Ha Orbánon múlik, már 2005-ben euróval fizetünk – De lesz egyáltalán magyar euró?

2017. szeptember 22. 07:41 - szerző: Szabó Brigitta

Surányi György, Bod Péter Ákos egykori jegybankelnökök, Balázs Péter, Jeszenszky Géza volt külügyminiszterek, Kolosi Tamás szociológus és Mizsei Kálmán közgazdász. Ők hatan a nevüket adták ahhoz, hogy behozzák a közbeszédbe az euróbevezetés kérdését azért, hogy végre igazi vita alakuljon ki a témában. Olyan disputa, amelyből a lakosság számára is kiderül, milyen előnyei és hátrányai lehetnek annak, ha Magyarország az eurózóna tagjává válik. A Pukli István által alapított Polgári Világ elnevezésű párt kérte fel őket, hogy támogassák az euró bevezetéséért indított – a választási bizottság által elutasított – népszavazási kezdeményezésüket.

Az Európai Bizottság heteken belül előállhat egy „visszautasíthatatlan ajánlattal”, és megpróbálja az eurózónába csábítani azokat az országokat, amelyek gyakorlatilag már készen állnak a közös fizetőeszköz bevezetésére, csak még nem szánták rá magukat. Magyarország a szóban forgó államok egyike, de nálunk jelenleg nem mutatkozik kormányzati szándék az euró bevezetésére. Pedig Orbán Viktor már 2002-ben, a még nem EU-tag Magyarország miniszterelnökeként azt mondta, ha a Fidesz maradna kormányon, akár már 2005-ben az euró lehetne a hivatalos fizetőeszközünk. Nem ő volt az egyetlen kormányfő az elmúlt 15 évben, aki vállalhatatlan céldátumokat tűzött ki.

Medgyessy Péter az uniós csatlakozáskor 2008-as bevezetést ígért

A Fidesz mostanában a sohanapján csatlakozási időpont mellett érvel. Orbán Viktor miniszterelnök már 2015-ben arról beszélt, hogy szerinte nehéz úgy sikeresnek lenni, ha a nemzeti szuverenitás kérdéseit nem igazítják a közös valuta használatához, ha nincs például közös nyugdíj- vagy szociális rendszer is. „Ugyanakkor ha mindent harmonizálnánk, mitől lennénk független állam?” – tette fel a kérdést egy konferencián. Szerinte ha a kormány megfelelő pénzügyi, a nemzeti bank pedig jó minőségű monetáris politikát folytat, akkor a nemzeti valuta egy tízmilliós országban kifejezetten erőforrást jelent, vagyis a saját lábon állás versenyképes alternatíva.

Miniszterei olyan feltételekhez kötötték a csatlakozási kérelem benyújtását, amelyek megvalósulását maguk sem gondolhatják komolyan. Tavaly Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pél­­dául azt mondta, akkor látna esélyt az euró 2020-as bevezetésre, ha a magyar gazdaság fejlettsége és termelékenysége közelítene a fejlett európai átlaghoz. „A forint nevű házból akkor érdemes elköltözni, ha biztonságosabb fedelet találunk” – fejtegette a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Idén nyáron pedig már arról beszélt a Joint Venture Szövetség üzleti ebédjén, hogy Magyarország direkt nem teljesíti az eurócsatlakozás feltételeit, ugyanis nem látja, hogy működőképes lenne egy olyan rendszer, amelyben közös a monetáris politika (például a kamatok meghatározása), de különböző a költségvetési politika (például az adók mértékének alakítása).

Kósa Lajos a Figyelőnek adott interjújában ugyancsak arról beszélt nemrég, hogy amíg a magyar gazdaság teljesítménye nem éri el az eurózóna országai teljesítményének 80-85 százalékát, s a hazai jövedelmi viszonyok és a versenyképesség is elmarad a fejlett országokétól, addig nem áll érdekünkben bevezetni az eurót. „Veszélyes játékot űznek, akik az euró bevezetése mellett kardoskodnak” – mondta a kormányba tartó leköszönő frakcióvezető.

