Hulló csillag – Kocsis István kiszállt a pókerpartiból

Hűtlen kezelés és sikkasztás miatt öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték másodfokon Kocsis Istvánt, a Magyar Villamos Művek Zrt. egykori vezérigazgatóját. Kocsis a Pécsi Ítélőtábla szerint 2005 és 2008 között az MVM élén hűtlen kezelést követett el, sikkasztott. Mivel valamennyi elítélt ügyében felülvizsgálati eljárás várható, a végső döntést a Kúria hozhatja meg. Az elmúlt harminc év egyik legtitokzatosabb magyar közszereplőjének csillaga leáldozott.

2019. március 9., 08:21

Szerző:

Emlékeztetőül: a bő egy évtizede zajló eljárás során Kocsis Istvánt és társait azzal vádolták, hogy fiktív szerződésekkel 15 milliárd forintot lovasítottak meg az MVM-ből. Ebből 12 milliárd azóta megtérült. A vád szerint a szóban forgó szerződéskötések szerbiai erőműfejlesztésről, energianád-programról, tanácsadásról és szállodavásárlásról szóltak. Kocsis korábbi tanácsadója, Szász András három év börtönbüntetést kapott, Varga-Sabján Lászlóra, az MVM egykori menedzserére pedig két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetést róttak ki. Kocsis és Szász emellett 15 napon belül több millió eurót köteles megtéríteni az MVM számára. Kocsis István felesége esetében fenntartották az elsőfokú ítéletet, vagyis a két év felfüggesztett börtönt. Kocsist első fokon, majd a megismételt elsőfokú tárgyaláson is fölmentették, a Pécsi Ítélőtábla döntése tehát alapvető fordulat az ügyben. Kocsis István azzal védekezett, hogy nem tudott a szóban forgó szerződésekről.

Az ítélet azt jelzi, döntsön ezek után bárhogyan is a Kúria, hogy az elmúlt harminc év egyik legtitokzatosabb közszereplőjének csillaga leáldozott.

Fotó: Kovalovszky Dániel

A január végén a 68. évébe lépett Kocsis István a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, egy kis ideig itt dolgozott tanársegédként, majd a Gépszerkezettani Intézet adjunktusaként. Ahogy azt az Átlátszó internetes portál kis oligarchatározójában Mong Attila írta, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának egykori tagjaként és kollégiumigazgatóként segített, ahol tudott. „Az általa vezetett Kármán Tódor Kollégiumban egymásnak adták a kilincset a reformok szükségességéről beszélő előadók, elintézte, hogy az egyetem nyomdájában hivatalosan indexen lévő könyveket, így Orwell 1984 című művét sokszorosíthassák, a rendszerváltás idején pedig aktívan politizált, egyetemi irodájában például MDF-szervezetet alapított.” De nem a politikai karrier érdekelte elsősorban: 1991-ben főmérnöke lett a Fegyver- és Gázkészülékgyárnak, amelyet volt tanárkollégája, Latorcai János irányított. Kapcsolatuk bizalmi jellegére utal, hogy amikor a kereszténydemokrata politikus miniszter lett az Antall-kormányban, Kocsis követte őt az ipari minisztériumba helyettes államtitkárként.

