Erős közepest kapott a Momentum egészségügyi programja

2017. december 2. 15:02 - szerző: Kun J. Viktória

Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport orvos szakértőivel a betegek és a gyógyítók oldaláról nézzük végig, mi elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon az egészségügyben, hogy valóban vége legyen az orvosbárók birodalmának, a hálapénz irányította betegutaknak és az átláthatatlanságnak. Szakértőinkkel megvizsgáltuk a pártok egészségügyi programját, hogy kiderüljön, melyik ígéret mennyit javítana a helyzeten (ha megvalósítanák). A részleteket és az értékelés egységes szempontjairól itt olvashat bővebben.

Jöjjön a Momentum választási programjának értékelése.

Összefoglalás (6/10)

A Momentum egészségügyi programja alkalmas arra, hogy alapvető változásokat indítson el az egészségügyben. Érzékelhető, hogy a párt szakértőket is bevonva elemezte az egészségügy helyzetét, beemelve olyan témákat, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt, és hangsúlyt fektettek régóta elárvult területek fejlesztésére is. A program talán legfontosabb része és üzenete, hogy a párt hozzányúlna az érdemi reformokat ellehetetlenítő, eddig érinthetetlen pontokhoz (pl. hálapénz, kórházi struktúra átalakítása, minőség- és betegfókuszú ellátás). A hangsúlyok és arányok olykor nem tiszták, a felvázolt tervek számonkérhetősége javulhatna több konkrét vállalással. Jobban kidolgozandó terület a magán- és állami szféra viszonyának tisztázása és bizonytalan a közeljövő legnagyobb problémájára adott válaszuk: a már beállt humánerőforrás krízis azonnali menedzselése előfeltétel a jövő céljaihoz és a változáshoz.

Finanszírozás és források (4/10)

Nincs konkrét vállalás az államgazdaság szintjén. A program társadalombiztosítást képzel el, alapcsomaggal, külön egészségügyi járulékkal. A finanszírozás alapkoncepcióját nem változtatná meg, a jelenleg nem működő rendszert próbálná korrigálni. Jó pont az amortizációs alapok beemelése (az EU-s forrásokból pár éve létrehozott új kórházak állapota már jelentősen romlik).

Struktúra és irányítás (7/10)

Ezen a területen fontos vállalások vannak. A kórházátalakítások tekintetében kifejezett konkrétumok nincsenek, de már az is nagy szó, hogy egy program ezt az időszerű lépést fel meri vállalni. Az alapellátás reformjaiban konkrét elképzelés rajzolódik ki.

Fotó: Momentum Mozgalom//Facebook

Hiányosság, hogy csak érintőlegesen foglalkozik a program az állami és a magán egészségügyi rendszer – jelenleg átláthatatlan – viszonyrendszerével strukturális és irányítási szempontból.

Az önálló Egészségügyi Minisztérium visszaállításának szükségességét felismerte a párt, de sajnos elmarad a szakmai szempontból nélkülözhetetlen, független ÁNTSZ, OEP, OBDK visszaállítása.

Munkaerő és képzés (3/10)

A program legkidolgozatlanabb része, a konkrétan vállalt azonnali teendők helyett mérsékelt erejű középtávú elképzelések vannak csupán (pl. fokozatos 10 százalékos fizetésemelés). A távolabbi jövő záloga, az orvosképzés legalább akkora bajban van, mint maga az egészségügy, ezzel a program nem foglalkozik. A kórházak struktúraátalakítása, a csoportpraxisok létrehozása nem működik a kollégák kivezénylésével, a HR feltételre a program nem tér ki. A program egyik erénye, hogy szembenéz eddig tabunak számító problémákkal, de itt hiányzik az össztársadalmi felelősség szerepe a munkaerő megtartásában.

 Betegutak és ellátási szintek (6/10)

Az alapellátáson van a program fő hangsúlya, melyet csoportpraxissal oldana meg, kibővítve a kompetenciákat. A szakellátásról egyedül az egynapos sebészeti beavatkozások területén van szó, a program érdemben nem tér ki arra, hogyan javítaná pl. a hiányszakmák hosszas szakorvosi és diagnosztikai előjegyzési-kivizsgálási lépcsőit. A gyógyszerészek intenzívebb bevonása a betegellátás folyamatába a képzésük reformja nélkül nem kivitelezhető.

Jelenleg a progresszivitási szintek, a területi ellátási kötelezettség és az igényjogosultság rendszere párhuzamosan működik, és ez – főleg a fővárosban és környékén – átláthatatlanná teszi a betegutakat. Budapesten tehát sokkal komplexebb feladat lesz a – program által sugallt – progresszivitási szint szerinti betegirányítás.

Betegbiztonság és minőségügy (8/10)

A program erős része, hogy a betegvisszajelzésekre, minőségi indikátorok szerinti működésre nagy hangsúlyt fektet. Jó példa a szervezési szintre a betegbiztonsági igazgató és a minimumfeltételek monitorizálása. A Momentum örvendetesen a bizonyítékokon alapuló orvoslás mellett teszi le a voksot.

Hálapénz (7/10)

Külön pontban és több helyen számolnak vele (pl. oktatás, egynapos sebészetre vonatkozó hatás). Az igazi konkrétumok azonban hiányoznak, a hálapénz kivezetésének lépései és időtávlata részletesebb kidolgozásra szorul. Kevéssé hangsúlyosan jelenik meg, hogy a betegoldalon miképpen ellenőriznék a hálapénzes korrupciót.

Transzparencia (8/10)

A program betegközpontú. Épít visszajelzésekre, jó példák gyakorlatára. A transzparenciát központi szabályzáson túl biztosítaná központi ellenőrzéssel is.

A megfelelő szakmai kontrollhoz a MOK és más szakmai szervek feladatainak, jogosítványainak felülvizsgálata is célszerű lépés lenne. A digitális infrastruktúrát hatékony eszközként vonná be a transzparencia biztosításába.

Népegészségügy (9/10)

A program hiánypótló eleme, hogy megjelennek az elmúlt évtizedekben elhanyagolt népegészségügyi területek is, például az alkohol, drog, a népességszabályzás és a mentális betegségek. Az elsődleges prevención, szűrésen erős hangsúly van. Kiemelendő, hogy az általános iskolától bevezetnék az egészségnevelés tantárgyat, mely alapvető az egészséget központi értéknek tekintő társadalmi attitűd kialakulásához.

Állami és magán viszonya (3/10)

Fontosnak tartjuk a magán és az állami szektor viszonyának további tisztázását, hiszen jelenleg a két ellátási forma gyakran párhuzamosan van jelen. A program által említett szektorsemleges kapacitásvásárlás csak ott realitás, ahol az elmúlt évtizedek alatt kialakult egy teljesen különálló szereplőkből álló magán szektor (pl. pszichoterápia). A legkritikusabb területeken, pl. a hiányszakmák nagy részénél azonban nincs szabad kapacitás, a jobban fizető magán szektor az állami ellátásból „szívja el” a humán erőforrást. Gyakran ugyanazon beteg esetén is összemosódnak a szerepkörök (pl. magánban járóbetegként látja el, míg államiban operálja az orvos a betegét). Mindemellett a magán szektorban is fontosnak tartanánk az egységes minőségi indikátorok és az egységes ellenőrzés szerepét (mely jelenleg teljesen hiányzik). A népegészségügyi szűrésekben (pl. vastagbélrák endoszkópos szűrése) csak a magán szektor kapacitásainak bevonásával lehet eredményt elérni a jövőben.