Nem gondolták ezt mindig így a fi­­de­­szes politikusok. Volt idő, amikor ők akarták a legjobban a közös valutát. Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke, korábban az első Orbán-kormány pénzügyminisztere 2001-ben úgy látta, hogy már 2006-ban euróval fizethetünk Magyarországon. Orbán Viktor a még korábbi, 2005-ös bevezetést abban az esetben tartotta elképzelhetőnek, ha a Fidesz megnyeri a választást, de ez 2002-ben nem sikerült. Utódja, az MSZP által jelölt Medgyessy Péter a 2003-as megszorítások mellé mézesmadzagként az euró 2008-as bevezetését kínálta, majd ahogy az idő haladt előre, úgy tolódott egyre messzebb a csatlakozás tervezett időpontja.

Járai Zsigmond – aki 2001 és 2007 között töltötte be az MNB elnöki posztját – a 2002-es kormányváltás után még ragaszkodott a 2006-os bevezetéshez, majd engedett néhány évet, azzal indokolva, hogy „az egyensúlyi helyzetünk, a költségvetés adóssága, az infláció lassabban fog javulni, mint azt a piac várja”. Akkor már ő is úgy látta, hogy még a 2008-as dátum is nagyon kemény gazdaságpolitikát, reformokat követelne meg. Ugyanakkor tartotta magát ahhoz a tézishez, hogy minél hamarabb vezetik be az eurót, annál jobb az országnak.

Medgyessy Péter miniszterelnök, amikor 2003 júliusában bejelentette, hogy a kormány a jegybankkal egyetértésben 2008-tól kíván csatlakozni a valutaunióhoz, és ehhez igazítja a gazdaságpolitikáját is, az eurót nemzeti ügynek nevezte. Mint mondta, a közös valuta új munkahelyeket, alacsony inflációt, nagyobb gazdasági növekedést eredményez, feltételezi az átváltási költségek megszűnését, a beruházások növekedését. Hangsúlyozta, hogy az euró magyarországi bevezetése a gazdasági rendszerváltás beteljesedését jelképezi majd.

A hazai és a külföldi elemzők rögtön jelezték, hogy túlzottan bátor vállalás a 2008-as céldátum, hiszen a csatlakozás szinte valamennyi feltétele erőn felülinek tűnt, aztán 2004 elején Draskovics Tibor pénzügyminiszter végre kimondta: gondolkoznak egy új dátumon, ami lehet 2009, de az is lehet, hogy 2010 lesz. Járai Zsigmond 2005 elején arról beszélt, hogy 2002 és 2005 között Magyarország távolodott az eurótól. „Az a gyanúm, hogy Romániában is hamarabb lehet euró, mint nálunk, ha így haladunk” – riogatott vagy talán figyelmeztetett Járai Zsigmond, akkor már a 2010-es időpontot is neccesnek tartva.

Amikor már a hazai és a nemzetközi szakértők, valamint a piaci szereplők is egy legkorábban 2013–2014-ben lehet­­sé­­ges euróbevezetésről beszéltek, az MSZP akkori miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán megint elővette a 2008-as dátumot, vagyis hogy akkorra Magyarország teljesíteni fogja a maastrichti feltételeket, beléphet az euró előszobáját jelentő ERM II-be. Ekkorra azonban az ország túl volt Medgyessy száznapos programján, amely miatt költségvetési megszorító intézkedéseket kellett bevezetni, valamint a 2006-os választást megelőző költségvetési engedékenység következtében az államadósság is elindult a GDP-arányos 69,5 százalékról nagy lépésekkel felfelé.

