Magyarországon meghurcoltak egy magyar bírót, mert túlságosan európai volt

A Fővárosi Törvényszék megbízott elnökének nem volt joga fegyelmi eljárást kezdeményezni Vasvári Csabával szemben – állítja Kadlót Erzsébet volt bíró, majd az Alkotmánybíróság főtanácsadója, ma ügyvéd, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára. Úgy gondolja, hogy a legfőbb ügyész megbízatásának meghosszabbítása egészségtelen folyamatokat jelez, mint ahogyan az is, hogy Handó Tünde még OBH-elnökként beadványt kezdeményezett a bírói tanácsról az Alkotmánybíróságon, azt hosszan véleményezte, és kinevezett alkotmánybíróként része lesz a döntésben is.

2019. november 17., 06:00

Szerző:

– Mit gondol a Vasvári Csaba ellen indított fegyelmi eljárásról?

– Azt, hogy ez minden bírónak hadüzenet. Az elmúlt harminc év legnagyobb támadása a bírói függetlenség ellen. Persze sok mindent átéltünk az elmúlt években – és nem csak a Handó-érában, előtte is. Ahhoz foghatót azonban korábban még nem láttunk, hogy bíró ellen, konkrét ügyben hozott egyedi döntése miatt fegyelmi eljárást indítsanak. Egy bírónak lehet azt mondani másod- vagy harmadfokú szakmai jogorvoslati fórumán: ostoba vagy, úgy rossz a döntésed, ahogy van. Mi több, ha sorozatosan buta döntéseket hoz, akkor szervezeti oldalról alkalmatlannak nyilvánítható, mert láthatóan képtelen a bírói jogalkalmazást elsajátítani. Azt azonban tilos megtenni, hogy a döntése miatt retorziót alkalmazzanak vele szemben.

– Tatár-Kis Péter megbízott törvényszéki elnök úgy nyilatkozott, hogy ő csak állásfoglalást kért a szolgálati bíróságtól, ezzel ő nem is hozott érdemi elmarasztaló döntést. Hiszen a szolgálati bíróságtól függ, hogyan értelmezi az etikai szabályzatot.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Kezemben van az elnök úr beadványa, amelyet a szolgálati bírósághoz intézett. Nem állásfoglalást kért. Feketén-fehéren leírta: „fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezem”. Szó sincs itt arról, hogy etikai ügyekről beszélne. Egyébként sincs joga állásfoglalást kérni, mert a szolgálati bíróságot nem arra rendszeresítették, hogy állásfoglalásokat adjon ki. Az a dolga, hogy döntsön, és pontosan le van írva, hogy milyen jogkörökben jár el. Nem ilyesmiben.

– A laikusban felmerülhet, hogy ha a Kúria úgy döntött, hogy Vasvári bíró állásfoglalása törvénysértő, akkor lehet valami abban, hogy Tatár-Kis szerint a határozat lejáratja a bírói munka és egyben a bíróság tekintélyét. Tehát az ügynek lehet etikai vonatkozása.

– Nem lehet. Akkor sem lehet ugyanis fegyelmit kezdeményezni egy bíró ellen, ha a Kúria azt mondja, hogy szakmailag rossz volt a döntése. A másod- és harmadfokú tanácsok naponta nyilvánítják hibásnak az alsóbb fokú bíróság határozatát, de ez sohasem fegyelmi kérdés. Azt pedig egy konkrét ügyben, konkrét végzés vizsgálata után még a Kúria sem állíthatja, hogy a bíró – a törvényben biztosított jogát gyakorló – határozatával lejáratja a bírói kart. Nem is állította, mert nincs ilyen kompetenciája, és különösen nincs ilyen kompetenciája a törvényszéki elnöknek. Ráadásul a Kúria döntése önmagában is idő előtti, és csak azért kerülhetett rá sor, mert a büntetőeljárásról szóló új törvény életrehívott egy új ügyészi fegyvert, a jogorvoslat a törvényesség érdekében megnevezésű intézményt.

