David B. Cornstein: Összetöri a szívem a CEU távozása, de van még itt dolgom

2018. december 13. 07:07 - szerző: Biró Marianna

Itt van két roppant erős ember: Orbán Viktor és Soros György. Itt egyetlen dolog számított: az utálat a két férfi között, akik sosem fognak egyetérteni egymással semmiben. És sajnálatos módon ennek az áldozata lett ez az egyetem – mondta a 168 Órának David B. Cornstein. Hiába tett meg ő maga, a magyar kormány erre kijelölt tárgyalója, valamint a Közép-európai Egyetem vezetése mindent a CEU Budapesten tartásáért, ez az ügy valójában két ember személyes ellentétéről szól. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete beszélt arról is, hogy a CEU távozásának körülményei és törvényi anomáliái nem okozhatják azt, hogy ezek után ne bízzon meg a magyar kormányban. Cornsteinnek ugyanis más fontos feladatai is vannak, olyan problémák, amelyeket az amerikai és a magyar kormánynak együtt kell kezelnie. Ilyen az ukrajnai helyzet vagy Magyarország orosz energiafüggősége. Ugyanakkor a nagykövet beszélni fog a magyarországi fejleményekről Donald Trumppal, még azt is elmondta, mikor és hol találkozik legközelebb az elnökkel.

– Még mindig a barátjának nevezi Orbán Viktort?

– A mi barátságunk nem nyúlik vissza a gyermekkorunkra. Egyetlen találkozásom volt a miniszterelnökkel, és az ott szerzett tapasztalataim alapján neveztem barátinak a kapcsolatunkat, főként azokhoz viszonyítva, amelyek az engem megelőző amerikai nagykövetekkel, az Egyesült Államok korábbi kormánya és a magyar kormány politikája közötti viszonyból fakadóan volt tapasztalható. Orbán Viktornak és nekem egy lényegre törő, kétórás tárgyalásunk volt, amely mindkettőnk számára hosszú találkozónak számít. Ráadásul szerintem sikerült azonnal kialakítanunk egy jó munkakapcsolatot, amelyet reményeim szerint sikerül erős barátsággá fejleszteni.

– Az elmúlt napok eseményei után is ebben reménykedik?

– Az én szemszögemből semmi sem változott.

– Ez után a találkozó után ön még magabiztosan nyilatkozott arról, hogy megérzése szerint a CEU Budapesten marad majd.

– Azt hiszem, a nyilatkozatom inkább óvatosan optimista volt, ami más, mint a magabiztosság. És valóban abban reménykedtem, hogy az irodám képes lesz elősegíteni a megállapodást egy magánegyetem és a magyar kormány között.

– De a miniszterelnök beszélt ezen a találkozón az egyetem ügyéről?

– Már elmondtam nyilvánosan, hogy mit mondott nekem. Azt mondta, hogy az egyetem nyilván aznap is működött, amikor találkoztunk, és hogy érzése szerint másnap is működni fog, és ami őt illeti, akármeddig működhet.

– Amikor meglátogatta a CEU budapesti kampuszát, ott is azt mondta, ez egy olyan amerikai intézmény, amely 27 éve meghatározó építőköve az amerikai–magyar kapcsolatoknak. Hivatalát elfoglalva is többször kiemelte, hogy a CEU ügye az egyike az ön által meghatározott négy prioritásnak. Ez az ügy ront az amerikai–magyar kapcsolatokon?

– A CEU amerikai–magyar intézmény, nem csak amerikai. És valóban, az egyetem ügye egy a prioritásaim közül, amelyeket meghatároztam, amikor Magyarországra érkeztem. Úgy gondoltam, hogy nagykövetként segítenem kell, meg kell könnyítenem a megállapodás létrejöttét az egyetem és a kormány között azért, hogy ez az intézmény itt maradhasson Budapesten. És az érzéseim nem változtak, már csak ezért is nagyon szomorú vagyok, mert ez tényleg egy remek intézmény. A tény, hogy elmegy, összetöri a szívem, borzasztónak tartom. Elsősorban a diákok, másodsorban a kutatóműhely, harmadsorban a város, negyedikként az egész ország miatt. Ez mindannyiunknak veszteség.

David B. Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete szerint nem számít, hogy a vita egy aprócska cukorkaboltról, egy múzeumról vagy éppen egy egyetemről szól – csak Orbán Viktor és Soros György tudna kiegyezni, ami nem fog megtörténni
Fotó: Merész Márton

– A CEU bejelentése után azt mondta az RTL-nek, hogy ez kudarc. Személyes kudarc?

