Baja szeret engem – mondja Szabó Richárd, az emberbarát lángosos

2019. február 15. 13:14 - szerző: Cseri Péter

Az emberi minőség sokkal fontosabb egy érettséginél vagy egy diplománál, ha valaki jó polgármester szeretne lenni – állítja Szabó Richárd, a bajai lángosos, aki nemrég azzal a videóval vált országosan ismertté, amelyben feltárta: meleg, és politikai pályára készül. Azért állt ország-világ elé, mert egy névtelen levélben megzsarolták, ha nem hagyja abba a kormányoldal ellen intézett támadásait, nyilvánosságra hozzák a homoszexualitását. Portrénkból kiderül, hányadik coming outjáról is van szó, miért osztogatott virágot Szegeden, ki ellen szokott tüntetni Pesten, mi köze van a vékonybelekhez, és összeszámoljuk, hány gyereke is van.

– Nem most akartam előállni ezzel, hanem az EP-választás után, az önkormányzati voksolás kampányának kezdetén. De nem kockáztathattam, hogy a névtelen fenyegető már előbb nyilvánosságra hozza a dolgot, mert azzal az a látszat keletkezett volna, hogy el akarom titkolni a városlakók elől a homoszexualitásomat – mondja a bajai lángososként ismertté vált Szabó Richárd. – Pedig szerintem egy közéleti szereplőnek vállalnia kell a másságát. Ezért léptem a nyilvánosság elé fél évvel azelőtt, ahogy eredetileg terveztem.

Amúgy nem ez volt az első coming outja. 2007-ben ugyanis elindult a Mr. Gay Hungary melegszépségversenyen, és néhány bulvárújság kuriózumként emlegette vele kapcsolatban, hogy mássága ellenére házasságban él, sőt többgyerekes családapa.

Fotó: Merész Márton

– Butaság volt beneveznem – ismeri el –, de nem ártottam vele senkinek. A gyerekeim még kicsik voltak, a feleségem pedig tudomásul vette a lépésemet. Akkoriban nem voltam közszereplő, nem készültem közéleti szerepre, ezért az akkori újságcikkeket nem is tekintem valódi coming outnak. A mostani videóval viszont hivatalosan is jeleztem, hogy a jövőben komoly szerepet kívánok vállalni a bajai közéletben.

Hogy pontosan mire készül, arról majd később.

Kalandos életút áll a 41 éves férfi mögött. A hajdú-bihari Létavértesen nőtt fel, süketnéma édesanyja varrónőként dolgozott, édesapja akkoriban már csak alkalmi munkákból élt, korábban Komlón volt bányász. Richárd szakácsnak tanult, de másfél év után otthagyta a szakmunkásképzőt, és lelépett otthonról. Úgy került Bajára, hogy követte a nővérét, aki egy ideig itt élt a férjével, de miután elvált, elköltözött a Duna-parti városból. A kamaszfiú maradt. Majdnem egy évig csövezett, ahogy akkoriban hívták a hajléktalanlétet. Rejtély, hogyhogy nem bukkant rá sem a gyermekvédelem, sem más hatóság, különösen úgy, hogy hivatalosan nem vállalhatott munkát, ezért feketén dolgozott egy zöldségesnél. Közben néhány hónapot a közeli Hajóson töltött.

– Egyszer, amikor stoppoltam, egy országgyűlési képviselő vett fel – meséli Szabó Richárd. – Meghallgatta történetemet, és azt mondta, segíteni fog. Úgy is lett, elvitt magához Hajósra, a szállásért és a kajáért cserébe afféle mindenes lettem a művelődési ház éttermében. Hónapokig ott dekkoltam. Az MSZP-s Alföldi Albertről van szó, Alföldi Róbert édesapjáról. Csak akkor jöttem vissza Bajára, amikor elmúltam tizenhat. Akkor már hivatalosan is vállalhattam munkát. A tanyavilágban albérletre is futotta, igaz, még biciklivel is jó messze laktam a belvárostól. Szakma híján el kellett vállalnom mindenféle munkát. Voltam utcaseprő az önkormányzat cégénél, segédmunkás egy kárpitosnál, utána a Bácshús üzemében dolgoztam, ahol a kolbászhoz szükséges vékonybelet kellett lefejtenem az állatok bélrendszeréről. Aztán a munkaügyi központ segítségével végre szakmát szereztem: Baja központjában, a Szakál ABC-ben lehettem pultos a húsáruknál élelmiszerbolti eladóként.

