Egy részvény mind fölött

Ötvenmillió forint – ennyi pénz kellett ahhoz, hogy egy magáncég meghatározó befolyást szerezzen Magyarország egyik legnagyobb, többségi állami tulajdonban lévő társaságában, a Magyar Postában. A 168 Óra birtokában lévő dokumentumok szerint 2013 decemberében a Takarékbank 50 millió forintért megvásárolt egyetlen darab B sorozatjelű részvényt – amivel 100 forintos alaptőkeemelést hajtott végre a több mint 14 milliárd forint alaptőkéjű Magyar Postában. A részvény olyan extra jogokat adott a

Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozóTakarékbanknak, amelyekkel megkerülhetetlenné és meghatározóvá vált a Magyar Postát érintő fontos döntésekben. A magyar állam mára oda jutott, hogy a kisebbségi tulajdonosok nélkül cselekvőképtelen.

A posta alapszabálya szerint a B sorozatjelű részvény tulajdonosa jelöli ki a Magyar Posta igazgatósága és felügyelőbizottsága tagjainak felét, ő mondja meg, ki legyen a könyvvizsgáló. Őket a társaság közgyűlése még leváltani sem tudja. Az állam a saját részvényeinek eladását, átruházását is kizárólag az elsőbbségirészvény-tulajdonos, a magántulajdonban lévő Takarékbank egyetértésével teheti meg. Az olyan döntések esetében, amikor a tulajdonosok egyhangú jóváhagyása szükséges, a Takarékbank bárminek keresztbetehet, mivel a szavazata éppen annyit ér, mint a magyar államé.

De ez még mind semmi. Mert hiába lenne a Spéder-érdekeltség kezében az „aranyrészvény”, ha úgy általában nem lenne befolyása a közgyűlési döntésekre. Csakhogy van, legalábbis volt. A nemzeti vagyonról szóló törvény kimondja, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonban az állam tulajdonrésze nem csökkenhet 75 százalék plusz egy szavazat alá annak érdekében, hogy akár egyedül is meghozhasson fontos, kétharmados szavazattöbbséget igénylő döntéseket. A posta alapszabálya azonban eltér az előbbi törvénytől, ugyanis bizonyos ügyeket a részvényesek szavazatának 80 százalékához köt. Így például az összes részvényes 80 százalékának egyetértése szükséges az alapszabály-módosításhoz, az osztalékfizetéshez, az alaptőke felemeléséhez vagy leszállításához. A soknak tűnő 75 százalék tulajdoni rész valójában semmire sem elég.

A Magyar Posta 25 százalék mínusz egy szavazatnyi tulajdonrészét még 2013-ban a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) szerezte meg átruházás útján. Hogy mennyit fizetett érte, azt a mai napig nem tudjuk. Az SZHISZ minden vezetője lemondott a múlt pénteki közgyűlésen, köztük Nagy Csaba és Lontai Dániel is. Előbbi gazdasági tanácsadóként segítette a korábban hódmezővásárhelyi polgármester Lázár Jánost. Nagy Csaba a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója, Lontai pedig annak igazgatósági elnöke, s mindketten dolgoztak korábban Spéder Zoltánnal. Az MFB felügyeletét a miniszterelnök szintén a napokban vette el Lázár Jánostól. Az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank a Takarékbank mellett a legnagyobb tulajdonosa az SZHISZ-nek. Tehát amikor a Magyar Posta közgyűlésnek a tulajdonosok 80 százaléka egyetértésével kell szavaznia valamiről, akkor az SZHISZ nélkül semmit sem lehet eldönteni, hiszen az államnak „csak” 75 százalék plusz egy szavazata van.

Vegyük például a posta igazgatósági tagjainak megválasztását. A hat főből hármat eleve a B részvény tulajdonosa (a Takarékbank) jelöl ki, hármat pedig a közgyűlés választ meg a részvényesek 80 százalékának egyetértésével. Vagyis az SZHISZ nélkül senkit sem tud kinevezni az állam a maga 75 százalékával. Azaz a Spéder Zoltán befolyása alatt álló Takarékbank nélkül a Magyar Posta igazgatóságában a magyar állam nem tud dönteni. Az igazgatóság szerepe azért is fontos, mert minden ügy, amely nem a közgyűlésre tartozik, az igazgatóságban dől el. A posta vezérigazgatójának személye pedig különösen fontos. Egyebek mellett legfeljebb 50 milliárd forint rövid és hosszú lejáratú hitelállományt szabadon kezel, ő dönti el, hogy a posta mikor fizet vissza vagy vesz fel kölcsönt, de egymilliárd forintig a beszerzésekről is ő dönt.

Az aránytalanságokból, az állam béna kacsává tételéből egészen addig nem volt probléma, amíg Orbán Viktor miniszterelnök meg nem haragudott Spéder Zoltánra, s amíg a vállalkozó azt tette, amit vártak tőle. A jó kapcsolat azonban véget ért, s jelenleg három nyomozás is folyik a

Magyar Postánál csalás megalapozott gyanújával. Hogy a vizsgálatok mit fognak megállapítani, az a jövő kérdése. Egyvalami azonban biztos, az állam mint tulajdonos hozzájárult az elmúlt évek döntéseihez, ha pedig valami nem tetszett neki, vagy gyanús lett, bármikor bármilyen szerződést, jegyzőkönyvet kikérhetett volna a Magyar Postától.

Ha Orbán Viktor megelégelné a posta körüli botrányokat, és azt mondaná, hogy ki kell rúgni a kulcspozícióban ülő vezérigazgatót,

Lázár János ezt nem tudná megtenni, ugyanis hiába a többségi állami tulajdon, nincs joga meneszteni Szarka Zsoltot. Pedig a miniszterelnök szeret maga meghozni bizonyos személyi döntéseket. Ő jelölte ki Németh Lászlóné utódját, a Miniszterelnökség postát is felügyelő államtitkára helyére kerülő Bártfai-Mager Andrea kormánybiztost is. Ám az ő munkáját Némethnével szemben már nem Lázár János felügyeli, hanem maga a miniszterelnök.

Az elmúlt hetekben tehát gyengült Spéder Zoltán, de gyengült Lázár János befolyása is a Magyar Posta és a takarékszövetkezeti integráció felett. Bártfai-Mager Andrea postaügyért és a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős kormánybiztos pedig azt ígéri, áttekinti az integráció azon területeit, amelyek nem megfelelően működnek vagy további fejlesztésre szorulnak. A cél változatlan, egy olyan pénzügyi csoportot építeni, amely meghatározó szerepet tölt be a lakosság és a kis- és közepes vállalkozások pénzügyi igényeinek kiszolgálásában.

Kérdés, vajon továbbra is az OTP ellenpólusa épül, vagy erről a tervéről letett a kormányzat. És persze egyelőre azt sem tudni: ha az FHB teljesen kiszorul a jövőben, akkor melyik bank lép a helyére?