Devizajátszma – Megint sokan vannak, akik még elébe néznek a tragédiának

2020. január 20. 06:00 - szerző: Rózsa Péter

Lassan évtizede zajlanak a devizahiteles perek, és szinte minden esetben a bankok kerülnek ki győztesen. Nem, inkább az a helyes megközelítés, ha azt írjuk, az adósok az örök vesztesek. Azt kellene ugyanis bizonyítaniuk, hogy a kölcsön felvételekor nem tudták, és nem is láthatták előre, hogy akár teljes vagyonvesztéssel járó kockázatot vállalnak. A bankok szerint aki hitelt vesz fel, annak magának kell mérlegelnie, mit is vállal ezzel. Normális esetben így van, de a devizaalapú hitelezés nem normális, hanem különleges, számos manipulatív elemet tartalmazó, nem mindennapi kockázattal járó aktus. Az Európai Bíróság év eleji C-118/17-es és őszi C-26/18-as döntései azt mutatják, az uniós értékrend szerint ennek nem tehetők ki a hitelfelvevők. Szepesházi Péter ügyvéd, aki ezekben az ügyekben korábban bíróként maga is többször fordult az uniós testülethez, apró és inkább formai lépésnek tekinti, hogy a Kúria az EB-döntésre reagálva csupán megengedőbb döntéshozatalra utal a 2019. április 10-i közleményében, és továbbra sem hagyja, hogy a szerződéseket akként semmisítsék meg a bíróságok, hogy az eredeti felvett és kamatmentes forintösszegben kelljen elszámolni az adósokkal.

– Ez a lehetőség továbbra is ki van zárva a – mondja a Kúria ezen tavaszi állásfoglalására utalva, ami annyit enged meg a hitelfelvételek körülményeinek vizsgálata esetében, hogy az elégtelen tájékoztatás bizonyítása után a szerződésnek csak egy részletét semmisítse meg a bíróság. Szerinte a Kúria ezzel csak a látszatát teremti meg annak, hogy érvényesíti a hazai ítélkezési gyakorlatban az EB döntését. Árulkodó módon a kúriai indoklás hozzáteszi, hogy eddig is mindenben megfeleltünk az európai uniós fogyasztóvédelmi jognak, csupán néhány megjegyzéssel egészítik ki a korábbi álláspontját. Szepesházi szerint azért átlátszó ez a vélemény, mert ha eddig is megfeleltünk az EU jogszabályainak, akkor most mégis miért változtatnak az eddigieken? Egyébként a hazai jogszabályok valóban eddig is biztosították, hogy nem megfelelő tájékoztatás esetén megsemmisíthető egy hitelszerződés, csak éppen a Kúria olyan jogegységi határozatokat hozott, amelyek aránytalanul nehézzé teszik annak bizonyítását, hogy a tájékoztatás elégséges volt vagy nem. Példával élve: ha a tájékoztatóban benne volt, hogy a kockázat jelentős, akkor a bírák többsége ezt még ma is elegendőnek tartja. Az árfolyamkockázat viszont csak akkor mérhető fel, ha a változás felső határát rögzítik. Ekkor az adós egy pontos számot látott volna, ami alapján eldöntheti, végső esetben tudja-e majd vállalni azt a magas törlesztést, vagy nem. Ez lett volna a tisztességes és az európai uniós jognak megfelelő magatartás a bankok részéről a hitelfelvételkor, nem a jelentős és más hasonlóan bizonytalan fogalmak használata.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Sokszor, sok helyen elmondták már a károsultak, kezdetektől elfogadhatatlan volt számukra, hogy az induló törlesztőrészleteknél egyre magasabb összegeket kellett fizetniük, azt viszont nem teszik hozzá – hivatkozzák sokan –, hogy annak idején a forinthitelnél jóval kedvezőbb kamat miatt örömmel vállalták a devizában számolt hitel felvételét. – Emiatt látszólag jogosan beszél a pénzügyi oldal közös kockázatról. Más kérdés, hogy utóbbi pénzmozgásnak a kamatparitás gazdasági törvényszerűsége miatt semmi esélye nem volt középtávon sem, és a mai napig sincs, viszont a forint gyengülése realitás. Visszatérve az EB döntéseire – mert tavaly egy (C-51/17-es), idén két, az adósoknak kedvező elbírálási lehetőséget is felvázoló ítélet született már Luxemburgban – mit tehetnének a bíróságok, amit eddig nem?

