Civil áldozat: a biztos bukást is vállalja Majtényi László?

2017. január 5. 06:53 - szerző: Pungor András

Civil értelmiségiek arra kérik a pártokat, hogy Majtényi Lászlót jelöljék államfőnek az újrázni készülő Áder János ellenében az áprilisi köztársaságielnök-választáson. Szerintük a mai hatalomnak nincsen ellensúlya, a biztos befutónak tartott fideszes jelölt nem az alkotmányossághoz, hanem pártjához hű. Úgy vélik, ha az ellenzék közösen tudna jelöltet állítani, annak szimbolikus üzenete lenne. Tisztában vannak vele, hogy a kormánypárt parlamenti túlsúlya miatt kiszemeltjük nem nyerhet, de úgy gondolják, legalább megnehezítheti Áder államfővé választását. Történt már hasonló eset: több mint tíz éve száz civil javasolta Sólyom Lászlót államfőnek, aki a mainál kiegyenlítettebb parlamenti viszonyok között le tudta győzni ellenfelét, a kormánypárti, szocialista Szili Katalint. Majtényi vállalja a felkérést.

Székely Sándor már nyáron megpróbálta egy asztalhoz ültetni a demokratikus ellenzéki pártokat, ám a független fővárosi önkormányzati képviselő nem járt sikerrel. Hiába szerette volna, a pártok nem akarták összehangolni a kvótanépszavazás kormányellenes kampányát. Az október 23-i tüntetésre azonban sikerült egy színpadra hívni őket. Igaz, akkor is akadt egy kivétel: az Együtt lemaradt a happeningről, tagjai inkább Orbánt fütyülték ki a Kossuth téren. Székely korábban az Együtt társelnöke volt, most a Magyar Szolidaritás Mozgalom ügyvezetője. Azt mondja, nem zavarta volt pártja távolmaradása. Ő akkor már egy újabb projekten törte a fejét: a közös ellenzéki államfőjelölt kiválasztásán. Molnár Gyula szocialista elnök is ennek szükségességéről beszélt ugyan az ünnepi színpadon, de nem mondott nevet. Székely – elmondása szerint – már akkor Majtényi László volt adatvédelmi ombudsmant, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetőjét akarta jelöltnek. De az elképzeléshez kellett egy csapat:

– Arra gondoltam, verbuválni kellene egy civil társaságot, akik felkérik Majtényit és a pártokat is megszólítják, hogy jelöljék őt államfőnek – mondja lapunknak Székely Sándor.

Krasztev Péter irodalomtörténésszel, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet volt igazgatójával és Gulyás Balázzsal, az internetadó elleni tüntetés egyik szervezőjével karácsony után, a két ünnep között kezdték el a szervezést.

– Ha bármelyik párt előáll egy jelölttel, félő, a többi azonnal leszavazza. Tudja, mi a balliberális oldalon tulajdonképpen magunkkal nem vagyunk jóban – magyarázza Székely. – Nincs út a pártok és a civilek között. Sok a régi sérelem. De ha az ellenzék közösen tudna jelöltet állítani, annak komoly szimbolikus üzenete lenne. Tisztában vagyunk azzal, hogy valószínűleg Áder János lesz a győztes, de legalább nem lesz könnyen államfő.

Fotó: MTI

A jelöléshez negyven törvényhozó kell, vagyis szinte valamennyi nem jobbikos ellenzéki parlamenti képviselő szignója szükséges.  Székely szerint a parlamenti ellenzéki pártok elviekben egyetértenek az ötletükkel. Kérdés, mit lépnek, ha élesedik a helyzet.

– Ha ebben sem fognak megegyezni, akkor még a jelenleginél is kisebb lesz az ellenzék esélye arra, hogy sikeresen szerepeljen a 2018-as választásokon – véli Székely Sándor.

Elmondása szerint tisztában van azzal, hogy ez az ügy csak a politizáló közvéleményt érdekli, az ország többségét inkább a saját anyagi helyzete foglalkoztatja.

