Egy lépést sem kell tennie, ha a 168 Óra legújabb számát kézbe szeretné venni!

Százezer magyar óvodásnak és iskolásnak tartanak "boldogságórákat", az MTA kutatója szerint boldog alattvalókat gyártanak

2020. március 24. 06:10 - szerző: Szigeti Ildikó

Hála, optimizmus, jó cselekedet, megbocsátás. Immár több mint százezer óvodás és iskolás van, aki nemcsak alaposan megismerte ezeket a fogalmakat, hanem rendszeresen gyakorolja is. Legalábbis sokat beszél róluk. Pontosabban arról, hogy miként is kellene csinálni. Ám nem mindenkinek őszinte a mosolya az immár mozgalommá terebélyesedett kezdeményezés hallatán. Vannak, akik szerint a Jobb Veled a Világ Alapítvány programja kifejezetten káros és veszélyes.

Van valami diszkrét bája annak, ha két, a szakmájában elismert pszichológus egymásnak ugrik. Jelesül az úgynevezett boldogságórák kapcsán esett egymásnak a program fővédnöke és a magyar pedagógiai pszichológia meghatározó szakértője. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervizor, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emerita és Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan-szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa között afféle örökrangadó van kialakulóban.

A Bagdy Emőke nevével fémjelzett Boldog Iskolák és Óvodák címet viselő program lényege, hogy az önként jelentkező oktatási intézmények beveszik a tanrendjükbe az úgynevezett boldogságórákat.

A fővédnök következetesen állítja: ha álma megvalósul, a jövő nemzedékét kiegyensúlyozottabbnak, sikeresebbnek és elégedettebbnek látjuk majd. A professzor asszony meggyőződése, hogy „gyermekeink a jövőbe vetett hittel, bátran járják végig a felnőttséghez vezető utat, majd boldogságra képes emberré válhatnak”.

Gyarmathy Évának viszont arcára fagyott a mosoly, amikor tudomást szerzett a kezdeményezésről. Az egyik online hírportálon folytatott vitában nem kevesebbet állított,

mint hogy ha ez elterjed, „mi leszünk ismét a legvidámabb barakk.

És a gyerekek, amikor kikerülnek a szürkésítőből, akkor már tudják, hogyan kell elfogadni az elfogadhatatlant. Kivéve persze azt a néhányat, akik pszichiátriai diagnózist kapnak, mert elutasítják, hogy az a dolguk az életben, hogy kövessék az utasításokat.”

Átadták a nyírteleki Kastélykert óvoda és bölcsőde új ?
Fotó: Balázs Attila

 

Hozzátette azt is, hogy például a dán és a finn gyerekek nagyon boldogok. Annyira, hogy akár boldogságórákat is lehetne tartani nekik, azt is kibírnák. A szókimondó pszichológus – kolléganőjéhez hasonlóan – látni véli a jövőt. Igaz, ő kevésbé rózsaszínben. Attól tart, hogy hamarosan eljöhet a Mátrix ideje, és döntenünk kell: a kék vagy a piros pirulát választjuk.

A kék segít, hogy boldog tudatlanságban azt gondoljuk, ez a világok legjobbika, a piros megmutatja a valóságot.

Szerinte a fő kérdés, hogy a felnövekvő nemzedékkel vajon akarjuk-e láttatni a valóságot, vagy inkább meghagyjuk őket a lelki szegényeknek kijáró sajátos boldogság állapotában.

Az üzletemberek és önjelölt próféták megérzik a hiányokat, és ahol kereslet kínálkozik, ott megjelennek. A boldogságóra-biznisz mint egy állatorvosi ló mutatja a nem megfelelő oktatási rendszer gyengeségeit: az oktatás résztvevői rosszul érzik magukat, és ha valaki a hagyományos oktatási kereteknek megfelelően kidolgozott módszertant kínál, arra kritikátlanul lecsapnak. A hiénák és keselyűk mindig ott vannak, ahol pusztulás van, és az oktatás éppen oszladozik, tehát megjelenésük érthető, bár nem elfogadható. A gyerekek agyával nem lehet kísérletezni az oktatási intézményben, ahol megbízható, szakszerűen alkalmazott, a gyermekek természetes fejlődéséhez és az adott kultúrához igazodó módszerekre volna szükség – fogalmaz Gyarmathy Éva.

Úgy tűnik, egyre többen választják azt a bizonyos kék pirulát. Eddig több mint ezer oktatási intézmény, több mint százezer óvodás és iskolás, valamint több mint hétezer pedagógus döntött a boldogságórák mellett.

