Egyre elkeseredettebbek a kutatók, kétségbeesett összeesküvés-elméletek keringenek

2019. január 18. 19:02 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Palkovics László az MTA egységének a megbontására törekszik, de nem sikerült elérnie.

A totális gátlástalanság, valamint a szolidaritás hiányára épülő megosztás – az Orbán-kormánynak ezek a már bevett hatalomtechnikai eszközei tetten érhetők abban is, hogy Palkovics László innovációs és technológiai miniszter csütörtökön magához rendelte az MTA kutatóközpontjainak, valamint a független intézeteinek igazgatóit úgy, hogy e találkozóra az elnökét nem hívta meg. Ez több mint udvariassági kérdés, hiszen a kutatóhálózat jövője és az MTA finanszírozása a tét az MTA és a kormány közötti vitában, miközben két hónapja az akadémiai tagság 90 százalékos többséggel biztosította támogatásáról Lovász Lászlót.

A Palkovics és az igazgatók közötti egyeztetés jogi kérdéseket is felvet: a kutatóintézetek vezetői az MTA elnökétől kapták a kinevezésüket, így felettébb kérdéses, miért nem azzal az emberrel tárgyal a miniszter, aki az intézményt a legfelsőbb szinten képviseli. A miértekre egyszerű válaszok rajzolódnak ki: a kormány tavaly elvonta az MTA költségvetésének egy részét, ezzel egzisztenciákat sodort veszélybe, és

miután minden intézetigazgató a saját intézményén belüli kutatókért, kutatásokért felel, nyilvánvalóan növekszik a kiszolgáltatottságuk,

ezáltal pedig a zsarolhatósági potenciájuk.

Palkovics László és Lovász László
Fotó: Magyar Tudományos Akadémia/Szigeti Tamás

Palkovics, kihasználva ezt a helyzetet, lényegében a decemberi, 90 százalékos egység megbontására törekszik. Akadémiai forrásaink szerint – bár az igazgatók elmentek a csütörtöki megbeszélésre – az egység megbontása nem sikerült Palkovicsnak. Erre utal az is, hogy – még az ominózus találkozó napján – az MTA közleményben fejezte ki: továbbra is egységesek abban, hogy a kutatóhálózat jövőjéről az MTA elnökével, főtitkárával és további választott vezetőivel egyeztetnek. Az egység megmaradt abban is, hogy az MTA kutatóhálózatának kormányzat által kért átvilágítását a Kutatóhálózati Tudományos Elnöki Bizottság által egyhangúlag elfogadott szempontok alapján kell lefolytatni. Vagyis nincsenek különalkuk, külön megállapodások.

Forrásaink szerint volt vita arról, hogy az igazgatók bojkottálják a megbeszélést Lovász László megkerülése miatt, de ezt végül elvetették.

Elsősorban azért, mert annyira nem érkeznek információk a kormányzati tervekről, hogy ezt a találkozót is tájékozódási alkalomnak tekintették. – Mindennél fontosabb, hogy megtudjuk, mit is akar a kormány – fogalmazott egyik forrásunk, hozzátéve, az információ visszatartása méltatlan helyzetet okoz és a bizonytalanság forrása. – Így csak a pletykák maradnak – mondta egy másik forrásunk.

De milyen kormányzati terv rajzolódott ki a tegnapi találkozón? Az új kutatás-fejlesztési-innovációs finanszírozási modell április elsején lépne életbe. Lényege, hogy nem alapfinanszírozást kapna az MTA (és azon keresztül a kutatóintézetek), hanem pályázathoz hasonlatos témakiírásokra lehetne jelentkezniük. A jelentkezők lehetnek az MTA kutatóintézetei, de egyetemi központok is vagy bármilyen szervezet – akár a Magyarságkutató Intézet is –, ha éppen a profiljához kapcsolódó témát nyitnak meg. Nyertes pályázat esetén az elnyert összeg 60 százaléka lenne fordítható kutatásra és a kutatók bérére, a fennmaradó 40 százalék maradna a rezsire. A tervek szintjén létezik az ötlet, hogy az MTA ennek a 40 százaléknak egy részét vonhatná el – még nem kidolgozott szabályok szerint – arra, hogy olyan kutatásokat finanszírozhasson, amelyek nem kapnak témakiírást. Még nem tudható, hogy ebből a lecsorgó rezsimaradványból kellene-e az MTA-nak finanszíroznia az alapításkor vállalt kötelező nemzeti feladatait, így például a magyar nyelv nagyszótárának megalkotását vagy a Balaton vizének monitorozását.

A pénzt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH Hivatal) kezeli majd, ami – Pálinkás József tavalyi távozását követően – lényegében azt jelenti, a minisztérium kezében lesz a pénzcsap.

Alapkérdés, hogy ki határozza majd meg a témákat. Erről az innovációs tárca közleményéből tájékozódhatunk: „A források felhasználásának elveiről és módjáról, a támogatandó tématerületek meghatározásáról a hamarosan létrehozandó Nemzeti Tudománypolitikai Tanács dönt”. S hogy ebben a bizottságban kik ülnek majd? Nem tudni, de az biztos, hogy

e grémium összetételén múlik, mekkora a baj.

Vannak forrásaink, akik szerint az új finanszírozási modellel a természettudományok kutatói jól járhatnak, de a kormány eddigi politikájából következően a társadalom- és bölcsésztudományok veszíthetnek. A minisztérium ezen a rendszeren keresztül busás anyagi erőforrásokkal erősítheti meg az általa kedvesnek tartott egyetemeket, a kormány által gründolt „tudományos” műhelyeket.

Ha jóhiszeműen nézünk a tervekre, nem feltétlenül igazságtalan, ha az alapkutatási pénzeket egy kalap alá rendezik, és e forrást valamennyi, alapkutatást végző intézmény számára megnyitják. A szervezetek a jövőben versenyezhetnek is egymással, de ki is egyezhetnek úgy, hogy például konzorciumba rendeződve működnek együtt.

Egy 168 Óra által megkérdezett szakértő felhívta a figyelmet a pályázat 40 százalékos rezsirészére is. – Ez óriási lépés. Eddig a pályázatokból nem vagy csak minimális mértékben lehetett rezsit elszámolni, az elnyert összeg csak kutatói bérre és anyagköltségre volt elkölthető. E mellett papírra, pénzügyesre, informatikusra már nem áldozhattak forrást. Ezzel a 40 százalékkal közelebb kerülünk a valósághoz.

Csökken ugyan a kutatásra fordítható pénz, de a rezsielszámolási keret növekedését ki fogják használni az intézmények

– magyarázta, hozzátéve, hogy ez az arány a brüsszeli pályázatokra is jellemző.

Azt még nem tudni, hogy ennek a 40 százaléknak a terhére kell-e az MTA költségvetését a későbbiekben összedobni, vagy kap az intézmény külön működési támogatást is. Sok még tehát a nyitott kérdés.

Az, hogy a miniszter megkerüli az MTA elnökét, illetve visszatartja az MTA első negyedévi költségvetésének egy részét, a kutatók többségét elkeseríti. – Az óriási bizonytalanság miatt kétségbeesett összeesküvés-elméletek keringenek egymás között – mondta a kutatóhálózat egyik intézetének munkatársa. – Még nem látjuk át, mi készül. Egyre növekszik bennünk a düh amiatt, ahogy bánnak velünk, hiszen sokan eddig is igen csekély pénzért, nagy erőbedobással dolgoztunk – tette hozzá.