De nem bírt megnyugodni. Az elmúlt húsz évben az ország számos pontján dolgozott, például operátorként a gödi Samsungnál, mórahalmi napszámban, segédmunkásként az M6-os autópálya építésénél. Később négy évig élt Szegeden, előbb egy virág-nagykereskedésben, utóbb egy vendéglátóhely rendezvényszervezőjeként tevékenykedett. Előbbi helyén minden nőnapon több száz virágot (szegfűt, rózsát) vásárolt, majd a szegedi utcákat járva egyesével kiosztotta azokat a szembejövő nőknek. Semmi különleges oka nem volt rá, egyszerűen csak így akarta kifejezni a tiszteletét a nők iránt.

A család azonban mindig visszahúzta Bajára. Nyolc utódot vall a magáénak, ötöt közülük vér szerinti, hármat pedig fogadott gyermekként. Első kapcsolatából (élettársától) egy kislánya született, első házasságából pedig négy kicsi. Miután különmentek a feleségével, az asszony utóbb született gyermekét is apaként szereti, továbbá két árva fiút – akik fogadott apjuknak tekintik – lényegében ő nevelt fel.

– Mind az öt vér szerinti gyermekem szerelemből született – szögezi le Szabó Richárd. – Senkit nem csaptam be, nem a látszat kedvéért lettem házas, erős kötődéssel szerettem a feleségemet. Az utolsó közös gyermekünk születése után döbbentem rá, hogy vonzalmat érzek a férfiak iránt. Talán genetika, nem tudom. Nehéz időszak következett sok vívódással, aztán egy szerelem végül egyértelművé tette a dolgot. Több hónapi gyötrődés után elmondtam a feleségemnek és a nagyobb gyerekeimnek. Megértették és elfogadták a dolgot.

Feleségével úgy döntöttek, egy ideig még nem válnak el, csak külön hálószobába költöznek. Fontosnak tartották, hogy a család ne hulljon szét, a gyerekek továbbra is együtt éljenek az apjukkal és az anyjukkal. A válást csak másfél évvel ezelőtt mondták ki, miután a gyerekek nagyok lettek. Viszont az egykori házastársak ma is jó viszonyban vannak egymással.

Szabó Richárd 2017 óta él ismét Baján. Vállalkozóként tért vissza: lángososnak állt. A Sugó-parti lángossütő fogalomnak számít Baján, évtizedek óta az egyik legkedveltebb vendéglátóhely a Sugovica mentén. A jól bejáratott hely kibérlése nem tűnt kockázatosnak. Csakhogy Szabó Richárd nem úgy üzemeltette, ahogy azt általában a vállalkozók szokták. Tavaly télen például, amikor bejött a kemény fagy, megnyitotta a hajléktalanok előtt, és ingyenlángossal, teával kedveskedett nekik. Sőt megengedte, hogy éjszakára is ott maradjanak a fűtött helyen. Nemcsak otthontalanok jöttek, hanem olyanok is, akiknek van ugyan fedél a fejük fölött, de nem engedhetik meg maguknak, hogy lángosozzanak. Tőlük sem kért pénzt. Néhány hét alatt több száz embert látott vendégül, éjszakánként 15-en, 25-en aludtak a lángossütőnél.

Fotó: Merész Márton

– Emlékeztem rá, hogy amikor én voltam hajléktalan, hányszor kaptam itt lángost, csak úgy, kedvességből – meséli. – Csak vissza akartam adni valamit abból, amit egykor én kaptam. Eredetileg egy hétre terveztem az akciót, de jelentkezett egy vállalkozó, és pénzt ígért, hogy folytassam még egy hónapig a dolgot, majd ő állja a cechet. Megbíztam benne, de becsapott. Eltűnt, így aztán rám maradt a pluszfűtés, az ingyenes enni- és innivaló költsége. Ennyit nem tudtam kigazdálkodni, nyáron be kellett zárnom a lángossütőt. Most kereskedőként próbálok boldogulni.