– Korábban is létezett törvényességi óvás.

– Igen, volt, és annak alkotmánybírósági megsemmisítését követően beiktatták a büntetőeljárási törvénybe a szakmai zsargonban csak „kisóvásnak” nevezett jogorvoslat a törvényesség érdekében megnevezésű intézményt. Csakhogy az óvásnak eredetileg kizárólag jogerős ítélettel szemben, a törvényesség helyreállítása érdekében volt helye, és a konkrét ügy terheltjére kizárólag kedvező hatása lehetett. Az új szabályozás viszont lehetőséget biztosít az ügyészségnek arra, hogy menet közben támadjon meg nem is végleges, hanem az ügy tárgyalása közben született végzéseket. A Kúria pedig – miközben ekkor még csak hiányos ismeretei lehetnek, hiszen az adott ügyben a bizonyítás még nem is történt meg – adott kérdésekben már végleges döntéseket hoz, amelyekkel érdemi befolyást gyakorol az ügyek menetére, az ügy lelkére: magára a bizonyításra is.

– Azt, hogy a Kúria egy bírói határozatot az eljárás közben törvénytelennek nyilvánítson, a legfőbb ügyész kezdeményezheti. A legfelső bírói fórum eddig minden esetben elfogadta a főügyész érvelését. Nem úgy van ez, hogy így az ismét megválasztott Polt Péter gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a bírói kar felett?

– Ennek bizony ez az üzenete. A Vasvári által tárgyalt ügy esetében ráadásul a Kúria döntése azért is idő előtti, mert az Európai Bíróság ítéletét még nem ismerjük, és az a Kúriára is kötelező lesz. Vajon honnan tetszenek tudni a Kúrián, hogy az Európai Bíróság nem fog összefüggést találni az adott ügy, a feltett bírói kérdések és az uniós jog között? Volt már számos hasonló természetű ügy, amikor ez megtörtént. Voltak hasonló jellegű beadványok például Portugáliából és Lengyelországból is, és azokban bizony találtak. Bárhogyan is dönt azonban a luxemburgi bíróság, ez az ügy semmiképpen sem alapozza meg, hogy Vasvári Csaba ellen fegyelmi induljon.

– Mit gondol arról, hogy Polt Péter, aki már 15 évet eltöltött a legfőbb ügyész posztján, most újabb kilenc évet kapott? Ez már életfogytiglan.

– Szerintem ő lesz Magyarországon minden idők legtovább szolgáló legfőbb ügyésze. Ezt én – elvonatkoztatva az ő személyétől, ami persze elég nehéz – rendkívül egészségtelennek tartom. Ha egy intézményre egy nagy hatalmú vezető személye rátelepszik, az a szervezet, fogalmazzunk így, önbeporzóvá válik. Nem veszi észre, amikor váltani kellene, amikor gondolkodásának meg kellene újulnia.

– A biológiában az önbeporzásról tudni való, hogy csökkenti az ellenállóképességet, beltenyészethez vezet, a korcsosulás kezdete lehet.

– Maradjunk a jog világában. Ott ezt úgy értelmezném, hogy amikor egy szervezetben a legfőbb vezetőtől lefelé mindenki ugyanazt azt az attitűdöt, hozzáállást, gondolkodásmódot képviseli, kialakul annak a veszélye, hogy ott senki semmilyen nóvummal nem áll elő. Mindenki ugyanazoknak az elvárásoknak akar megfelelni, mindenki ugyanazokon az elméleteken nevelkedett, ugyanazokat a megoldásokat tudja, ugyanazokat a javaslatokat rágja. A régiek már idomultak a főnökhöz és egymáshoz, az újak meg idomulnak hozzájuk.

– Térjünk még vissza Vasvári Csaba ügyéhez. Van annak egy érdekes apró részlete. Tíz napig tartott, amíg a megbízott törvényszéki elnök határozata eljutott a szomszéd épületbe Vasvári bíróhoz. Azért a posta húszméternyi távolságra gyorsabban szokott kézbesíteni.

