Borzalmas jövőt vázoltak Magyarország számára

2018. november 5. 07:04 - szerző: Barát József

2025 van. A belpolitikában Orbán Viktor most, a NER negyedik ciklusának végén még keményebb kézzel fogja a gyeplőt, mint korábban. Európai befolyása azonban már nincs. A Fideszt az Európai Néppárt kizárta tagjai közül, amikor az unió magországaiban a 2019-es európai parlamenti választások után megerősödött a politikai centrum, Nyugaton sikeresen folytatják az integráció elmélyítésének programját. Magyarország helyzete nehezebb, mint a régió többi államáé: az unió a támogatások döntő részének megvonásával büntette az ország illiberális kormányát. A gazdaság visszaesett, az országot Moszkva és Peking tartja lélegeztetőgépen. A 2022-es választásokkal egy időben referendumot tartottak az uniós tagságról, a szűk többség Magyarország kilépéséről döntött. Az ország Ukrajnához hasonlóan részt vesz az EU partnerségi programjában. E látomás a Central European Futures (Közép-Európa jövői) című tanulmányból való, amelyet egy reprezentatív kutatócsoport részvételével a Visegrad Insight című folyóirat és a German Marshall Fund adott ki.

„Az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a demokratikus reformok, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a Nyugathoz való integrálódás időszaka Közép-Európában a végéhez közeledik.” Így kezdik összefoglalójukat a kutatás vezetői: Joerg Forbrig, a German Marshall Fund kutatásvezetője, és Wojciech Przybylski, a Visegrad Insight főszerkesztője. A tanulmány öt lehetséges forgatókönyvet vázol fel arról, hogyan alakulhat a visegrádi országok jövője 2025-ig. A projektben számos kiváló kutató vett részt, a magyarok neve nem ismeretlen lapunk olvasói számára: Feledy Botond, Hegedűs Dániel, Jarábik Balázs, Krekó Péter és Rácz András gondolatai nemegyszer szerepeltek már a 168 Óra hasábjain.

– Ezek a forgatókönyvek nem jóslatok, valójában már most a megvalósulás útján haladnak. Azt mutatják, mi lehet a következménye annak, ha a jelenben már megfigyelhető folyamatok közül egyik vagy a másik a többi rovására felerősödik – így nyilatkozott lapunknak a kutatásvezető, Joerg Forbrig. Szerinte a Nyugatnak azért is érdemes a mainál több figyelmet fordítania Kelet-Közép-Európára, mert itt koncentráltan jelenik meg számos olyan veszély, amely egész Európára leselkedik. A visegrádi térségben különösen megerősödtek azok a politikai erők, amelyek megkérdőjelezik a demokrácia és a jogállam korábban természetesnek vett értékeit. Hol populistának, hol illiberálisnak nevezik őket, de a lényeg ugyanaz. Kifelé a nemzeti szuverenitás eltúlzott értelmezése, nacionalizmus jellemzi őket, országaikon belül pedig paternalisták, antidemokraták, akik szerint a többségi akarat legázolhatja a kisebbség érdekeit és értékeit.

Fotó: Visegrad Insight/Pawel Kuczynski

Látjuk a nemzetközi színtér legfontosabb szereplőit is. Oroszország megint szeretné kiterjeszteni ellenőrzését a közép-európai térségre, minden lehetőséget kihasználni arra, hogy gyengítse az uniót és a NATO-t. Putyin hivatali időszaka hat év múlva ér véget. Bár elvben nem újraválasztható, a hatalom megtartásában segíthet neki, ha újabb feszültségeket kelt, esetleg egy újabb „Krímet” kreál. A rendelkezésére álló idő tehát elég rövid ahhoz, hogy mai jelenségekből indulhassunk ki, és elég hosszú ahhoz, hogy bizonyos folyamatok beérhessenek.

