A pára legendája – A hőszigetelés fontosságáról
Kezdetnek érdemes megvizsgálni, hogy mekkora mennyiségű és hol keletkező nedvességgel, párával kell számolnunk: egy négytagú család esetében a hét liter/nap mennyiséget is elérheti (pl.: zuhanyozással 2,6 liter/óra, kimosott ruha szárításával 50-200 gramm/óra, míg főzés és házimunka során 600-1500 gramm/óra nedvességet juttatunk a lakótérbe).
Új épületeknél a technológiai nedvesség miatt még nagyobb értékekkel kell számolni. Hogyan tudjuk elvezetni az így keletkezett vízgőzt? Sokan rávágják, hogy a falon keresztül távozik a nedvesség, hiszen régi épületeknél nem volt ilyen gond, csak miután nyílászárót cseréltek és beépítették a hőszigetelést. Régi épületeinknél a rosszul záródó nyílászárók néhol egy centinél is szélesebb résein több mint húszszor cserélődött ki a lakótér levegője óránként, a párával telített levegőt így el tudtuk vezetni, de egyúttal az utcát fűtöttük, hiszen újra és újra fel kellett melegíteni a beáramló hideg levegőt. A mai technológiákkal akár 0,3-szeres óránkénti légcsere is elérhető, így amikor kicseréltük modern nyílászárókra a régi ablakainkat, megszűnt az energiapazarló levegőcsere, és ha leszigeteltük a falakat is, további jelentős energiamegtakarítást értünk el.
De mi a helyzet a párával? Sokan úgy gondolják, hogy a nyílászárócsere és a hőszigetelés az oka az épületeinkben lecsapódó párának, és erre nincs más megoldás, mint a bent keletkező teljes páramennyiséget a falon keresztüli átvezetni. Oszlassuk el gyorsan a tévhiteket. Az épületeinkben keletkező pára 96-98 százalékát természetes úton, vagy mesterségesen, elszívással történő szellőztetéssel kell elvezetni. A falakkal szemben követelmény, hogy ne engedjenek magukon keresztül levegővándorlást, hiszen az egyik feladatuk, hogy az épületen belül tartsák a hőt, és biztosítsák a szerkezet légtömörségét. Sok esetben a falszerkezet elemei nagyobb páradiffúziós ellenállásúak, mint a hőszigetelés (pl. diszperziós belső falfesték), azaz már ezen rétegeknél megakadhat a pára és el sem jut a hőszigetelésig. Egyes hőszigeteléseket kedvezőtlennek megítélni páradiffúziós ellenállás tekintetében sem szerencsés, mert például az expandált polisztirol (Nikecell) páradiffúziós ellenállása megegyezik a fáéval, amelyet lélegző építőanyagként tartunk számon.
Fontos tudni, hogy mindig a leghidegebb felületeken kezdődik el a páralecsapódás. Hőszigetelés nélküli falak esetében 7-8 Celsius-fokos különbség adódik a fal felületi hőmérséklete és a belső levegő hőmérséklete között, ami jelentős páralecsapódást okoz. Megfelelő mértékű hőszigeteléssel ez a hőmérséklet-különbség az optimálisnak tekinthető 2-3 fokos szintre mérsékelhető. A falak mellett a lábazatot is le kell szigetelni, ezáltal a padló vonalában nem keletkezik hőhíd, ebből kifolyólag a belső térben is kivédhető a penészesedés.
Állagmegóvás szempontjából is előnyös a hőszigetelés, mert közel állandó hőmérsékletet biztosít az épület számára, elkerülhető a szerkezetek nedvesedése, penészesedése, amely akár korhadáshoz és hosszú távon a szerkezeti elemek tönkremeneteléhez vezethet.
Összefoglalva tehát a hőszigetelés és a páralecsapódás kapcsán elmondható, hogy a lakótérben keletkezett nedvesség döntő többségét a nyílászáróinkon keresztül történő szellőztetéssel és/vagy ablakokba épített résszellőzőkkel, vagy mesterségesen, elszívókkal tudjuk gépészeti úton elvezetni, továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy egy energetikai felújítás az épület értékét is növeli.
