár nem. Utóbb, a hetvenes években elkövetett súlyos bűncselekményei természetesen önmagukban még nem igazolják azt, hogy ő lett volna az Ignácz lányok gyilkosa.

Még meg sem született, amikor az apja megrugdosta a terhes anyját. Később agyhártyagyulladása volt, alkoholmérgezéssel került kórházba, majd 1967 januárjában egy baleset miatt el kellett távolítani a jobb szemét. A bírósági iratokban nincs utalás a baleset körülményeire, de az akkor már a gödöllői rendőrségen szolgáló Kovács Mihály nyugalmazott rendőr alezredes a 168 Órának korábban azt mondta, a fiút a nagyanyja ütötte meg úgy, hogy félszeművé vált. Mindezt azért, mert engedély nélkül dohányzott. A nagymama egyébként sem nevelte következetesen az unokáját, rossz magatartása miatt néha túl szigorú volt vele, máskor pedig túlságosan elnéző.

Kovács Mihály szerint a 12. születésnapját mindössze négy nappal korábban betöltő Sándor a velük egy házban élő Ignácz lányokon állt bosszút fél szeme elvesztéséért, ugyanis ők árulták be a nagymamának, hogy cigarettázott. Bár a Gödöllői Járásbíróságon fellelhető iratokban többször is utalnak arra, hogy Harangozó Sándor 1967 júliusában kettős gyilkosságot követett el, de az áldozatokat név szerint nem említik. Ez azt jelenti, hogy továbbra sem lelhető fel olyan hivatalos irat, amely tényként igazolná, hogy Harangozó Sándor végzett Ignácz Dorottyával és Ignácz Orsolyával, mert a két kislány halottvizsgálati bizonyítványán nem szerepel az elkövető neve, csupán az a megállapítás, hogy emberölés történt.

Mivel életkora büntethetőséget kizáró ok volt, a büntetőeljárást megszüntették, majd a fiú 1967. szeptember 13-tól állami gondozott lett, és a Művelődésügyi Minisztérium 1. számú Nevelőintézetébe került. „Társaival, nevelőivel szemben agresszíven viselkedett, szökéseket tervezett, kisebb lopásokat követett el, nem tanult” – írták róla. 1969 júliusában meg akart szökni, de nem találta meg a kulcsot. Egy héttel később öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de időben rátaláltak. Lopás miatt emeltek vádat ellene, majd elrendelték a javítóintézeti nevelését, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nevelőintézetben maradt. Innen megszökött, és újabb lopásokat követett el, de gyorsan elfogták.

1970. augusztus 7-én megkérte az intézeti pszichológusnőt, hogy írjon a nevében egy levelet a János kórház pszichológusának, mert szeretne elkerülni az intézetből. A pszichológus el is kezdte írni a levelet. Harangozó Sándor ekkor mögéje ment, levett a polcról egy üvegpalackot, fejbe vágta vele a nőt, majd elmenekült. Azt utóbb nem tudta megmondani, miért bántotta a pszichológust, aki éppen segíteni akart neki. Az orvosi szakvélemény azonban azt állapította meg, hogy a fiú súlyosan pszichopátiás személyiség, ezért nem büntethető emberölési kísérlet miatt. Ezután rendelték el a kényszergyógykezelését, és az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe került. A kezelés 1974 decemberében nem ért ugyan véget, de Sándor házi gondozásba került, ami azt jelentette, hogy a továbbiakban a balassagyarmati kórház elmeosztálya felügyelte. 1975 februárjában visszakerült a nevelőanyjához Gödöllőre, majd 1976 augusztusában megszüntették a kényszergyógykezelését. Ezalatt az idő alatt három nőt is megtámadott.

A támadások 1975 októbere és decembere között történtek Csömörön, Kerepesen és Budapest XVII. kerületében. Harangozó egyik áldozatát sem ismerte, mindhármukat tömegközlekedési eszközön (gödöllői HÉV, autóbusz) szúrta ki, és minden esetben késsel fenyegetőzött. Kettejüket meg is sebesítette. A közösülés egyik esetben sem sikerült neki. Utolsó áldozatától a bugyiját követelte (nem sokkal korábban egy betöréses lopásnál lopott már fehérneműt), majd többször fejen szúrta a nőt, de az áldozaton szerencséjére kapucni volt. Bár a három támadás egyértelműen szexuális indíttatású volt, mindhárom esetben lopott is az áldozatoktól. Harangozó Sándor mindegyik támadás alkalmával ittas volt. Ekkor, mindössze húszévesen már igen súlyos bűnlajstroma volt, a célpontjai pedig mindig nők voltak.

Kovács Mihály nyugalmazott rendőr alezredes
Fotó: Bazánth Ivola

Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának úgynevezett felülvéleménye ezután megállapította, hogy Harangozó Sándor nem elmebeteg, nem szenved tudatzavarban és nem gyengeelméjű. Az eseteket a Gödöllői Járásbíróság tárgyalta, az ügyeket egyesítették, lopások és rablás is volt köztük. A vádlott nem volt bőbeszédű. Egyfolytában arra hivatkozott, hogy senki sem veszi figyelembe, hogy memóriazavaros és tudathasadásban szenved. Egyik támadásáról azt mondta, azért szúrta meg áldozatát, mert még az anyjától sem tudja elviselni, hogy megüsse.

A korábbi bűncselekmények ellenére Harangozó Sándor ekkor még büntetlen előéletűnek számított, mégis a maximálisan kiszabható tizenkét évet kapta, és kizárták a lehetőségét, hogy akár feltételesen is szabadlábra kerüljön. Kovács Mihály emlékszik a tárgyalásra, hiszen személyesen is ott volt. Ez volt Vikor István bíró utolsó ügye a nyugdíj előtt, és állítólag „csak” tíz évet akart adni a vádlottnak, de az ítélet meghozatala előtt a folyosón elhangzott, hogy „Sanyika azt mondta, ha kiszabadul, csak nyugdíjas bírókat fog ölni”. Így lett végül tizenkét év a tízből. Harangozó Sándort három rendbeli erőszakos nemi közösülés (ebből egyik esetben annak kísérlete) miatt ítélték fegyházra, ezekhez jött még rablás, súlyos testi sértés, lopás és jogtalan behatolás.

Hogy Harangozó Sándornak egyes körökben milyen híre volt, azt jól érzékelteti egy nem bizonyítható, de kétségtelenül sokat mondó anekdota. Az előzetesben állítólag egy cellában ült Soós Lajossal, a rendszerváltás előtti időszak leghírhedtebb köztörvényes bűnözőjével. A rendőrgyilkos állítólag nagyon félt a félszemű férfitól, és szinte könyörgött, hogy helyezzék át egy másik cellába.

Harangozó az előzetes letartóztatásban töltött időt is figyelembe véve 1987-ben szabadulhatott. 1995-ig nem tudni arról, mi történt vele. Innentől kezdve azonban egészen a három évvel ezelőtti haláláig követhető az útja. Lopások, rablás, testi sértés, közokirat-hamisítás, hivatalos személy elleni erőszak miatt gyakorlatilag ki-be járt a börtönből. Utolsó bűncselekménye 2013-ban kifosztás, lopás és csalás volt. Szexuális bűntényekről az utóbbi évtizedekből nem tudni. Harangozó Sándor 2016. november 11-én, elítéltként halt meg a tököli rabkórházban. A halál okáról nincsen információnk. 

Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook-oldalára.