Giczy György: Jól döntöttem, de belebuktam

2014. január 5. 16:28

A politikusi pályavégén az ember nem cselez, beszélhet akár nyíltan is. Ma már világos, mit kellett volna tenni akkor, hol siklott ki az ígéretes pálya. Sorozatunk következő megszólalója Giczy György, a KDNP egykori elnöke. Azt mondja: ma a jobboldalon minden politikai karrier Orbán Viktortól függ, ezt valamennyien jól tudjuk. Akik alkalmatlanok önálló szellemi tevékenységre vagy önálló politikai arculat felmutatására, kénytelenek beállni valahova.

- Akár Orbán Viktor helyetteseként is feszíthetne a parlamentben, ha nem ragaszkodik a kereszténydemokraták önállóságához. Az ön vezetése alatt 1997-ben kettészakadt a párt. Egyik fele függetlenként folytatta, és eltűnt a politikai életből. Utólag elismeri, hogy rosszul döntött?

– Jól döntöttem, de belebuktam. Mégsem bánom, mert egy keresztény szellemiségű pártnak nem az a feladata, hogy egy másik politikai erő fiókpártja legyen.

– Semjén Zsolt viszont politikai éleslátással a kereszténydemokratáktól először átült az MDF, majd a Fidesz padsoraiba, végül visszaült a KDNP-be. És most ő a miniszterelnök-helyettes.

– A KDNP politikusai ma nevetségessé teszik a kereszténydemokrácia szellemiségét. Az egész ország előtt komolytalanná váltak. Csak bólogatnak a kormányban, miközben elindulni sem mernek önállóan a választáson. A kétharmados többség részeként szerepelnek, de a közvélemény-kutatók a jobboldalt elemezve a KDNP súlyát már meg sem említik.

– Azt tudja, hol ül az ön közvetlen elnök elődje, Surján László?

– Tudom, a Fideszt képviseli az Európai Parlamentben.

– És a kereszténydemokraták közül indult Mikola István?

– Párizsban az OECD nagykövete, a Fidesz-kormány kinevezettjeként.

– És azt tudja, mit csinál egykori harcostársa, Latorcai János?

– Persze, ő a parlament alelnöke. Ma a jobboldalon minden politikai karrier Orbán Viktortól függ, ezt valamennyien jól tudjuk. Akik alkalmatlanok önálló szellemi tevékenységre vagy önálló politikai arculat felmutatására, kénytelenek beállni valahova.

– Ön pedig együttműködött a szélsőjobboldali MIÉP-pel, sokan ezzel magyarázzák a KDNP szétszakadását.

– Kétségtelen, kokettáltam Csurka pártjával, mert úgy gondoltam, a túlzott nemzeti önérzet majd konszolidálódik az alakuló demokráciában. Tévedtem, hiba volt. De a Fidesszel szövetségre lépett KDNP-sek lényegesen tovább jutottak a MIÉP-pel folytatott együttműködésben.

– Politizál még?

– Inkább írogatok. Még a 2006-os választások után bejegyeztettem egy pártot is, a Magyar Keresztényszociális Uniót, hogy adott pillanatban mégiscsak megjelenhessen egy keresztény szellemiségű politikai párt. De erről nem akarok többet mondani.

– Gondolom, ezek után is fenntartja, hogy ön cselekedett helyesen. De biztosan arra is van magyarázata: a történelmi pártok és az MDF politikusainak jó része miként talált menedékre a Fidesz védőszárnyai alatt.

– Tévedés, hogy Orbán Viktor azért jött át a jobboldalra, mert ott űr keletkezett. Nem volt semmiféle űr. Egyedül az MDF egyengette a Fidesz integrálódását jobbra. A koalíciós kormányzás során azonban Orbán túljárt a szövetségesei eszén, bekebelezte a kisgazdák és a KDNP, végül az MDF támogatóit is. A vezetőket pedig megvették vagy elzavarták.

– Nem ezt nevezik politikai tehetségnek?

– Akkor ismerem el egy politikus tehetségét, ha sikeressé tett egy országot.

– Orbán mégis összefogta a töredezett jobboldalt!

– Nézze, vezérünk valóban nem volt, viszont demokráciában nincs szükség vezérre. Ahol van vezér, ott nincs demokrácia.

– Orbán ma azt állítja, az ellenzék méltánytalanul bánt a rendszerváltás miniszterelnökével. Holott a legkeményebb bírálója ő maga volt. Ezt sem tekinti politikusi tehetségnek?

