Félreértettem a segítségkérését - mondta a férfi, aki fejszével próbálta megölni a barátnőjét, hogy kiszabadítsa a testéből

2019. július 17. 06:00 - szerző: Dulai Péter

Egy elvált, háromgyerekes férfi abban a tudatban ment el biciklizni, majd adta fel magát a rendőrségen, hogy megölte azt a szintén elvált, szintén háromgyerekes nőt, akivel pár hónappal korábban, egy társkeresőn ismerkedett meg. Nem a bűnösségét vitatja, hanem az indítékot. Bár ölni akart, áldozata valószínűleg pont azért nem halt meg, mert a férfi értesítette a rendőröket. Lélekvándorlás, róka alakban megjelenő ember és egy rettegő nő, akinek nem kellett volna újra találkoznia támadójával, mégis kénytelen volt.

- Félreértettem a segítségkérését. Nagyon leszerepeltem - mondta kedden az emberölés bűntett kísérletével vádolt K. B. A. a Tatabányai Törvényszéken. A férfi a vádirat szerint 2017 áprilisában fejszével majdnem megölte R.-t Környe külterületén lévő házában, mivel nem tudta elviselni, hogy a nő, akivel pár hónappal korábban ismerkedett meg, csak barátként tekint rá. Az ügyben a két héttel ezelőtti előkészítő ülésen ítélet születhetett volna, de mivel a vádlott beismerő vallomása nem egyezett a váddal, a bíróság nem tudta elfogadni, ezért még akkor megkezdődött a tárgyalás. K. B. A. (a továbbiakban: A.) azzal keltett zavart, hogy azt mondta, valóban meg akarta ölni a nőt, de erre maga a sértett kérte meg, miután ő a hite miatt nem volt képes végezni önmagával.

A tegnapi tárgyalási napon azonban kiderült, hogy a korábban ingatlanközvetítőként dolgozó, elvált, háromgyerekes férfi már közvetlenül a bűncselekmény után is azzal magyarázta a történteket, hogy

„ki akarta szabadítani a nőt a szenvedő testéből",

miután pár hónapos kapcsolatuk alatt meggyőződött róla, hogy a szintén elvált, szintén háromgyerekes R. képes vándorolni a lelkekben. A tárgyalóteremben igen összeszedetten és választékosan beszélő férfi egy percig sem tagadta, hogy meg akarta ölni a nőt, de szerinte nem azért, mert R. nem akart tőle többet barátságnál. Mint mondta: szerelem volt köztük, „rendkívüli lányként” jellemezte R.-t, akivel különleges, bensőséges volt a kapcsolatuk. Határozottan állította - és ezt a bíróság által ismertetett Viber-beszélgetéseik is alátámasztják -, hogy volt egy pont, amikor a nő belé szeretett.

A fejszés támadás következtében maradandó fogyatékosságot elszenvedő R. azonban teljesen máshogyan emlékszik kettejük kapcsolatára. A válása után maga alatt lévő, vallásos neveltetésben részesült nőt egy barátnője regisztrálta egy társkereső oldalra, itt ismerkedett meg A.-val. Keddi meghallgatásán, láthatóan még mindig a két évvel ezelőtti trauma hatása alatt azt mondta, már az első találkozásukkor tudta, hogy A. olyan ember, akivel maximum a szabadidejét tudja majd jól eltölteni. A brutális támadás miatt elszenvedett sérülései miatt hónapokig még a saját gyermekei nevét is felidézni képtelen nő közben ráadásul együtt volt még egy házas férfival, akivel akkor ismerkedett meg, amikor még ő maga is házas volt.

K.B.A. a tárgyalóteremben
Fotó: 168 óra

A bíró a vádlottat és a sértettet is az elsőre meglehetősen életszerűtlennek tűnő, szuicid gondolatokkal kapcsolatba hozható verzióról kérdezte. Elhangzott-e kettejük között bármikor is az, hogy R. véget akar vetni az életének? Egyáltalán tett-e erre való utalást, amiből a férfi azt gondolhatta, hogy a nő meg akar halni? Bár R. másfél héttel a támadás előtt pszichiáternél is járt, nem emlékszik rá, hogy bármikor is azt mondta volna a férfinak: szeretne meghalni. - Azt hallhatta, hogy nem érzem jól magam a világban - mondta. Persze, a vádlottat az sem mentené fel, ha a nő bármilyen formában is utalt volna öngyilkosságra. Két éve augusztusban egy papucsban és egy szál alsógatyában a fejsze élével és fokával úgy összekaszabolta a nőt, akibe szerinte szerelmes volt, hogy ha nincs orvosi beavatkozás, R. biztosan meghal.

