Brutális romlás az oktatásban: 2030-ra lehetne csak visszafordítani

2016. december 8. 09:51

A 2016-os PISA-eredmények brutális romlása hatalmas arányban az oktatáspolitikai beavatkozások következménye. Évente huszonötezer elemi kompetenciákkal sem bíró embert képez a közoktatás, ami évtizedeken át fogja terhelni a magyar társadalmat. Többek között erről beszélt Radó Péter oktatáspolitikai szakértő, az Oktatáspolitikai Elemzések Központja egykori igazgatója a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában.

Radó Péter szerint a közép-európai régió kettészakadni látszik. Az osztrák, cseh és lengyel oktatás az OECD-átlagnak megfelelően vagy a fölött teljesít, míg a Magyarország által mutatott „brutális mértékű romlást” megközelítő teljesítményrontást „kizárólag Szlovákia produkált”. A magyarországi oktatáspolitika a nyolcvanas évek diskurzusait indította újra az oktatás centralizációjával, míg nyugaton evidenciának számít az iskolák szakmai, pénzügyi és szervezeti autonómiája Radó Péter szerint. A szakértő elmondta: egy-két nem jól teljesítő országtól eltekintve „nincs olyan európai uniós ország, amelyik már évtizedekkel ezelőtt ne decentralizálta volna a saját oktatásirányítási rendszerét”.

Bár a TEAMSS-felmérésekben hagyományosan jól teljesít a magyar közoktatás, a szakértő hangsúlyozta: a PISA-val ellentétben ez a felmérés elsősorban az iskolai tananyag elsajátítását vizsgálja, és nem az alkalmazható eszköztudást. Radó Péter szerint „a tanítás tartalmára orientált elvárásrendszer, úgy tűnik, csődöt mond”. A szakértő emlékeztetett: 2010-ben Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár nem azt várta el az iskoláktól, hogy minden gyerek jól tanuljon meg írni, olvasni és számolni, hanem hogy az iskolában tanítani kell a János vitézt.

Az idei PISA-felmérés kimutatta, hogy Magyarországon „minden teljesítménysávban romlottak az eredmények” – mondta az oktatáspolitikai szakértő. Radó Péter kifejtette: „A kiemelkedően jól teljesítő tanulók aránya is drasztikusan csökkent.” Mindemellett az eddigi elitiskolai rendszert működtető állami iskolahálózat általában lepusztulófélben van, a legjobb és legrosszabb diákok közötti – már az előző évtizedben is – nagy szakadék tovább növekedett, és „az alulteljesítők még jobban alulteljesítenek” – mondta.

A szakértő borúlátó. „Ha be is következne egy nagyon gyökeres oktatáspolitikai fordulat, ami a következő tíz-tizenöt évben helyreállítaná egy kicsit az oktatási rendszernek azt a képességét, hogy minimalizálja az iskolai kudarcokat, az ebben az időszakban kibocsátott hatalmas, elemi kompetenciákkal sem rendelkező népesség évtizedekig terhelni fogja a társadalmat és a gazdaságot” – mondta Radó Péter. Szerinte éves szinten huszöt-huszonhatezer alapvető készségekkel sem bíró diák kerül ki a közoktatásból, és ezt a folyamatot csak 2030-ra lehetne visszafordítani.

Az elemző szerint az oktatásban „évtizedek óta tele vagyunk apró kis innovációs szigetekkel, ahol kisebb elkötelezett csapatok csodákat képesek művelni”, de a tudás rendszerszintű kiterjesztésére a centralizált közoktatásban nincs mód. Az iskolákban befogadó, inkluzív oktatási kultúrára lenne szükség, vélte a szakértő, amelybe minden gyerek bekapcsolódhat és minden gyerek fejlesztési igényeivel foglalkozni lehet.

A 2010-ben bevezetett oktatási rendszer miatt viszont már nem a tanárok dönthetnek arról, mennyi energiát fektetnek az oktatásba – mondta Radó Péter. Szerinte a rendszer által túlterhelt és beszabályozott pedagógusok a kötelező feladatokat teljesítik, és „sem energiájuk, sem motiváltságuk, sem mozgásterük nincs” az inkluzív oktatáshoz szükséges pluszteher felvállalására.