– Ez az irányított kézbesítés jelensége. Kapja meg az érintett akkor, amikor az a feladónak jó.

– A határozat megfogalmazásakor az Országos Bírósági Hivatal elnökét, Handó Tündét még nem választották meg alkotmánybírónak, mire a papír megérkezett, lélekben már költözködni kezdhetett. Számít ez?

– Számíthat. Az elnök asszony ellen Vasvári korábban pert indított. Lehet annak jelentősége, hogy ez az eljárás még Handó Tünde hivatali ideje alatt le is zárulhat, kimenetele pedig befolyásolja azt is, ami később történhet. Az viszont, hogy ő a jövő évtől alkotmánybíróként folytatja pályafutását, egészen új gondokat vet fel. Jelenleg az Alkotmánybíróság döntésére vár több, az OBT-vel kapcsolatos indítvány. Érdekes helyzet, hogy az elnök asszony azoknak az alkotmánybíróknak az egyike lesz, akik majd ezeket az indítványokat tárgyalják. Az egyik eljárást ő maga kezdeményezte az ombudsmanon keresztül. Ennek egyik kérdése úgy hangzik: az OBT mint közigazgatási szerv esetében irányadó-e az Alkotmánybíróságnak az a korábbi megállapítása, hogy az önkormányzati konstrukciókon alapuló testületek megválasztásakor érvényesülnie kell a demokratikus legitimációnak?

– Ez kérdés? Arról szól, hogy legyen-e egy érdekképviseleti szerv, egy önkormányzat demokratikus? Hát milyen legyen?

– Van azért veszélyes tartalom a kérdés mögött. A lengyeleknél ugyanis kis híján szárba szökkent a gondolat, hogy az ő „bírói tanácsukat” a parlament válassza meg, úgymond a demokratikus legitimáció érdekében.

– Értem. Amitől tehát a tanács tagjai éppúgy politikai kinevezettek lennének, mint maga az OBH-elnök, akit a kétharmad választott meg. Így az OBT pont nem a bírák önigazgatása lenne.

– Persze. A saját maga által kezdeményezett kérdésekre pedig az elnök asszony egy huszonhét oldalas beadványban észrevételeket tett. Tehát: előbb megkereste az ombudsmant, hogy indítsa meg ezt az eljárást, majd ezzel kapcsolatban javaslatokat dolgozott ki. Ezek után megválasztották alkotmánybírónak, hogy vegyen részt a döntésben. Van egyébként a tanáccsal kapcsolatban egy másik alkotmánybírósági indítvány is, amit maga az OBT tett, amikor az OBH elnöke gyarmatosítani akarta a testületet. Az elnök asszony később felvetette, hogy minden megyéből legyen egy OBT-tag, de amíg a mostani testület mandátuma lejár, addig legyenek inkább 28-an. A javaslat ellen persze a bírák is erősen tiltakoznak, mert nem lehet ugyanaz a 800 fős Fővárosi Törvényszék képviseleti aránya, mint a 60 fős balassagyarmatié. A nagy létszám egyébként eleve ellehetetlenítené az érdemi munkát.

– Idén tavasszal a Nemzetközi Bírói Egyesület tényfeltáró bizottsága úgy minősítette az OBH elnökének tevékenységét, hogy az alkotmányos válságot okozott. Most Handó Tündét alkotmánybíróvá választották, tehát azok egyike lesz, akiktől függ az alkotmányos rendszer. Ma még azonban a hivatal élén áll. Meddig? Tudja ezt bárki?

