Még mindig sokan közömbösek a romákkal szemben Magyarországon, csak kevesen lépnének fel az érdekükben

2019. december 13. 18:00 - szerző: Bíró Veronika

Az ELTE öt országban vizsgálta a romaellenesség mértékét. Magyarországon csupán a társadalom 14 százaléka hajlandó javítani a romák helyzetén, az együttérzés sem túl jellemző.

A magyar többségi társadalom jelentős része ugyan nem tenne aktívan a romák ellen, mégis közömbös a romák sorsával kapcsolatban. Ez derül ki abból a kutatásból, amelyben a romaellenesség aktuális állapotát mérte fel az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszéke az aktuális politikai helyzetre is reflektálva, öt országban.

Kende Anna, a kutatás vezetője a 168 Órának elmondta, hogy a kétéves EU-s projektben azt vizsgálták, hogyan lehetne hatékony antidiszkriminációs programokat bevezetni a romaellenesség témakörében. A felmérés általában a politikai diskurzust vette figyelembe, vagyis azt, hogy a közszereplők hogyan beszélnek a romákról, és az hogyan jelenik meg a médiában. Megnézték, ennek milyen hatása van arra, hogy az emberek tennének-e valamit a romákért. Arra is kíváncsiak voltak, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki Magyar Gárda-szerű, romaellenes mozgalmakhoz csatlakozzon.

– Az volt a hipotézisünk, hogy a romaellenesség jelentős mértékben meghatározza, hogy valaki milyen politikai diskurzusra fogékony. Aki nagyon előítéletes, az befogadóbb lesz például azokra a szólamokra, amelyekkel a Jobbik 2006 után mobilizált sok embert

– mondta Kende Anna.

Kende Anna
Fotó: ppk.elte.hu

A kutatók rákérdeztek arra, hogy mennyire tartják elfogadhatónak az emberek, ha politikusok romaellenes mondatokat hangoztatnak nyilvánosan, illetve, ha a romák megsegítésére vagy a diszkrimináció elleni küzdelemre buzdítják az embereket. Felmérték, hogy a válaszadók számára milyen mértékben fogadhatóak el a romákkal kapcsolatos nyíltan negatív sztereotípiák (például bűnözésre vonatkozó nézetek), illetve a kevésbé nyílt, de konfliktusokat generáló nézetek, például hogy a romák meg nem érdemelt támogatáshoz jutnak.

Romániában, Szlovákiában, Magyarországon, Franciaországban és Írországban vizsgálták a jelenséget, és nagyon hasonló eredmények jöttek ki. Magyarországon, Romániában és Szlovákiában nagyon jelentős kisebbségi csoportot alkotnak a romák, és komoly problémát jelent a diszkrimináció.

A három kelet-európai országban egyértelműen magasabb az előítéletesség mértéke, és az emberek jobban elfogadják a negatív kijelentéseket, inkább jellemző rájuk az ellenséges hozzáállás. Kende Anna azonban megjegyezte azt is, hogy nem olyan feltűnő a különbség Franciaországhoz és Írországhoz viszonyítva.

Romániát kivéve a vizsgált országokban minden azon áll, hogy mennyire képesek az emberek belehelyezkedni a romák helyzetébe, vagyis mennyire képesek az együttérzésre. Ez nem sok emberre volt jellemző. Románia volt az egyetlen, ahol ugyanilyen kulcsfontosságú tényező a fenyegetettség érzése.

– Ott mintha annak lenne nagy hatása, hogy mennyire gondolják azt az emberek, hogy anyagi fenyegetettséget jelent a roma kisebbség, mennyire érzik azt, hogy túl sokat költ rájuk az állam. Vagy hogy veszélyt és fizikai fenyegetettséget éreznek – magyarázta a kutató.

Elmondása szerint a többi országban az együttérzés megléte, vagy annak a hiánya határozza meg a romaellenesség mértékét. Szlovákiával szinte azonos eredményeket kapott Magyarország.

Írországban és Franciaországban picit alacsonyabb volt a romaellenesség aránya. Ez a kutatók álláspontja szerint összefügghet azzal is, hogy ott kevésbé elfogadott nyíltan előítéletes dolgokat mondani.

Különbség ott látszik, hogy a negatív sztereotipizálás némileg kisebb mértékű Franciaországban és Írországban, míg Kelet-Európában az a nézőpont, hogy a romák meg nem érdemelt segítséget kapnak, sokkal erősebb. Ez Kende Anna szerint azzal is összefügg, hogy Franciaországban kevesebb, mint egy százalék a romák aránya, míg a három Kelet-európai országban 5-10 százalék között van, és ezek szegényebb államok.