Adott a gazdasági dimenzió is. Európa viszonylag hosszú idő óta növekedési pályán van, Közép-Európában a 2008-as válságot követően különösen erős volt a gazdasági fellendülés. A történelem arra tanít: léteznek gazdasági ciklusok, azaz vannak növekedési szakaszok, stagnáló periódusok és visszaesések is. Valószínű tehát, hogy a fellendülés időszaka nem tart ki további hét évig. Várható az is, hogy Közép-Európában új generáció jelenik meg a politika színpadán. Az a korosztály, amely már élvezte az uniós tagság előnyeit, beutazhatta Európát, tanulhatott, dolgozott, élhetett a nyugati demokrácia által garantált viszonyok között, és nem hajlandó elfogadni, hogy hazájában antidemokratikus rendszer korlátozhassa lehetőségeit.

A forgatókönyvek közül az első Az illiberalizmus diadala címet viseli. Azt a lehetséges esetet írja le, amikor Közép-Európának sikerül exportálnia a nemzeti szuverenitást abszolutizáló nacionalista politikáját. Példája azért találhat követőkre, mert a térség gazdasági növekedése folyamatosan meghaladja az uniós átlagot, gazdasági sikereihez nagyban hozzájárulnak a demokratikus értékeket tagadó Oroszország, Kína, Törökország, valamint a Közel-Kelet féldiktatúráinak beruházásai. Az illiberális pártok az egyharmados blokkoló kisebbséget meghaladó számban küldenek képviselőket az Európai Parlamentbe, ahol a Fidesz és a lengyel PiS vezetésével összeurópai szuverenista pártot hoznak létre. Az új párt defenzívába szorítja azokat az erőket, amelyek továbbra is az integráció elmélyítését tartanák kívánatosnak. Az Európai Unió egyfajta szabadkereskedelmi övezetté alakul.

Fotó: Visegrad Insight/Pawel Kuczynski

Közép-Európa feldarabolódik – hirdeti a változások legfőbb irányát már címében is a második szcenárió, amelyből a bevezetőben idéztük Magyarország jövőjének egyik lehetséges változatát. Nyugat-Európa elutasítja Orbán sugallatát, felerősödik a magországok integrációja. Lengyelországban a 2019-es parlamenti választás után a PiS csak úgy maradhat hatalmon, ha Európa-barát párttal szövetkezik, és ezt a vonalat erősíti a következő évi elnökválasztás is. Brüsszel minden eddiginél kedvezőbb ajánlatot tesz Varsónak, Lengyelország marad az unióban, és a keleti szárny vezető országa lesz. A csehek – a magyarokhoz hasonlóan – kilépnek, de a svájci modell nyomán továbbra is részesei maradnak az egységes piacnak. A már most is eurózónatag Szlovákia a Nyugat politikáját követve elnyer számos olyan támogatást és beruházást, amelyet korábban a magyaroknak vagy a cseheknek szántak volna. A változások abszolút nyertese lesz.

Amerikában mindenki tudja, mit jelent a Shotgun wedding. Ez a puskával kikényszerített házasság, amikor a megesett menyasszonyt mindenképpen férjhez kell adni. Ez a címe annak a forgatókönyvnek, amelynek előfeltételezése, hogy Közép-Európában minden baj összejön. A gazdaság fellendülése leáll, Putyin úgy próbálja megerősíteni hatalmát, hogy puccsot generál Fehéroroszországban, újabb támadásokat intéz Ukrajna ellen. Leállnak a keleti gázszállítások, a térségbe pedig egymillió ukrán és fehérorosz menekült érkezik. A nyugati magországoknak a 2010-es évek végéig sikerült megoldaniuk nemcsak az eurózóna nehézségeit, de a menekültválságot is, és lemondtak arról, hogy gazdasági büntetésekkel sújtsák az illiberalizmust hirdető közép-európai kormányokat. Moszkva agressziója után segítenek pénzzel, olajjal, informatikai ellencsapásokkal és a keletről érkező menekültek elosztásával is. Egyetlen feltétel van: a visegrádi országok lépjenek be az eurózónába. Az adott helyzetben erre örömmel vállalkoznak.