– Orbán és társai nemcsak Gyurcsánynak kiabálták, hogy hazudik, hanem Antallnak is. De azért később szemrebbenés nélkül terjesztették, hogy a beteg miniszterelnök Orbán Viktorra hagyta az országot.

– Ön ott volt a parlamentben, amikor a Fidesz vezetői „Csuhások! Térdre, imához!” felkiáltással fogadták a kereszténydemokratákat? Mit szól ahhoz, hogy megtértek?

– Ez látszatvallásosság és álszentség. A valódi keresztény szellemiségű politika alapja a szegényekkel való szolidaritás, hisz négymillió szegény van az országban, de az ő istápolásuk helyett a saját holdudvaruknak nyújtott anyagi előnyök biztosítására összpontosul a kormányzati tevékenység.

– A szolidaritásról beszél az alig néhány hónapja hivatalban lévő és tavaly az év emberének megválasztott Ferenc pápa, aki elkápráztatta a nem vallásos világot is. Az egyházfő törekvéseit látja a honi egyházak törekvéseiben?

– Egy történelmi példával szeretnék válaszolni. XIII. Leó pápa 1891-ben adta ki az egyháztörténelem első szociális enciklikáját. A budapesti központi szemináriumban az elöljárók ebből az enciklikából vettek ki idézeteket, és kiragasztották a falra. Bejött a rektor, és elkezdte olvasni a kiírásokat, majd dühösen megparancsolta, hogy ezeket a kommunista szlogeneket vegyék le a falról... A mi helyi egyházunkban mindig a tekintélyuralmi, félfeudális hagyományok éltek tovább, és a világegyház megújulási törekvései csak megkésve jutottak el hozzánk.

– Sem az egyház, sem a kereszténydemokraták nem emelik fel szavukat a – 2015-re elhalasztott – szociális temetés intézménye ellen. Látszólag tudomásul veszik, hogy szegény idős emberek megássák hozzátartozójuk sírját, de előtte még balesetvédelmi oktatáson is részt vesznek.

– Ez nemcsak a keresztény etika, hanem az általános humanista értékek alapján is elfogadhatatlan. De sajnos még ilyen ügyekben sem szólalnak meg a mi papjaink-lelkészeink, nehogy megsértsék a hatalom embereit, akiktől a költségvetési támogatást kapják. Ezért is örültem Fabiny Tamás evangélikus püspök legutóbbi megszólalásának, mert komoly kritikát mondott az egyházpolitika jelenlegi gyakorlatáról, illetve a magát keresztény-keresztyén szellemiségűnek nevezett politikai magatartásról.


– Az „átkosban” teológusként és újságíróként is kiállt az egyház szerepének elfogadtatásáért, s ezzel kockázatot vállalt. Értékeli ezért az egyháza?

– Nem.

– Egyébként látta, hogy Semjén Zsolt lóháton vonult be egy erdélyi nagygyűlésre?

– Nézze, lóval vagy ló nélkül – azt tartom inkább bajnak, hogy a határon túl élő magyarokat is éppúgy sikerült megosztani, mint a hazaiakat. A határon túl élők szavazati jogának megadásával pedig az anyaországi magyarság egy részének az ellenszenvét is felszították a határon túliak iránt. Pedig az Antall-kormány idején, amikor Trianonra emlékezve felállt a parlament, a Fidesz-frakció – a ma nagyon nemzeti elkötelezettségűnek mutatkozó Kövér Lászlóval az élen – tiltakozásul elhagyta az üléstermet.

– Miután háttérbe vonult, tanított a Pázmányon. Ott van még?

– Pár évig tanítottam, Nemeskürty István adta át a média tanszéket. Egy idő után a Fideszhez közel álló vezetés már nem hívott többet.

– Viszont írogat politikáról, de nem a jobboldali sajtóban, hanem ellenzékinek számító lapokban. Próbálkozott a kormánypárti sajtóval is, esetleg igyekezett bekerülni műsorvezetőnek Csintalan Sándor helyére a Hír TV-be?

– Ne vicceljen! Ha nem dicsérem népünk bölcs vezérét, akkor a kormánypárti lapokban lehetetlen megszólalni. Viszont a sajtó nem kormánypárti oldalán azt tapasztalom, hogy kritikámat nemcsak a Fidesznek címezhetem, hanem a nehezen összeálló ellenzékkel szemben is megfogalmazhatom. Komoly különbség.

– Ugye nem haragszik, ha végezetül nem kérdezem meg: szavazna-e egykori pártjára, a kereszténydemokratákra?

– Köszönöm, hogy ezt a fájó kérdést nem teszi fel!