 

Magyarország

Hazánkban a válaszadók többségére (50-60 százalékára) jellemző, hogy közömbös számára, mit mondanak a politikusok. Ez a csoport nem kifejezetten ért egyet, de nem is utasítja el a romaellenes sztereotípiákat. Egy kisebb része a válaszadóknak elfogadhatónak tartja, ha a politikusok nyíltan romaellenes kijelentéseket tesznek (20 százalék). Kevesebb mint 6 százalék viszont kifejezetten előítéletmentes nézeteket vall.

Az együttérzés (empátia) és a fenyegetettség érzése volt az a két érzelmi viszonyulás, amely minden másnál jobban meghatározza, hogy a többségi társadalom tagjai hogyan állnak a romákhoz. Magyarországon a válaszadóknak csupán 20 százaléka mutatott valamilyen mértékű együttérzést velük szemben. A válaszadók 60 százaléka nem érzi magát fenyegetve a romák által, vagyis az empátia hiánya nem feltétlenül jár együtt a negatív, fenyegető érzelem jelenlétével.

Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A legtöbben a nyíltan romaellenes közbeszédet tartják elfogadhatónak, míg a segítségnyújtás szükségességét hangsúlyozó politikai közbeszéd és az antidiszkriminációs közbeszéd elfogadása valamivel alacsonyabb.

A magyar válaszadók 14 százaléka jelezte, hogy hajlandó lenne tenni valamit azért, hogy a romák helyzete javuljon, például adományozással, önkéntes munka keretében, vagy olyan társadalmi mozgalmakhoz való csatlakozással, amely a diszkrimináció felszámolására és a romák befogadására irányul. A maradék 86 százalék biztosan nem tenne semmit az érdekükben.

Hasonló, 13 százalék volt azoknak az aránya, akik kifejezetten a romák integrációját akadályozó, romaellenes mozgalmakhoz csatlakoznának. Itt az alacsonyabb iskolai végzettség hajlamosító tényező, de nem kap szerepet a nem és az életkor, ahogy a politikai orientáció sem.

Az elemzések azt mutatták, hogy a romaellenes hozzáállás ugyan jelentős szerepet játszik abban, hogy a válaszadó tenne-e valamit a romák érdekében, ezt az előzetes hozzáállást a politikai közbeszéd akár fel is erősítheti. Vagyis az erősen előítéletes emberek nagyobb valószínűséggel csatlakoznának romaellenes politikai mozgalmakhoz akkor, ha a környezetükben elfogadottnak számít a nyíltan romaellenes közbeszéd.

A kutatás megállapította, hogy a magyar többségi társadalom jelentős része ugyan nem tenne aktívan a romák ellen, mégis közömbös a romák sorsával kapcsolatban.

Összességében azt találták a kutatók, hogy mind a segítő, mind az ellenséges cselekvési szándék aránylag kis mértékű. Ebben a férfiak és a nők között nincs különbség, az iskolai végzettség is csak nagyon kis mértékben játszik szerepet, ahogy a baloldali politikai orientáció is csak kis mértékben hajlamosít jobban a cselekvésre. Aránylag jelentős szerepe van a magasabb életkornak, tehát a fiatalok kevésbé állnának ki a romák mellett.

Kende Anna portálunknak hangsúlyozta, hogy nagyon sok kutatás korábban arról szólt, hogy a magyarok mennyire előítéletesek, most azonban más eredményt kaptak.

– Az volt számomra a meglepő, hogy ez nem egy heves gyűlölet az emberekben a romák ellen. Rossz hír, hogy az emberek közömbösek, de innen mégis könnyebb elmozdulni az együttérzés irányába. Mégis csak reménytelibb, mint egy határozott elzárkózás

– jegyezte meg a kutató.

Úgy véli, hogy ha valaki megpróbálja átélni, milyen diszkrimináció áldozatává válni, abban feltámadhat az együttérzés, amely igenis elérhet változást.

Az eredmények alapján egyértelműnek tűnik, hogy azok az antidiszkriminációs intézkedések lehetnek a leginkább hatékonyak, amelyek a romákkal kapcsolatos együttérzést képesek növelni, miközben a fenyegetettség érzését csökkentik, ahelyett, hogy közvetlenül az előítéletek csökkentését céloznák meg.

A kérdőíves vizsgálat az Európai Unió támogatásával, a Medián Közvéleménykutató Intézet közreműködésével készült. Az 1039 fős minta nem, életkor és lakóhely szerint reprezentatív a magyar lakosságra, az adatgyűjtés 2019 júniusában online zajlott. A részletes eredményeket hamarosan közzéteszi az ELTE.