– Január 1-jéig mindenképpen. Amikor kiderült, hogy ilyen zavaros a helyzet, én azt mondtam: ez már érdektelen is. Szerintem már nem vezethetné a bírósági hivatalt, de semmit sem tudunk. Azt sem, hogy bejár-e. Valójában a szervezet olyan állapotban van, hogy már nem számít, hogy Handó Tünde még másfél hónapig OBH-elnök-e. Tíz éve még komoly emberek, komoly színtereken, napokig taglalták volna, hogy ez miként egyeztethető össze a bírói szervezeti törvénnyel. Ma már immunisak vagyunk ilyen részletekre, mert súlyosabb gondjaink vannak. Például az, hogy amikor az elnök asszony átköltözik az Alkotmánybíróságra, mi lesz az ő javaslataival. Érvényesek maradnak-e, azokat meg akarják-e majd valósítani? Az igazi kérdés persze az, hogy az OBH következő elnökének is olyan teljhatalma lesz-e, mint amilyen Handó Tündének volt. Mi kezdettől mondtuk, hogy nem szabad a bírói szervezet felett ekkora ellenőrizetlen hatalmat adni senkinek. Legalábbis meg kellene osztani a hatásköröket a tanács és a hivatal elnöke között. Vagy olyan kérdésekben, mint a költségvetés, a létszám, a vezetői kinevezések, azonos súlyú jogosítványokkal kellene rendelkezniük. Az pedig egyenesen tarthatatlan, hogy az OBT minden szálon, még a munkakörülményeiben is az általa ellenőrzött OBH-elnöktől függ. Ezt az egészet újra kell gondolni. Ha komolyan vesszük, hogy a testületnek ellenőrzési feladatai vannak, ahhoz önálló háttérapparátus kellene, amivel jelenleg nem rendelkezik.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Az Országos Bírói Tanács legutóbbi ülésén jelen volt a miniszter és a hivatal alelnöke is. Ez fontos? Ez azt jelenti, hogy új éra kezdődik?

– Igen, ez fontos. Azt remélem, üzenete van annak, hogy ezek az emberek elmentek az OBT ülésére. Ez az üzenet pedig az, hogy végre lássunk hozzá a béke megteremtéséhez. Varga Judit miniszter asszony azt mondta: ő kész a jogállamiságról szóló európai viták lezárására. Neki tudnia kell, hogy mi a párbeszéd európai módja. Répássy OBH-elnökhelyettes úr azt kommunikálta, hogy párbeszédet szeretne a tanáccsal és le akarja zárni az Alkotmánybíróság előtt fekvő nyitott ügyeket. Talán most van az a kegyelmi pillanat, amikor elkezdődhet a bírói szervezet megújulása.

– Aminek persze oka lehet az is, hogy az Európai Unió intézményeinek és a jelentősebb tagországoknak a vezetői megüzenték: a bíróságok függetlenségét komolyan veszik, és az feltétele lehet a további támogatásoknak is.

– Én is úgy látom, hogy az Európai Unió irányítói számos kérdésben elég sokat teszetoszáskodnak, de az igazságszolgáltatás, a bírói szervezet körüli feszültségeket rosszul tűrik. Azt hiszem, ebben benne van az is, hogy Magyarország az utóbbi évtizedben elöl járt a rossz példával, Lengyelország ütemesen követett bennünket, de más kelet-közép-európai országok vezetői is kacérkodtak hasonló lépésekkel. Ez veszélyes folyamat, mert ellehetetlenítheti az Európai Unión belül az igazságügyi együttműködést, ha van két-három olyan tagország , amelyiknek a bírósági rendszerében nem lehet bízni. Ha egyes országok bíróságai arra rendezkednek be, hogy üzemszerűen meghátrálnak a politikai akarat előtt, és ez kihat a döntéseikre. Hogyan bízzon a magyar bíróság ítéleteiben egy svéd, egy német, ha a szervezet a politikai akarat kiszolgáltatottja?

– A magyar bíróság természetesen az európai bírói rendszer része. Egy magyar bíró egyben európai uniós bíró is.

– Így van. Vasvári Csaba esetében tehát az történt, hogy mint magyar bírót európai bírói mivolta miatt vonják felelősségre. Európaisága miatt hurcolják meg, amikor elmarasztalják azért, hogy az unió bíróságához fordult.