– Nem. Ha ez olyan döntés lett volna, amelyet én hozhatok meg, de nem teszem, akkor az számomra lenne kudarc. A kudarc talán nem is jó szó, ez valójában inkább szégyen. Nagy kár, hogy ez történik. De ez nem olyan döntés, amelyet az Egyesült Államok vagy David Cornstein hozhatott meg. Ezt a döntést a magyar miniszterelnök és az iskola hozták meg. Amit mi próbáltunk tenni, hogy segítsük a döntési folyamatot, sőt pozitív útra tereljük. Ezt meg is tettük. De itt két embernek kellett meghozni a döntést, nem nekünk.

– Ez valóban két ember ügye?

– Azt gondolom, hogy igen, a kettőjüké. Azok az emberek, akik be voltak vonva ebbe a procedúrába mindkét oldalról, próbálták elérni, hogy pozitív eredménnyel záruljon az ügy. Gulyás Gergely volt a megbízott a kormány részéről, hogy valamilyen alternatív megoldást találjon. Michael Ignatieff rektor pedig az az ember, akinél senki sem tett többet azért, hogy itt tartsa Budapesten az egyetemet. Ők ketten és én együtt próbáltuk megnézni, mit lehet tenni. Csakhogy végül Gergelynek jelentenie kellett a miniszterelnöknek, akit Orbán Viktornak hívnak. És végül Michael jelentett az egyetem vezetésének, annak a kuratóriumnak, amelynek egy ember adományozott ötszázmillió dollárt. És ne gondolja senki azt, hogy Soros Györgynek egy szava sem volt ahhoz, hogy mit tesz vagy nem tesz ez az egyetem. Ez abszurd lenne.

Szóval itt van két ember, két roppant erős ember: Orbán Viktor és Soros György. Ők nem fognak megegyezni semmiben. És nem számít, hogy ez a vita egy aprócska cukorkaboltról, egy múzeumról vagy éppen egy egyetemről szól. Itt egyetlen dolog számított: az utálat a két férfi között, akik sosem fognak egyetérteni egymással semmiben. És sajnálatos módon ennek az áldozata lett ez az egyetem.

David B. Cornstein hamarosan találkozik Donald Trump amerikai elnökkel
Fotó: Merész Márton

– Ezt valószínűleg mindenki érti. Csak éppen ön is megkapta azokat a leveleket, amelyekben az amerikai hatóságok jelezték, hogy nemcsak a magyar, hanem az amerikai törvényeknek is tökéletesen megfelel a CEU. Így nem a törvény, hanem a magyar kormányfő akaratából most mégis távozniuk kell Budapestről. Hogyan értette akkor, hogy az egyetemnek is többet kellett volna tennie az ügyben?

– Két különböző nézőpont van. Az iskola azt mondja, teljesítették mindazt, amit a törvények elvárnak tőlük. A kormány pedig azt mondja, hogy nem tettek meg mindent, amit a törvény előírt. Én nem vagyok jogász, hogy eldöntsem, teljesítették-e az előírásokat, de ez végső soron nem is számít, mert a kormányzati szándék megléte nem attól függ, hogy mit tettek vagy mit nem. És nekem az a véleményem, persze ez csak személyes vélemény, hogy ez a szándék nem a törvényről szól, hanem két ember szembenállásáról. Itt nem lehet arról döntést hozni, hogy az egyik oldal téved, a másiknak igaza van, mert itt vita van. Ha a szándék az lett volna, hogy az iskola maradjon itt, akkor lehetett volna megoldást találni a problémára. Ez csak egy darab papír, és csodálatos lett volna, ha a magyar kormány aláírja. Az életünk sokkal könnyebb és jobb lenne. Amúgy lett volna egymillió módja annak, hogy valamilyen módon itt maradjon az egyetem, ebben is próbáltunk erőfeszítéseket tenni. De az alapproblémát kizárólag két ember oldhatná meg.

– Hogyan tud megbízni mindezek után a magyar kormányban? Egy üzletembernek ugyanis, éppen úgy, mint egy diplomatának, bíznia kell az állami hivatalokban és főként a törvényben, amely mindenkire vonatkozik.

– Az üzleteimben – és rengeteg dolgon mentem keresztül az üzleti életben – minden szabályozva volt azzal kapcsolatban, hogy mit tehetek vagy mit nem tehetek. És amikor néha valami megváltozott, amikor kicserélődtek a versenytársak és a szabályok, vagy megváltozott a környezet, azokhoz alkalmazkodni kellett, és együttműködni velük. Ez nem jelentheti azt, hogy ezek után nem bízom meg a kormányban. Én nem juthatok erre. Az én következtetésem az, hogy ha van egy problémám, akkor oldjuk meg a problémát. És én még mindig hiszek abban, hogy ez a probléma akár már ma megoldható lenne. Ha Gergely, Michael és én leülnénk ebben a szobában, megtalálnánk a megoldást arra, hogy az egyetem itt maradjon. De ilyen döntést mi hárman nem hozhattunk és nem hozhatunk. Ezt a döntést két másik ember hozhatja meg. Csakhogy ez a két ember soha nem fog meg-, illetve kiegyezni egymással.