Közép-Európa, tavasz 2.0. Ennek a forgatókönyvnek az a kiindulópontja, hogy Nyugatról hazatérő lengyel fiatalok milliói óriási tüntetéshullámot kezdeményeznek a korrupció, az egyre romló gazdasági eredmények, a politikai jogok korlátozása miatt. Nehezményezik, hogy az 1989-es korosztályból a hatalomba beépült politikusok a status quót védelmezve egyre csak szívják ki a forrásokat az oktatásból, a kutatásból és fejlesztésből, a szociálpolitikából, így az utánuk érkező korosztályok jövőjét élik fel. Ehhez a tüntetéshullámhoz csatlakoznak azok a magyar, cseh és szlovák fiatalok is, akik már megtapasztalták az egységesedő Európa előnyeit. Ahogy három évtizeddel korábban szüleik korosztálya, a Visszatérés Európába jelszavával erősítik meg országaik uniós elkötelezettségét.

A tanulmány szerzői szerint arra is van esély, hogy a közép-európai térség országai számára a biztonságérzet elveszítése váljon a legfontosabb politikai tényezővé. Donald Trump elég kiszámíthatatlan ahhoz, hogy egy nap bejelentse: kész történelmi alkut kötni az oroszokkal az ázsiai és a csendes-óceáni térségben kínált engedmények fejében, és lemond a kelet-európai régióról. Mi történhet, ha egy ilyen pillanatban mélyponton áll a visegrádi országok viszonya az uniós magországokkal is, amelyek kemény szankciókkal büntették Közép-Európát az illiberális politikájáért?

Fotó: Visegrad Insight/Pawel Kuczynski

A Biztonsági vákuum című forgatókönyvben Varsó kétoldalú garanciákat alkuszik ki Washingtonnal, de Pekingnek tett ajánlatokkal is próbál hídfőállást építeni Moszkva ellen. Magyarország Putyin trójai falovaként viselkedik az EU-ban és a NATO-ban, miközben az oroszok által dominált eurázsiai gazdasági térségbe próbál beilleszkedni. A csehek és a szlovákok a semlegesség vélt előnyeit próbálják kiaknázni, kilépnek a NATO-ból. Közép-Európa országaiban fokozottan érvényesül az erős kéz és az államilag kötelezővé tett hazafiasság politikája, ismét megjelennek a 20. század két világháborúja között megismert autoriter rendszerek vonásai.

A különféle forgatókönyvekben névvel vagy név nélkül, de újra és újra feltűnik Orbán Viktor alakja. De egy kis ország miniszterelnökeként vajon képes arra, hogy európai szereplőként az uniós politika egyik meghatározója legyen?

– Ez a következő hónapok nagy kérdése – mondta a 168 Órának Joerg Forbrig. Szerinte cáfolhatatlan, hogy az utóbbi években nagy lendületet vett az a politikai projekt, ami Orbán Viktorral személyesíthető meg. A magyar miniszterelnök nemcsak Lengyelországban talált követőkre, de számos nyugat-európai párt is az ő érvelését, következtetéseit visszhangozza, így az Osztrák Szabadságpárt, a német AfD és az olasz Liga is. Kapós politikai termék lett Orbán portékája, amely sajátos keveréke a nacionalizmusnak, az EU ostorozásának, az oroszbarátságnak és annak, hogy átlép korábban megkérdőjelezhetetlennek hitt demokratikus értékeken. A magyar miniszterelnöknek tehát az lehet a benyomása, hogy jó pályán halad, európai ambíciói sikerre vihetők.

Ebben az értelemben az igazság pillanata jövő tavasszal jön el az európai parlamenti választáson, kiderül, mekkora tábort alkotnak azok az illiberális, szuverenista pártok, amelyeknek Orbán az ihletőjük. Húsz százalék felett fontos szereplőként léphetnek ki az európai pódiumra. Ha többet kapnak harminc százaléknál, blokkoló kisebbséggé válhatnak, amely meg tudja akadályozni a legfontosabb közös döntéseket, képes megbénítani a bizottság és az Európai Tanács működését.