Feladata az egykoron egy kormányülésen csak piszkos tizenkettőnek elnevezett cégcsoport privatizációjának előkészítése volt. Ezek közé olyan társaságok tartoztak, mint a BorsodChem, a Dunaferr, a Ganz Gépgyár, a Nitrokémia, a Rába. Munkájával elégedettek lehettek, mert az 1994-es kormányváltás után Horn Gyuláék az Állami Vagyonkezelő (ÁV) Részvénytársaság, majd az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság vezérigazgató-helyettesévé, utóbb vezérigazgatójává tették. 1996-ban pedig szert tett egy nagy barátra, az ÁV ugyanis egy technikai manőverrel kisegítette Csányi Sándort a Bokros Lajos akkori pénzügyminiszterrel folytatott küzdelmében, így Csányi az OTP elnöke maradhatott. Nem véletlen, hogy Csányi később beemelte őt a bank, majd a Csányi Pincészet igazgatóságába is. Kocsis pályája az első Fidesz-kormány időszaka után meredeken ívelt: a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója lett 2002 és 2005 között, majd a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója 2005-től 2008-ig. Az őt ismerők azt mondják, itt, az MVM-nél szaladt el vele a ló, olyan emberré akart válni, aki beleszól a politikába, egy új Csányi Sándorrá, aki ott van mindennek a hátterében. Tény, hogy Kocsis felfuttatta a 2005-ben még veszteséges MVM-et, és 2007-ben már 42 milliárdos adózás előtti eredménnyel zárt a vállalat. Kocsis regionális szereplőt akart faragni az MVM-ből, de egyesek szerint az aktivitása már „túl sok” volt: Gyurcsány Ferenc kormányfő menesztette, és az MVM-es ügyek miatt később vizsgálat alá került. Ekkor közleményben jelezte: ha ő és a menedzsment a helyén marad, és a futó projekteket be tudják fejezni, akkor nem keletkezett volna vagyoni hátrány az MVM-nél, épp ellenkezőleg, „több száz milliárdos vagyonnövekmény van”. Mindenesetre Kocsis így sem bukott nagyot, bár egy igazi bűnügyi-politikai darázsfészekben, a BKV vezérigazgatói székében találta magát.

Vannak arra utaló jelek, hogy Kocsis tehetett némi szívességet az akkori ellenzéknek, a Fidesznek – a BKV-s botrányok jelentősen hozzájárultak a párt kétharmados győzelméhez. Sokan állítják, hogy ő szivárogtatta ki a Hagyó Miklós MSZP-s főpolgármester-helyettes elleni eljárást alátámasztó anyagokat, s tény, hogy a kormányváltás után még egy ideig a helyén maradhatott. Ezt követően Csányi Sándor adott neki különböző pozíciókat az OTP-ben. Viszont, s ezt már az azóta megszüntetett Népszabadság írta, Kocsist egy idő után aktiválták: fontos szerepe lehetett Paks 2. tető alá hozásában. A címoldalas sztoriban a lap azt állította, hogy Kocsis készíthette elő az Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin közötti megállapodást, bár azt az újság is rejtélynek minősítette, hogy honnan is vannak Kocsisnak ennyire jó orosz kapcsolatai. Az ugyanakkor sokatmondó, hogy 2007-ben, vagyis az MVM-es időkben Kocsist Kurcsatov-díjjal ismerték el a két ország közötti nukleáris együttműködés előmozdításáért, vagyis leginkább azért, hogy a Roszatom leányvállalatát, a Tvelt behozta a paksi erőmű 2003-as üzemzavarának elhárításába. Akárhogyan is, tény, hogy Kocsis is jelen volt 2017-ben az Országházban, Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszteri eskütételén. Az egykori paksi, MVM- és BKV-vezér a szakértői páholyban ült. Amikor a HVG rákérdezett a miniszterelnöknél, mit keresett ott Kocsis, Orbán Viktor széttárta a karját, és visszakérdezett: Mi vagyok én, páholyfelelős?

Kocsis sokak szerint valódi oligarcha lehetett volna, ehhez megvoltak a társadalmi és politikai kapcsolatai, de valami mégis hiányzott belőle: bár megvolt rá az esélye, hogy kitörjön, valójában mindvégig háttérfigura maradt. Legendás vadászatokról, a leányfalui kastélyában rendezett óriási, vezető politikai szereplőkkel folytatott pókercsatákról szólnak a pletykák, de a településen vannak, akik számára az ő személye szimbolizálja az elmúlt harminc év minden kudarcát. Úgy vélik: akkor lesz csak igazi rendszerváltás, ha egyszer „az Auróra ágyúi” majd az ő kastélya felé fordulnak. S bár nem itt él, olykor föltűnik az egyik helyi vendéglőben, ahol többnyire magányosan, megtört ember benyomását keltve ül. Neki már nem osztanak lapot. / Tóth Ákos