– Később arról is beszélni kell, hogy mitől lesz az embereknek több fizetésük, jobb egészségügyi ellátásuk. Idén emelik a minimálbért, de ennek összege átszámítva körülbelül 300 eurót tesz ki. Ausztriában viszont 1500–2000 euró. Ez így nem mehet tovább.

Végül 39 civil – köztük médiakutató, író, polgármester, szociológus, aktivista, jogász, színész – írta alá azt a petíciót, amely Majtényi ­Lászlót javasolja köztársasági elnöknek. Szerintük a mai hatalomnak nincsen ellensúlya, Áder János nem az alkotmányossághoz, hanem pártjához maradt hű. Arra kérik a pártokat, hogy hivatalosan is jelöljék Majtényit, és – mint írják – azt remélik: a titkos parlamenti szavazás során olyanok is mellette voksolnak, akik nem mernek nyíltan ellentmondani a hatalomnak.

Történt már hasonló eset: a civil Védegylet 2005-ben indította el Sólyom for president! kampányát. Akkor több mint száz értelmiségi javasolta Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság volt elnökét az államfői posztra. A Fidesz ellenzéki pártként beállt a kezdeményezés mögé, és végül a kormánypárti, szocialista Szili Katalin ellenében a jogászt – bár ő tűnt esélytelenebbnek – meg is választották. Igaz, akkoriban a mainál kiegyenlítettebbek voltak a parlamenti erőviszonyok.

Majtényi egyelőre kivár. Lapunknak szűkszavúan csak annyit mondott, megtisztelőnek tartja a felkérést.

– Végig kell gondolnom – teszi hozzá.

Nem sokkal később bejelentette: elfogadja a felkérést és megtisztelőnek nevezte azt a bizalmat. Közleményt tett közzé, amiben azt írta: „nincsenek olyan személyes érdemek, amelyek alapján bárki önmagát alkalmasnak tarthatná erre a tisztségre". Tisztában van az esélyekkel, „de azzal is, hogy az esetleges jelöltség lehetőségeket nyit meg és különös felelősséggel jár közös ügyeink megvitatásában". Ugyanakkor azt kérte, csak akkor támogassák, ha egyetértenek azzal, hogy „helyre kell állítani a köztársaságot, amelyben független intézmények biztosítják a közhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait és alapvető jogainkat", és biztosítani kell, hogy a választóknak lehetőségük legyen „időről időre leváltani a kormányzati hatalom gyakorlóit". További elvekként említette, az országnak gondoskodnia kell arról, hogy minden tagja emberhez méltó életet élhessen, valamint az államnak küzdenie kell a korrupció ellen.

Úgy tudjuk, nem érte váratlanul a megkeresés, hiszen az akció szervezői már az ősszel közölték vele, mire készülnek, de abban még most sem lehet biztos, hogy a kormányellenes pártok valóban őt jelölik-e államfőnek.

Fotó: 168 Óra archív


Majtényi László


66 éves jogtudós, az MTA doktora.

Kezdetben jogtanácsosként dolgozott, majd a rendszerváltozás után az Alkotmánybíróság tanácsosa, aztán adatvédelmi biztos lett. Később az Országos Rádió és Televízió Testület elnökének választották. Ez utóbbi posztjáról a Fidesz és az MSZP színfalak mögötti megállapodása, a rádiófrekvenciák elosztása miatti tiltakozásul mondott le.

Jelenleg az általa is alapított ­Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője. Főbb szakterületei: alkotmányjog, az információs jogok és az ombudsmani intézmények. Több egyetemen tanít, ügyvéd.


 

– Nagy tisztelője vagyok Majtényi Lászlónak – mondja a 168 Órának Karácsony Gergely, a PM társelnöke. – Ő ahhoz a kormánykritikus értelmiséghez tartozik, aki 2010 előtt is nyíltan elmondta a véleményét. Hiteles szószólója a jogállamiságnak. Ideális köztársaságban kiváló államfő lehetne.

Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke is alkotmányvédőnek, köztársaságpárti jogásznak tartja Majtényit. A vele kapcsolatos kezdeményezést szimbolikus lépésnek, a magyar politika civil megújításának tartja.

– Készek leszünk támogatni őt, ha teljesülnek a feltételek a jelöléshez – teszi hozzá.

Vagyis sok a feltételes mód. Egyelőre nem tudni, lesz-e egység Majtényi mögött, nyilatkozóink pártjai lapzártánkkor még nem döntöttek arról, mi szervezetük hivatalos álláspontja. A DK elnöksége január végén határozhat arról, beáll-e a párt Majtényi mögé. Varju László, DK alelnöke máshol talál hangsúlyt.

– Minden hiteles emberre szükség van ahhoz, hogy elzavarjuk a kormányt. Ám ma inkább azzal kell foglalkozni, mi lesz az egészségüggyel, az oktatással. Cselekvő emberekre van szükség, most a tettek következnek, mi ezért vonultunk ki a parlamentből – fogalmaz.

Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke egyeztetéseket akar. Azt mondja, ők mindig azon a véleményen voltak, szemben más pártokkal, hogy az ellenzéknek legyen saját államfőjelöltje.

– Örülünk, hogy most nem maradtunk egyedül. De azt is mondtuk, a közös jelöltről egyeztetni kell – teszi hozzá.

Fodor Majtényit versenyképes jelöltnek, hiteles személyiségnek és barátjának tartja.

 


Áder a befutó


Áder Jánost 2012. május 10-én választotta meg öt évre államfőnek az Országgyűlés. Az Alaptörvény szerint a korábbi államfő megbízatásának lejárta előtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal kell megválasztani az új köztársasági elnököt. Így várhatóan áprilisban titkos szavazással döntenek arról, hogy ki legyen Magyarország következő államfője. Csak az lehet jelölt, aki az országgyűlési képviselők legalább egyötödének, vagyis negyven törvényhozónak írásbeli ajánlását összegyűjtötte. Ahhoz, hogy Majtényi ellenzéki államfőaspiráns legyen, a tíz független, öt LMP-s és huszonkilenc szocialista törvényhozó többségének szignójára lesz szüksége. Első körben az lesz államfő, aki a parlament kétharmadának szavazatát megkapja. Az ehhez szükséges 133 szavazatból a Fidesz–KDNP 131-et tud biztosítani. Ha a kétharmad elérése senkinek nem sikerül, új kör kezdődik: a második voksolás során a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, ekkor már az győz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a második szavazás is eredménytelen, akkor az egész folyamat újraindul, ismételt jelölés alapján új választást kell tartani.

 

Az MSZP-től közleményt kapunk. A szocialisták is a volt ombudsman munkásságát dicsérik: „Azok közé az emberek közé tartozik, aki államfőként nemcsak egyetlen párt szavazóit, hanem az egész országot tudná képviselni, éppen ezért az MSZP által kialakított feltételeknek Majtényi ­László megfelel. (…) Az MSZP a lehető legrövidebb időn belül, a szükséges egyeztetések után kialakítja a végső álláspontját”.

Mivel a szocialista potentátok a tiszt­­újítás óta „fogják egymást”, az MSZP-n belüli kiegyezés kell az előre kódolhatóan önjáró és ezért vélhe­­tően nehezen kezelhető jelöltről.

Több párttól is halljuk, legszívesebben megóvnák a jelöltjelöltet a ku­­darctól. Nem az államfőválasztás kudarcos végkimenetelétől, hanem attól, hogy az ellenzéki szervezetek még a jelölésében sem tudnak megegyezni, így a kezdeményezés csírájában elhalhat.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Sokan az LMP-re mutogatnak, hogy a szervezet lesz a kerékkötője a folyamatnak: politikusai már többször jelezték, nem tetszik nekik az ellenzék összeborulása. Tisztújítás előtt áll a szervezet, jövő hétvégén választanak maguknak új tisztségviselőket, így nyilatkozót nem találunk. Az LMP-s politikusok név nélkül azt mondják lapunknak, nem tartják rossz jelöltnek Majtényit, de az új elnökség dönt az ügyben, addig is szondáztatják a zöldszervezeteket, ők kit tartanának alkalmasnak. Vagyis a párt nem mondott le egy saját államfőaspiránsról sem. Igaz, egy LMP-s jelölt indításához a szervezet egyedül kevés lenne, nem tudnának kellő számú képviselői aláírást összegyűjteni.