Varga Mihály és Orbán Viktor szerint is hosszú még az út      Fotó: MTI/Kovács Tamás

Még ugyanezen a nyáron – az őszödi beszéd elhangzása után, nyilvánosságra kerülése előtt voltunk – Veres János pénzügyminiszter feloldotta a céldátumot, és Gyurcsány Ferenc bejelentette: a konvergenciaprogram (az államháztartás egyensúlyának fenntartása, felzárkóztatás a fejlett nyugati országokhoz) nem tartalmaz időpontot az euró bevezetésére. Veres János ezután már legjobb esetben 2011-ben reménykedett, miként a Járait váltó jegybankelnök, Simor András is, míg a külföldi szakértők inkább 2014-re tették a céldátumot.

A 2008-as gazdasági világválság azonban komolytalanná tett minden euróval kapcsolatos addigi várakozást, Magyarország csak az IMF segítségével kerülhette el az államcsődöt és védhette ki a forint ellen indított nemzetközi spekulációt. Ekkor indultak meredek növekedésnek a hitelkamatok, ami súlyos csapást mért a korábban a devizahitelek felé terelt lakosságra, hiszen egyik pillanatról a másikra megduplázódtak a törlesztőrészletek.

Gyurcsány Ferenc 2009 elején azt mondta, az euró bevezetésére 2012 előtt nem kerül sor, de nem lát okot arra, hogy 2014 utánra kellene halasztani. Ugyanennek az évnek a végén már egy másik miniszterelnök, Bajnai Gordon beszélt 2014-es euróbevezetésről. 2010 szeptemberében az új Fidesz-kormány államtitkáraként Varga Mihály 2014–2015-re tolta ki az időpontot. Ez valójában azt jelentette, hogy nincs kormányzati szándék a közös valuta bevezetésére. Orbán Viktor miniszterelnök 2020 előtt nem látta reális célnak az eurót, Matolcsy György pedig, akkor még nemzetgazdasági miniszterként, 2018 mellett voksolt.

Ahogyan erősödött az EU-ellenesség a kormányfő politikájában, úgy került egyre távolabbra az euró és szaporodtak a gazdasági szempontból nehezen értelmezhető kifogások. Orbán Viktor 2012-ben egyenesen felelőtlenségnek nevezte az euró bevezetését, egy évvel később pedig Varga Mihály, immáron nemzetgazdasági miniszterként azt mondta, hosszú még az út az euróig. 2013 végén Orbán Viktor kijelentette, nem aktuális az ügy, különben is, 2002 és 2008 között Magyarországnak történelmi esélye volt, hogy belépjen az eurózónába, de az akkori kormányok nem tudtak élni a sansszal. Vagyis az elődök a hibásak annak elmulasztásáért, amit az utód nem is akar megtenni. Azóta is tartja magát az érvelés, hogy túl nagy a gazdasági különbség az eurózóna tagjai és Magyarország között, illetve az euróra váltás előtt javítani kell a versenyképességünkön. A javulás valóban ránk férne, más kérdés, vajon a jelenlegi gazdaságpolitika mellett ez megtörténik-e, és hogy nem éppen az euróövezeti tagság reménye adna-e hozzá ösztönzést.

Az időközben ellenzékbe szoruló szo­­cia­­listák sokáig nem is hozták szóba az euró ügyét. Nemrégiben viszont Ujhelyi István európai parlamenti képviselő, az MSZP egyik alelnöke kezdeményezett aláírásgyűjtést az euró mielőbbi magyarországi bevezetéséért. A Polgári Világ népszavazási kezdeményezése elbukott a Nemzeti Választási Bizottságban, mert az ország pénznemét az Alaptörvény rögzíti, így az erre akár csak áttételesen is vonatkozó kérdésről nem lehet népszavazást kiírni. Az új párt a Kúriánál keres jogorvoslatot.

A sok és sokféle kormányzati beszédet tettek nem követték az elmúlt bő másfél évtizedben, az ellenzéki politikusok sza­­vai­­nak súlya pedig akkor mérhető le ténylegesen, ha kormányra jutva a cselekvés lehetőségét is megkapják. Közben az emberek talán már oda se figyelnek, amikor az euró bevezetéséről hallanak. Minek is? Holnap úgyis kijelölnek egy másik céldátumot, ha ugyan ki nem maradunk végleg.