Ez azonban a támadás után valószínűleg pont A. miatt nem következett be. A férfi a bűncselekmény másnapján elment biciklizni, mégpedig olyan helyekre, ahol korábban már együtt is jártak. Aztán még aznap este, vagyis a bűncselekmény másnapján feladta magát a tatabányai rendőrségen, ahol azt mondta, „lehet, hogy meghalt egy lány”. Szerinte azt is hozzátette, hogy a mentőket is küldjék ki a helyszínre, a vádirat szerint viszont ezt már a kiérkező rendőrök kérték, miután látták, hogy R. még életben van. A lényegen ez egyébként mit sem változtat: A. meg akarta ölni R.-t.

R. egyébként valóban foglalkozott a lélekvándorlással. Azt mondta, tizenéves korában képes volt kilépni a testéből, és olyan dolgokat is látott, amikről tudta, hogy fizikailag nem léteznek. Erről beszélt is későbbi támadójának, aki láthatóan fogékony volt a témára. Elmondása szerint egyszer a nő jelent meg neki róka formájában.  

Bár a férfi által felvázolt indíték finoman szólva sem tűnik életszerűnek, a szakértők szerint elképzelhető, hogy az érzelmileg labilis, de nem elmebeteg, nem gyengeelméjű A. nem megölni akarta a nőt, hanem segíteni rajta, és őszintén hitte, hogy ezt úgy kell véghez vinni, ahogyan ő csinálta. A. „az ideális szerelemről szőtt fantáziával jellemezhető”, belátási képessége korlátozott volt a cselekmény elkövetésekor - állt egy találó jellemzés a férfiről készített szakértői véleményben. 

- Amit azóta átéltem, levitt a föld alá. Az a szerencsém, hogy a Google-ön utána tudok nézni, hogyan kell összeadni

- mondta a tárgyalóteremben R., aki egyrészt az agysérülései, másrészt az átélt trauma miatt is küzdött a szavakkal és az emlékeivel. Ez ilyen esetben érthető, mint ahogyan az is, hogy egészen máshogyan emlékszik vissza kettejük kapcsolatára, mint a vádlott.

Azt mondta, ő sosem tudna senkinek parancsolni, mert nem az a fajta, pláne nem olyasmit, aminek következményei vannak. Ezzel a kijelentésével arra reagált, hogy esetleg ő kérhette-e meg a férfit arra, hogy végezzen vele. Utóbbit egyébként A. sem állította, csak annyit mondott, hogy ő értelmezte félre a lélekvándorlásról szóló beszélgetéseiket.

A diplomás, azóta már újra dolgozó, de a gyermekeitől egyre jobban eltávolodott nő már a tárgyalás elején azt kérte, hogy ne kelljen találkoznia A.-val, akit az események óta nem látott. A tárgyalóteremben ezért egyszerre nem, csak külön-külön lehettek bent. Érthetetlen, hogy ennek ellenére hogyan fordulhatott elő, hogy amikor a csaknem két éve letartóztatásban lévő vádlottat egy szünet miatt éppen kivezették a tárgyalóteremből, vádlott és sértett találkozott a folyosón. R. azt mondta, sokkolóan hatott rá ez a találkozás, és valószínűleg nem nyugtatja meg, hogy A. nagyon örült, amikor egy pillanatra újra egykori barátnője szemébe nézhetett. R. egyébként nem haragszik a férfira, aki abban a tudatban hagyta ott a környei házban, hogy agyonverte. Azt mondta, nem tud ő senkire sem haragudni. 

A büntetőügy tárgyalása októberben folytatódik, akkor már ítélet is várható. R.-nek többé már nem kell megjelennie a bíróság előtt.

Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook-oldalára.