A civileknek áprilisig, az államfőválasztásig kész a tervük: februárban saját évértékelő, március 15-én nagy ellenzéki tüntetés, aztán államfőjelölti kampány.

Hogy megvalósul-e? Több­ismeret­le­nes az egyenlet, amelynek csak a végeredménye biztos: Áder János marad az államfő.

 


Választástörténet


A rendszerváltozás utáni első államfőt az akkori két nagy párt, az MDF és az SZDSZ paktuma nyomán választották meg. A szabad demokraták jelöltje, Göncz Árpád már az első fordulóban kétharmados támogatást szerzett. 1995-ben, a második államfő megválasztásakor már nem alakult ki semmilyen konszenzus a két oldal között: a kormánypártok Göncz Árpádot jelölték, az ellenzék Mádl Ferencet, az Antall-kormány tárca nélküli, majd művelődési és közoktatási miniszterét indította. Göncz már az első fordulóban kétharmaddal győzött, az MSZP–SZDSZ-koalíció akkor közel háromnegyedes többségben volt. Az első Orbán-kabinet idején a Fidesz Mádl Ferencet indította, aki – bár nem volt ellenfele – csak a harmadik körben lett államfő, mert nem volt meg a frakciók által előzőleg biztosra ígért kétharmados többség, amiért a kormányoldal és az ellenzék egymást hibáztatta. 2004-ben a Tárki felmérése szerint a Védegylet által javasolt Sólyom László társadalmi támogatottsága nem haladta meg a három százalékot, 18 százalék a szocialista Szili Katalint akarta köztársasági elnöknek. Ám egy évvel később nagy taktikai harcban mégis az akkori ellenzék által támogatott Sólyom győzött a kormánypárti Szilivel szemben. Az MDF egykori képviselői állítólag mindkét félnek megígérték, hogy melléjük állnak, de végül az ellenzék aspiránsára szavaztak.

Sólyom után Schmitt Pált választották államfőnek, ő plagizált doktori értekezése miatt két év után lemondott hivataláról, utódja két hónapig Kövér László lett, aki az Országgyűlés elnökeként ideiglenesen látta el a köztársasági elnöki feladatokat. A következő államfőnek Áder Jánost, a Fidesz volt frakcióvezetőjét, uniós képviselőjét választották, aki korábban azt állította, egy ciklusra vállalja a posztot. Csak a kormánypártok szavaztak rá, nem volt ellenjelölt, a fideszes kétharmaddal szemben nem is lett volna senkinek esélye. Tavaly több portál arról számolt be, hogy Ádernek mandátuma lejárta után mennie kell, Orbán nem akar újból pártkötődésű államfőt. A KDNP-s Rubovszky György egy bizottsági ülés előtt – a Hír TV bekapcsolt kamerájával nem törődve – azt pletykálta a fideszes Vas Imrének, „közölték, hogy nem létezik, hogy újraválasszák, a Viktor nem engedi”. Az újságok találgattak: állítólag nem tetszett a kormányfőnek, hogy párttársa több törvényt visszaküldött az Országgyűlésnek. Felvetődött, hogy esetleg Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter lesz az új jelölt, de végül – az Index információi szerint – Orbán nem akart váltást, mert nehezen tudták volna pótolni Balogot a humánminisztérium élén.

Akárhogy is történt: Orbán elment a Sándor-palotába, hogy megkérje Ádert, folytassa, vagyis lehetőséget adott neki még öt évre. Az érintett – látszólag – gondolkodott pár napot, majd december utolsó napjaiban közölte: vállalja a felkérést.