– És az amerikai kormány, ha jól értem, nem akarja megoldani ezt a problémát.

– Ez olyan probléma, amelyet az említett két ember tudna megoldani, nem az Egyesült Államok. Minden, amit az Egyesült Államok és én tudunk nyújtani ebben az ügyben, az olyan atmoszféra, amelyben közösen tudnak dolgozni a megoldáson. Én rengeteg, tényleg rengeteg időt töltöttem ezzel az üggyel. Egyik oldalon sem állok, de megpróbáltam összehozni ezt a két embert, pontosabban a megbízottjaikat. Erre tettünk kísérletet a mi irodánkban. De még egyszer: azok, akik össze tudtak jönni ebben az irodában, nem azok, akik a döntést meghozzák. Akik itt voltak, jelentettek a döntéshozóknak, hogy szerintük mi a megoldás, de nem az történt.

– Szeretne ismét találkozni Orbán Viktorral?

– Abban reménykedem, hogy több találkozónk is lesz.

– És ez a téma ismét napirenden lesz?

– Persze megpróbálhatnám ismét megnyitni ezt az aktát, vagy nem hagyni, hogy lezáruljon ez az ügy, megnézve, megtettünk-e mindent. De nekünk van több más fontos ügyünk a kormánnyal, ezt ne feledje. Az általam megjelölt prioritások nem fontosabbak az iskola ügyénél, egyformán fontos mindegyik. Például az ország biztonsága, az ezzel kapcsolatos együttműködési megállapodásunk. És látni kell, mi zajlik Ukrajnában az Oroszországgal kialakult feszültség miatt.

Emiatt mondtam és mondom még egyszer azt: nem tudom kifejezni, milyen szomorú vagyok, amiért az egyetem elmegy. Még szomorúbb lennék azonban, ha az orosz csapatok behatolnának Magyarországra, hiszen csak Ukrajna választja el Oroszországtól, a következő állam Magyarország. Megoldást kell találnunk az ukrán problémára. Ebben kell segítenünk Magyarországot. Azon dolgozom, hogy Magyarország az oroszenergia-függőségét is csökkenthesse, mert jelenleg 80 százaléka onnan jön a felhasznált energiának. Borzasztó lenne, ha ez a kiszolgáltatottság tovább fennmaradna vagy fokozódna. És az, hogy vannak fontos ügyeink, nem jelentik azt – ne értsen félre –, hogy az egyetem ügye nem az, de vannak más problémák, amelyeket az amerikai és a magyar kormánynak együtt kell kezelnie.

És amikor ezekről van szó, akkor nem mondhatom azt, hogy felrúgom a tárgyalóasztalt Magyarországgal azért, mert ez az egyetem elköltözik kétórányira innen, Bécsbe. Szomorú vagyok, de itt az idő, hogy más fontos ügyekkel is foglalkozzunk. Mert folytatnunk kell a munkát, amilyen jól csak tudjuk.

A nagykövet szerint más fontos dolga is van Budapesten, az amerikai kormánynak együtt kell működni a magyarral
Fotó: Merész Márton

– Értem ezt, de a prioritásai összefüggnek egymással. A CEU-ügy talán azt is megmutatja, hogy Magyarország mennyire jó partnere az Egyesült Államoknak, és milyen szövetséges a NATO-ban.

– Nézze, én nyolcvanéves vagyok, rengeteg barátom volt az életemben. Ha azt gondolja, hogy létezhet akár csak egy olyan, életre szóló barát, akivel soha nincs nézeteltérése az embernek, akkor téved. Az emberek nem mindenben értenek egyet, de ettől még lehetnek elkötelezettek egymás iránt. Nem értek egyet azzal, hogy a CEU elmegy, szomorúvá tesz, ami történik.

De tudom, hogy ezen az ügyön túl is van itt dolgom, és nem gondolom, hogy indokolt lenne, ha megszakítanánk a kapcsolatokat e miatt az ügy miatt. Nem hiszem, hogy ez akár a magyar, akár az amerikai embereknek jó lenne. Tudom, hogy az Egyesült Államok elnöke sem szeretné, hogy ez történjen. És tudom, hogy azok a kongresszusi képviselők és szenátorok sem szeretnék, akik támogatásukról biztosították ezt az egyetemet. Sőt, azt gondolom, mindkét ország érdeke az, hogy maradjunk, folytassuk és építsük tovább a kapcsolatunkat, és remélhetőleg a következő szituációban majd pozitív lesz az eredmény.

– Főként, ha a többi prioritásukban nem érintett Soros György.

– (Nevet.) Nem tudom, miben érintett Soros György, nem is ismerem őt, és alig valamit tudok arról, hogy mit tesz vagy mit nem.

– De ön tárgyalna vele CEU-ügyben?