– Az árfolyamrés – tehát a hitelfelvételkor és a mindenkori törlesztés pillanatában érvényes eladási ár különbsége – kérdésében léphetnének és lépniük is kellene – mondja Szepesházi Péter, aki szerint az uniós jog alapján visszamenőlegesen pusztán az árfolyamrés okán az összes devizaalapú hitelszerződést automatikusan érvénytelennek kellene tekinteni, és a kamatmentes kölcsönösszeg hosszú idejű, részletekben történő visszafizetését kellene biztosítani az adósoknak. Egyébként a Győri Ítélőtábla 2019. december 10-én beadott az EU bíróságához egy ilyen célzatú indítványt. Ezenkívül vagy emellett az európai fogyasztóvédelmi irányelveket követve kártérítést kellene teljesíteni az adósok számára az esetleg megromlott lelki és fizikai egészségük, egzisztenciájuk és a jogellenes végrehajtások miatt. Mindezt ma nem ismeri el a magyar kormány, illetve a Kúria.

Arra sem kaptunk soha egyértelmű választ, hogy miért devizában számolják azt a hitelt, aminek az adós a vásárláskor csak a forint ellenértékében jut az ingatlanhoz, majd ezt követően az eredeti árfolyamtól elszakadva a deviza mindenkori, hazai pénzben számolt árfolyamán törleszt. Ilyen értékállandósági kikötést a gyengébb fél, így például az euróalapú tartásdíjnál a gyermek, hitelnél a fogyasztó javára szabad(na) csak alkalmazni. A hitelfelvevő soha nem lát devizát, ő a vásárlói oldalon mindig forintügyletek során jut az ingatlanhoz, amelynek piaci értékéhez képest a kamatokon túl jóval többet fizet vissza a futamidő végén.

A bankmentő Orbán Viktor

A magyar kormány 2015-ben olyan együttműködési megállapodást között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD ), amelynek egyik részletében garanciát vállalt arra, hogy megkönnyíti a bankoknak a fizetni nem tudó adósok ingatlanjainak elvételét, egyben arra is ígéretet tett, hogy a hitelkárosultak ügyének rendezése során a bankokat ne érhesse veszteség. Különös egybeesés, hogy még egyetlen devizakárosult sem nyert pert és nem jutott kártérítéshez.

A megállapodás lefontosabb részletei:

EGYÜTTMŰKÖDÉS A MAGYARORSZÁGI BANKSZEKTOR ÉS A REÁLGAZDASÁGI SZEKTOR TÁMOGATÁSÁBAN

(részlet:)

(a) A devizában denominált (devizaalapú hitelek – A szerk.) forintosításának szabályozásáról szóló, 2014. december 15-én kiadott 2014-es LXXVII. törvény végrehajtását úgy kell biztosítani, hogy a bankszektorban elkerülendők legyenek az árfolyamkockázathoz kapcsolódó további költségek.

(b) Biztosítani kell, hogy a bankok nem teljesítő hitelportfóliójának leépítésére irányuló kezdeményezések a nemzetközi legjobb gyakorlatot tükrözzék, különös tekintettel ezen programok átlátható és piaci alapú működésére. Továbbá a jövőbeni zálogjog-érvényesítések (ingatlanárverések – A szerk.) és kilakoltatások további korlátozásától tartózkodni kell. A már létező, a bajba jutott hitelesek ingatlanjainak megvásárlására vonatkozó, már létező programot ki kell bővíteni, és a jogosultsági feltételeket pedig lazítani kell.

(c) Jelzés a piacnak és a közvéleménynek, hogy a banki ügyfelek magáncsődjére és visszamenőleges hatályú felmondási jogaikra vonatkozóan nem kerül új törvény vagy jogszabály elrendelésre a Magyar Bankszövetséggel való megfelelő konzultáció és annak támogatása nélkül.

(d) A hatályos EU-jogszabályok szerinti, magyarországi kötelezettségek sérelme nélkül a magyar kormány tartózkodik olyan új törvények vagy intézkedések bevezetésétől, amelyek negatív hatással lehetnek a bankszektor profitabilitására – azokon kívül, amelyekre a magyar kormány az európai uniós tagságából fakadóan kötelezett.

A dokumentumot 2015. február 9-én írta alá Orbán Viktor miniszterelnök és Sir Suma Chakrabarti, az EBRD elnöke.

