Egy tanár átlagban 51 ezer forintot költött saját zsebből arra, hogy a digitális távoktatást meg tudja oldani, sokuknak az egészsége is romlott
A járvány miatt sebtiben elrendelt távoktatás nem fogható fel digitális oktatási innovációnak, sokkal inkább irányítás és tervezés nélküli „karanténoktatásnak” – derül ki az online felmérésből, amit a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) készített.
Az, hogy a legtöbb intézményben folyt oktatás a vészhelyzet alatt is, leginkább a pedagógusok eltökéltségének és leleményességének volt köszönhető
– emeli ki a PDSZ.
A pedagógusok fokozott stresszről, az oktatás lebonyolításával kapcsolatban saját zsebből fizetendő költségekről, egészségkárosodásról számolnak be, eközben az oktatásirányítás intézményei képtelenek voltak konkrét segítséggel, akár eszközökkel hozzájárulni a hatékony lebonyolításhoz.
Történelem feladatokat old meg távoktatásban egy gimnazista fiú sződligeti otthonában 2020. március 17-énA felmérésben a válaszadók 78,1 százaléka írta, hogy a digitális munkarend miatt többet kellett dolgoznia, mint egyébként. Ezen belül minden tizedik 61-80 százalékos, és mintegy 20 százalék 41-60 százalékos munkateher-növekedést említett.
Elmondható tehát, emeli ki a PDSZ, hogy
a digitális munkarend komolyan igénybe vette a munkatársak szabadidejét, nagy mennyiségű túlórát eredményezve a szektorban.
A válaszadók 27,5 százalékának ráadásul egyértelműen nőttek a rezsiköltségei a távmunka alatt, míg további 29,7 százalékot "valamelyest érintett" a rezsiköltség növekedése.
A válaszadók közel fele kifejezetten stresszesnek jellemezte ezt az időszakot, sokan egészségromlást is betudnak a digitális munkarendnek: 38,7 százalék érzékelt egészségromlást, 11,9 százalék pedig egyértelműen a digitális munkarend számlájára írja egészségromlását.
A PDSZ felmérésének egyik meglepő eredménye, hogy
a munkatársak közel fele (42,9 százaléka) kénytelen volt saját pénzéből beruházni annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjon a digitális munkarendhez.
Erre ugyanis semmilyen központi megoldás nem érkezett.
Pedig a legtöbben (68,2 százalék) például vettek webkamerát, fej- és fülhallgatókat, sokan kényszerültek internet- (37,1 százalék) vagy telefonelőfizetést (14,7 százalék) vásárolni, vagy a meglévőt bővíteni. A pedagógusok 22,8 százaléka volt kénytelen számítógépet vásárolni, de volt 10 százalék, aki a saját zsebéből fizetett elő tréningekre, tanfolyamokra, amelyek a digitális munkarendhez szükséges tudás megszerzésében segítették.
A válaszadók átlagosan 51 ezer 524 forintot költöttek saját zsebből. Ezen belül
a legtöbbet költő tíz százalék átlagosan 150 484 forintot költött a munkavégzésével kapcsolatos igények kielégítésére.
A válaszadók több mint a fele jelezte, hogy nem volt központilag bevezetett távoktatási keretrendszer. Legtöbben a Microsoft Teams és a Google Classroom használatát jelezték, de sok helyen teljesen esetleges volt, hogy ki milyen rendszereket használ az oktatás lebonyolítására.
A digitális munkarend legfontosabb tanulsága a válaszadók szerint
a központi fejetlenség és a lokális lelemény volt.