Vagyis a program célcsoportja, a gyerekek kapcsán aligha beszélhetünk önkéntességről. Voltaképpen az intézmények és a harmincórás képzésen részt vevő oktatók részéről sem mindig a lelkesedés a döntő. A kezdeményezés népszerűségének paradox módon szomorú oka van. A programmal házaló Jobb Veled a Világ Alapítvány jellemzően nyitott kapukat dönget, az intézményvezetők örömmel bólintanak a visszautasíthatatlan ajánlatra. Elvégre a projekt kitalálói adnak tanmenetet, tanári kézikönyvet, munkafüzetet és képzést is, amelyen boldogan vesznek részt a boldogtalan iskolát megváltoztatni akaró pedagógusok. És persze a gyerekek is boldogok, amikor nem matematikát és történelmet kell tanulniuk, hanem eljátsszák, hogy boldogok, hogy hálásak, és elénekelhetik a bugyuta dalokat arról, hogy boldogok.

Látszólag ez egy szép, kerek történet. Minden érintett elégedett és boldog. Látszólag. Mert van itt egy bökkenő. Mint arra a szakember rámutat, a boldogságórák anyaga a furcsa, ezoterikus, New Age-jellegű szemléletre épül. A prófétája egy látomások által megvilágosult énekesnő, Bagdi Bella (aki amúgy csupán névrokona a fővédnöknek). Ő készíti fel a pedagógusokat olyan pszichológiai feladatokra, mint amit például a pozitív pszichológia vagy az autogén tréning jelent. Mivel a képzések egyre terjednek, tudásközvetítőkre is szükség van. Vajon mi a biztosíték arra, hogy nem alakulnak szektává ezek az ezoterikus szeánszok? – teszi fel az egyáltalán nem költőinek szánt kérdést Gyarmathy Éva.

Bagdy Emőke az irányzat egyik kiváló képviselőjének, Sonja Lyubomirskynek a Hogyan legyünk boldogok? című bestsellerére hivatkozik, egyben határozottan visszautasít minden kritikai hangot. Mint válaszreakciójában kijelenti: a boldogság igenis tanítható!

Vajon a Prima Primissima díj oktatás és köznevelés kategóriájának 2013-as nyertese mit keres egy ismeretlen előéletű, bizonytalan képesítésű, önmagát személyiségfejlesztő trénerként meghatározó énekes és író mellett névvel, arccal és (relaxációs) programmal? Talán a boldogságot – gondolhatnánk némi szarkazmussal. Talán a pénzt – gondolhatnánk automatikusan. És lehet, ez utóbbi vélekedésünkkel nem is tévednénk nagyot. A Jobb Veled a Világ Alapítvány oldala igencsak beszédes. Egyebek mellett arról árulkodik, hogy a – cégbejegyzés tanúsága szerint – mindössze hét munkatársat foglalkoztató program meglehetősen jövedelmező. Az alapítványi beszámolóból kiderül például, hogy 2018-ban 115 millió forintot meghaladó bevételt könyvelhettek el, ebből 113,5 milliót különböző gazdasági szervezetek dobtak össze támogatás gyanánt. Ez a tétel már azért is elgondolkodtató, mert – noha állami vállalatokról is szó lehet – jótékony homály fedi a boldogságórák mellett elkötelezettek kilétét.

Bagdy Emőke és Bagdi Bella munkakapcsolatának amúgy némi fénytörést ad, hogy a professzor asszony sosem titkolt ellenérzéssel viseltetik az álpszichológusokkal szemben, sőt kifejezetten harcra buzdítja kollégáit a laikusokra veszélyes kuruzslók és sarlatánok ellen. Márpedig Bagdi Belláról még költői túlzással sem mondható el, hogy az emberi lélek hivatalosan kiképzett szakértője lenne. Bagdy ide, Bagdi oda, a boldogságóra-mozgalom üstökösként tör utat magának a magyar közoktatásban.

Nem minden gyerek boldog. Sőt nem minden gyerek képes arra, hogy boldognak tettesse magát. Sokan vannak, akik éppen ezeken a boldogságórákon élik meg a legnagyobb kudarcot, azt, hogy képtelenek boldognak lenni.

Így aztán még boldogtalanabbak lesznek, mint voltak. Ők azok, akikből – Gyarmathy Éva szavaival élve – nem sikerül „boldog robotot” és „alattvalót” gyártani. Ám ők lesznek azok is, akiket ezeken a speciális órákon olyan elemi erővel ható impulzusok érnek, amelyek kiváló táptalajként szolgálnak a depressziónak és más pszichés problémáknak.

Persze az sem kizárt, hogy az alapítvány fiókjában már ott lapul a terv, amely kifejezetten a boldogságra képtelenek számára kínál majd relaxációs gyakorlatokat. Természetesen felár ellenében, CD-melléklettel és színezővel.