Az sem tisztázott, hogy a bankok részéről ez csupán egy spekulatív számítási módszer, amely papíron jegyzi a különböző árfolyamokat és e szerint követeli a visszafizetést, vagy a pénzintézetek valóban megvásárolták a piacon azt a devizamennyiséget, amit azután hitelként forgattak. Észszerűtlen és életszerűtlen, hogy valaki négymillióért vásárol egy Suzukit, ebből kétmilliót devizahitelben vesz fel, majd a futamidő végére 6,5 milliót fizet vissza. A lakások esetében még durvább a helyzet, nemegyszer a felvett összeg három-ötszörésére rúg a visszafizetendő pénz.

Sok tízezren buktak már eddig, sok ezreket veszélyeztet a végrehajtás, a kilakoltatás intézménye, mivel a bankok reménytelennek látszó hiteleiket eladják a követelésbehajtó cégeknek, ezek pedig abban érdekeltek, hogy kilakoltassák az eladósodott embereket, és az ingatlanokat ismét piacra dobják. A tavaszi kúriai álláspont ugyan Szepesházi Péter szerint túlságosan megengedő a korábbi bírói gyakorlattal szemben – mint írtuk fentebb –, a közleményben is kihangsúlyozzák, hogy eddig is megfelelt a hazai ítélkezés az európai jognak, de megjelentek olyan feltételezések, hogy ebben az évben áttörés várható, mégpedig az adósok javára.

– Nem vagyok túlzottan optimista, de van olyan verzió, ami változást hozhat – mondja a volt bíró, aki ma is több devizakárosult ügyét viszi a bíróságok előtt. Arra utal, ha úgy dönt a hazai politikai elit, hogy az Európai Unióval való viszonyt ne rontsa tovább, akkor változtathatnak a helyzeten. A kormány hozhat egy olyan törvényt, ami normális, mondjuk 180-200 Ft/CHF árfolyamon átváltja a megmaradt hiteleket. Szepesházi arra viszont mindenképpen számít, hogy az unió a már eddigi kérdéseken túl – tehát a bíróságok függetlensége, az Alkotmánybíróság működése, a korrupciós ügyek mellett – nyomást gyakorol a kormányra a devizahitelek miatt is, mert ilyen sok kilakoltatás, ilyen sok családi hitelválság egyetlen tagállamban az EU arcvesztése nélkül nem fogadható el.

Azt sem kizárt, hogy a 2022-es választás előtt a népszerűség csökkenése lenne várható, ha addig nem rendeznék ebbéli dolgaikat, de egy későbbi rendszerváltással is jöhet politikai megoldás. 

A hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatás

2014 februárja és júniusa között négy törvénymódosítás lépett hatályba a devizahitelesek helyzetének javítása érdekében. Nem mindenki tudott élni a lehetőségekkel. Akinek nem volt kiemelkedően magas jövedelme vagy jelentős pénzügyi tartaléka, forrása, az maradt a pácban. Ami viszont jelzi, hogy a kormány is tisztában volt azzal, korábban mennyire tisztességtelen ügymenet révén nyújtottak devizahiteleket a bankok, az nem más, mint hogy 2014-ben végre a kötelező tájékoztatás részleteit is törvényben írta elő. Ebből a két legfontosabb részt emeltük ki:

5. § (1) A hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztó részére köteles olyan felvilágosítást adni, amelynek alapján a fogyasztó felmérheti, hogy az igénybe venni tervezett hitel megfelel-e az igényeinek és a pénzügyi teljesítőképességének. Ennek során a hitelező és a hitelközvetítő a fogyasztó rendelkezésére bocsátja a különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat annak érdekében, hogy a fogyasztó megalapozott döntést hozhasson a hitelszerződés esetleges megkötése tekintetében.

(3) Az (1) bekezdés szerinti felvilágosítást tömör és informatív módon úgy kell nyújtani, hogy az a fogyasztó számára érthető és áttekinthető legyen, reprezentatív példákkal ábrázolt módon mutassa be, hogy a hitelfelvétel törlesztése a jövedelmi viszonyaihoz, illetve annak esetleges változásához képest milyen terhet jelent, és hogy a törlesztés során milyen további kockázatokkal kell számolnia, ideértve a kamat- és az árfolyamkockázatot is.

Ha ezek a törvényi feltételek korábban is meglettek volna, sok ezer ember valószínűleg eláll a devizahitel felvételétől, mert pontosan felmérhette volna, meddig nyújtózhat. A tehetősebbek persze, amikor beütött a krach, élni tudtak a hitel forintra váltását, az árfolyam befagyasztását vagy a teljes végtörlesztést biztosító jogszabályi lehetőségekkel.