Bizniszszocpol

A Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) egy ECDL- (európai számítógép-használói jogosítványt nyújtó) vizsgaközpont. Leírása szerint alaptevékenysége a felnőttképzés, amelyet „a kapcsolódó munkaerő-piaci szolgáltatások ellátása révén felhalmozott tapasztalati tudás” alapján a felzárkózás-politikában való felelősségvállalással egészít ki. Az intézménynek „természetesen” fideszes politikus, dr. Köpeczi-Bócz Tamás a főigazgatója, és tíz területi igazgatósága van.

Harangöntés

Az eredetileg tehát számítógép-használói jogosítványosztásra hitelesített intézmény, a TKKI tavasszal a Balog Zoltán indította Bizalom és Munka című, június végén lezárult szociálpolitikai program főszereplőjévé vált: területi felzárkózási koordinációs központként működött.

Nézzük az intézmény honlapján közzétett beszámolók alapján: mit jelentett a szociálpolitikai akció során a TKKI szociális munkássá avanzsált szakértőinél az ígért „settlement jellegű” munka. (Settlement: közvetlen részvétellel segítő, a kitörési lehetőségeket a kliens életmódjára, környezetére való rálátás alapján kereső módszer.) Milyen problémákat és megoldási módokat találtak az általuk feltárt területeken? Mivel segítették a szegények egzisztenciális kitörését?

Ózdon bizony kiürült volna az Ifjúsági Klub, ha az intézet által megbízott személy nem viszi a gyerekeket múzeumba. „A kicsik között sokan vannak, akiknek nagyszülei az acélgyárban dolgoztak, megszűnése után azonban munkanélküliek lettek. A régi tárgyak, a munkások mindennapjairól szóló film és a tárlatvezetés azonban közelebb hozta a gyerekekhez a régmúlt időket” – olvashatjuk az intézmény honlapján, a „szociálpolitikai” program beszámolójában. „Többen most jártak először múzeumban, ám a gyerekekre jellemző bátorsággal indultak el a folyosón a vetítőterembe, ahol egy 1953-ban készült dokumentumfilm mutatta be a gyári munkások mindennapjait és a harangöntés folyamatát” – írta a TKKI névtelen sajtómunkása a szegénységből való kitörés végeredményéről.

Nyíregyházán az időjárás nagyon megviselte a Búza téri piac kerítését. Ám a Bizalom és Munka program helyi résztvevői, a „festő- és mázoló-alapismeretek” tanulói mintaszerű munkával – idilli életképben egyesülve a piac népével – rendbe hozták. „Miközben a piaci árusok a portékáikat rendezgették hétfőn kora reggel Búza téri standjaikon, a kerítés mentén tucatnyi ember készült elő aznapi munkájára... Kartonpapír-leterítés, ecsetválogatás, festékkeverés... a rozsda lekaparása és az alapozás után pedig megkezdődött a kerítés zöldre festése. »Egészen pontosan a hatszázegyes számú zöld árnyalata« – pontosított a gyakorlati oktató.” A közmunka elvégzése során (merthogy ez az volt, és nem megélhetést biztosító program) szigorú, ám igazságos felügyelők irányították a folyamatot, de azért barátságok is szövődhettek.

Komlón húzósabb volt a helyzet: ott a lakók házait kellett behuzalozniuk, bevakolniuk és linóleumozniuk azoknak a leghátrányosabb helyzetű családoknak, amelyeknek a „felzárkóztatását a Bizalom és Munka program tűzte ki célul”.

A munka fizikai jellegének megfelelően a családok férfi tagjai rendben fel is zárkóztak a lépcsőházakban és háztetőkön. Ám tevékenységüket nemcsak a „settlementisták”, hanem maga „dr. Garai Péter, a TKKI Pécsi Igazgatóságának első embere” is felügyelte! A beszámoló helyi különlegességként említette, hogy „az építkezésen dolgozó férfiak mellett két hölgy is segédkezett”. A nehéz eszközök persze az ő felzárkózásukat ezúttal kissé korlátozták, de szerencsére a cikkíró megdicsérhette őket a szorgalmas takarítói munkájukért.