– Valószínűleg bárkivel találkoznék, aki fontos témáról szeretne velem beszélni. Az ajtóm mindenki előtt nyitva áll.

– Ha már a nyitottságot említi: meglehet, Orbán Viktornak nem is Soros Györggyel, hanem sokkal inkább a nyílt társadalom eszméjével van gondja. Ön mit gondol erről?

– A Nyílt Társadalom Alapítványok tesznek jó dolgokat, de támogatnak néhány olyan projektet is, amelyek számomra kevésbé támogatandónak tűnnek. De ezek a szervezetek, mert tulajdonképpen több alapítványról van szó, rengeteg pénzt kaptak Soros Györgytől. Ez az ő pénze, s hogy mit tesz vele, az az ő dolga, nem az enyém. Ha nekem lenne hat és fél milliárd dollárom, valószínűleg más területeken költeném el, máshova adományoznám, mint ő.

– Azért kérdezem eszmékről, mert nemrég nyilatkozott a The Washington Postnak, és nemcsak a Soros és Orbán közötti feszültségeket említette, hanem azt is, hogy a CEU ügyét nem tartja az oktatás és a tudomány szabadsága magyarországi korlátozásának. Mit jelent önnek az akadémiai szabadság?

– A tanszabadság számomra azt jelenti, és nem tudom, van-e erre vonatkozóan kormányzati álláspont, szóval, ami engem illet, a tanszabadság azt jelenti, hogy egy egyetem bármilyen kurzust tarthat, amit csak szeretne, és hogy a kormányzat nem avatkozik be az intézményeik működésébe. Tehát hogy azt tesznek, amit akarnak. Legjobb tudomásom szerint a magyar kormány minden iskolának, minden egyetemnek megadja a szabadságot, hogy maguk működtessék intézményeiket. Nem hiszem, hogy elfutnak egy iskolába ellenőrizni, hogyan tanít egy tanár vagy egy professzor, és hogy úgy tanítanak-e, ahogyan azt a kormány szeretné. Vagy hogy a kormány korlátozná az iskolákat. Amennyire én tudom, ez nem történik meg. Ha mégis, arra még senki sem hívta fel a figyelmemet.

– Én most például a magyar oktatók és kutatók egyéni szabadságának sérelmeire hívnám fel a figyelmét, amelyet például a kormányzati sajtó különböző listázásai vagy éppen a legutóbbi támadás okozott, amikor egy propagandaportál arra kérte az egyetemi diákokat, hogy jelentsék fel a kormánnyal ellentétes politikai véleményt megfogalmazó oktatóikat. Ez szabadság?

– Ezt öntől hallom először. Ha ez igaz, és ez megtörténik, akkor ez ellen fel kell szólalnom, hiszen ez szörnyű. Ha ez valóban így történt bármely intézményben, akkor fel fogom emelni a szavam ez ellen.

– Beszélt Donald Trump elnökkel a CEU-ügyről?

– Nem mentünk bele a részletekbe. De hadd emlékezzek csak vissza: utoljára a miniszterelnökkel való találkozóm előtt egy vagy két nappal beszéltem vele, és elmondtam, mit tervezek megtárgyalni Orbán Viktorral. Megkérdeztem az elnököt, van-e hozzáfűznivalója. Ő csak annyit mondott, úgy gondolja, Orbán Viktor erős vezető, és megerősített abban, hogy azokat a témákat vigyem végig, amelyeket én megbeszélni terveztem a miniszterelnökkel. Egyik témához sem fűzött hosszabb megjegyzést, de egyetértett a prioritásaimmal, és sok szerencsét kívánt a megbeszéléshez. Ennyi történt, mert valójában ez egy személyes telefonbeszélgetés volt.

– És most tervezi, hogy tájékoztatja őt a fejleményekről?

– Szilveszterkor Floridában leszek, és biztosra veszem, hogy látom őt, sőt lesz két-három alkalmunk beszélgetni. 

Névjegy

David B. Cornsteint idén Donald Trump elnök nevezte ki az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövetévé. Az Egyesült Államok szenátusa 2018. május 24-én hagyta jóvá a kinevezést, és a nagykövet 2018. június 25-én adta át megbízólevelét Magyarország köztársasági elnökének.

A tősgyökeres New York-i üzletember számottevő sikereket ért el a városban; egy több mint egymilliárd dollárt érő vállalatot épített fel vezérigazgató-elnökként, valamint sikerült egy csődközeli állami céget is hatékony és rendkívül jövedelmező vállalattá alakítania 16 éves elnöksége alatt. Emellett számos közéleti és közszolgálati funkciót is betöltött, diplomataként azonban Magyarországon szolgálja először az Egyesült Államok kormányát. Idén betöltötte 80. életévét, feleségével, Sheilával két gyermekük és egy fiúunokájuk van.