A German Marshall Fund kutatásvezetője felhívja a figyelmet: Nyugaton egyre erősebb az álláspont, hogy az uniónak nem szabad további anyagi támogatást nyújtania Orbán Viktor kormányának, amely aláássa az európai projektet, és a normasértéseket a különböző a pénzügyi támogatások megvonásával kellene megtorolni. Joerg Forbrig szerint ez a megközelítés nem működik: az integráció megteremtői nem készültek fel arra az esetre, amikor olyan országok, amelyek elfogadták a közös szabályokat, egyszer csak hátat fordítanak ezeknek a normáknak. Így uniós sztenderdeket kellene megszegni megtorlásul más uniós sztenderdek megsértése miatt. A tanulmány szerzője szerint tévednek, akik szerint az alapszerződés 7. cikkelye szerinti eljárás keretében megvonhatók a támogatások. A kifizetések alapja a szolidaritás elve, márpedig a szabályszegés tényéből és a szolidaritás elvéből nem lehet kikeverni a pénzügyi büntetés törvényes hátterét.

Forbrig meggyőződése, hogy vannak olyan eszközök, amelyek a támogatás megvonásánál sokkal hatásosabbak lehetnek. Mint mondja, a politikai kihívásokra politikai és nem pénzügyi választ kell adni. Orbán Viktor a konzervatív erők Európán átívelő támogatása nélkül nem érhette volna el mindazt, amit megszerzett. Miért lehet a Fidesz még mindig az Európai Néppárt tagja? Miért élvezi Orbán Németország támogatását? A German Marshall Fund kutatásvezetője szerint ez olyan politikai opportunizmus, amely táplálja Orbán rendszerét. Pedig van példa arra, hogy a Nyugatnak hogyan kell kezelnie olyan politikusokat, akik kilépnek a demokratikus keretek közül. A kilencvenes években Vladimír Meciarnak semmi esélye nem volt arra, hogy bármelyik német politikus szóba álljon vele. Orbán Viktor viszont számíthat a német konzervatívok opportunizmusára, beleértve a kancellárét is. Joerg Forbrig úgy véli, a németeknek is van felelősségük abban, ami az elmúlt évtizedben Magyarországon történt, így azért is, amit a következő hét év hoz.

A tanulmány szerzői a napokban a Political Capital budapesti konferenciáján ismertették forgatókönyveiket, most pedig Európa országait járják, hogy figyelmeztessenek: mindnyájunk felelőssége, melyik lehetséges jövőben élünk majd. Nem véletlen például, hogy a visegrádiak ellen irányuló pénzügyi megtorlások csak a negatív forgatókönyvekben szerepelnek. A visegrádi országok gazdaságának kisiklatása nem pótolja a politikai válaszokat, annak kategorikus elutasítását, hogy egyes politikusok – mint valami svédasztalról – válogassanak az uniós előírások közül. Ehhez azonban az is kell, hogy a Nyugat végre figyeljen jobban erre a térségre, amely globális tendenciák hírnöke is lehet. A kutatásvezető hangsúlyozza, hogy a pozitív forgatókönyvek alfája és ómegája, hogy az unió végre rendezze elhúzódó válságait. Alakítson ki az eurózóna működésének megfelelő rendszert, szólaljon meg közös hangon a menekültválság ügyében, növelje az Egyesült Államoktól független védelmi képességét.

Utóirat: persze a magyar választók felelőssége együttesen és külön-külön is megáll, ha 2025-ben egy világszerte ellehetetlenült Orbán tényleg keményen foghatja még a NER gyeplőjét. Azért az mégis magyar szégyen, a mi bajunk lenne. Ha úgy alakul, Európa és benne Közép-Európa valahogy ellesz nélkülünk, legfeljebb átinteget nekünk az eurázsiai térségbe.