Integrált nők

Valószínűleg több kitörési lehetőség jutott a nőknek Piskón, ahová a TKKI vetőmagot és – nyilván fizetett – dugványozó szakértőket vitt, a kihasználatlan földek bevetéséhez. Áldozatos munkájuk révén huszonnégy családban biztosított az idei nyárra a paradicsom-, paprika-, uborka-, tök-, répa- és salátatermés. Aki pedig elégedetlen azzal, hogy csak túléléshez, ínségprogramhoz kap segítséget, ne szülessen se nőnek, se szegénynek, se másra alkalmasnak.

Nyíregyházán a célt így határozták meg: „A Huszár- és a Keleti lakótelepen fejti ki integráló hatását.” A formát pedig így: „A szociális bérlakások felújításába ágyazott építőipari képzés.” Mindezek konkrét jelentése: a férfiak számára felkínálták a lehetőséget, hogy fizetett szakértő vezetésével ingyen felújíthatják egymás lakásait. (Az integrált nők takaríthattak.)

Viszont puccos, majális jellegű állásbörzét szerveztek a „felzárkózóknak”, műsorral és ünnepélyes oklevélátadással. A segítők megmutathatták, hogyan tudnak osztogatni és jutalmazni, a kliensek éltanulókként viríthattak. Itt már csak a „zakatolás” hiányzott, hogy sikeresen egyesítsék a horthyzmust a rákosizmussal. (Zakatolás: az ötvenes évek elején állami utasításra dívó gyakorlat. A dolgozók megfogták egymás vállát, és a „hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” kezdetű, majd az „egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte!” refrénbe torkolló dallal jártak körbe, hogy átérezzék az új rend erejét és az összetartozást.)

Több ezer ember gondjait kezelték ezekkel a megalázó hókuszpókuszokkal, és négyszáztízmillió forintot költöttek el (bizonyára jóhiszemű) klub- és tanfolyamvezetőkre, valamint néhány mázsa egynyári zöldség vetőmagjára.

Ínségprogram

„A megjelent munkaadókat pillanatok alatt nagy tömeg vette körbe – jelezte a beszámoló a munka nélkül lévők jelentős számát. – Mindenki türelmesen kivárta a sorát, hogy friss önéletrajzával jelentkezzen a zömmel építőipari segédmunkás helyekre... Az építésvezető olyan elégedett volt féléves munkájukkal, hogy több munkaszerződés is született.”

Hány szerződés született a felzárkóztató program egyetlen, érdeminek nevezhető aktusa során? Kettő? Tizenkettő? A TKKI honapján erről – nyilván nem véletlenül – egy árva adat sincsen. Csupán egy árulkodó mondat: „A megváltozott életkörülmények jótékony hatása csak ezután fog igazán jelentkezni.”

Jótékony hatás? Munkanélküli emberek tömegét megszállta néhány államilag fizetett tanfolyamvezető. A férfiakat felparancsolta a létrára, a nőket be a kiskertbe, közben trükkökkel látta el őket arról, hogyan kell túlélni ideiglenesen a különböző szintű nyomorokat, mikor kell a boltba menni, hogy már utánuk vágják a szikkadt kenyeret. Aztán ünnepélyesen okleveleket adott át az ínségprogram legsikeresebb férfijainak, majd fölvette a honoráriumát, és elment.

A Balog Zoltán ötletéből lett egyháztörvény azzal lehetetlenítette el az összes tényleges felzárkózást, képessé válást biztosító intézményt, hogy a fenntartói közül mindenkit bizniszegyháznak minősített, aki nem a Fidesz támogatója. Majd útjára indított egy bizniszprogramot, amelynek egyetlen eredménye, hogy végrehajtói pénzt kaptak a szegények kioktatásáért és a reményeik szertefoszlatásáért.