Amíg viszont működött a lángossütő, karitatív akciók sorának adott helyet. Szabó Richárd és barátai a közösségi oldalakon hirdették meg a különböző gyűjtéseket, majd a beérkező adományokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a helyi családsegítő közreműködésével juttatták el a rászorultaknak. Két alkalommal is szerveztek úgynevezett karitatív gyermeknapot, egyet májusban, egyet az iskolakezdés előtt, mindkétszer óriási sikerrel: főként ruha, bútor, játék, íróeszköz, tartós élelmiszer érkezett az adakozóktól. Eleinte az önkormányzat is segítőkész volt, de miután Szabó Richárd egyre keményebb posztokban támadta az Orbán-kormány szociálpolitikáját, odalett a jó viszony. „Pedig semmi mást nem követtünk el, mint láthatóvá tettük a Fidesz szerint nem létező szegénységet”, mondja.

A bajai lángosos a politika világában is meglehetősen kacskaringós utat járt be. Mindig aktív volt, olykor aktivista, hosszú ideig Fidesz-szimpatizáns.

– Többször is tüntettem Pesten Gyurcsány ellen – idézi fel a 2006 utáni időszakot. – Azt éreztem, hogy a baloldali kormány elveszítette a legitimitását. Aktívan bekapcsolódtam a fideszes kampányokba, felmatricáztam pártlogóval a kocsimat, kopogtatócédulát gyűjtöttem Bányai Gábor fideszes parlamenti képviselőnek. Bíztam a Fideszben, azt hittem, a kétharmadot a társadalom javára fogják használni. Súlyosan csalódtam. Orbánék visszaéltek a hatalmukkal.

Leginkább az NER-oligarchák felemelkedése, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának lenyúlása, a szabad sajtó kivégzése, a választási törvény átírása és a hamis nemzeti konzultációk fordították el a Fidesztől. A menekültügyben részben osztja Orbánék álláspontját, szerinte is szükséges a határkerítés, a migráció ellenőrzése, de a menekültekkel, különösen az édesanyákkal és a gyerekekkel szembeni embertelen bánásmódot elfogadhatatlannak tartja. Ma már Orbán ellen tüntet Pesten – rendszeres résztvevője a kormányellenes demonstrációknak.

Szegedi évei alatt aktív tagja lett a helyi LMBTQ-közösségnek, szervezőként részt vett 2016 decemberében Ásotthalmon azon a demonstráción, amelyen a Toroczkai László vezette önkormányzat egyik diszkriminatív rendelete ellen tiltakoztak. Az ominózus jogszabályt, amely szerint a településen tilos propagálni a „nem egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló házasságot”, utóbb az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Fotó: Merész Márton

Mindazt, amit eddig tett, nem közéleti szerepvállalásnak, hanem politikai aktivizmusnak tartja. Most viszont új helyzet elé állította magát: választott tisztségre aspirál. Ősszel összellenzéki jelölt szeretne lenni Baján, a képviselőségért, sőt a polgármesterségért is harcba szállna. Ez utóbbitól hajlandó elállni, ha az ellenzék képes felmutatni olyan kihívót, aki nála nagyobb eséllyel venné fel a küzdelmet a kormányoldal jelöltjével szemben.

– Ha én irányíthatnám a várost, leállítanám a fölösleges látványberuházásokat. Baján nem kell több kilátó meg szökőkút – mondja. – A belterületi utak romos állapotban vannak, a tanyavilágban még rosszabb a helyzet, ide kellenek a források. Hozzá kell nyúlni a helyi adórendszerhez, amit differenciáltabbá, így igazságosabbá kell tenni. Újra kell gondolni a szociális ellátások rendszerét, a segélyek elosztását, amelyben az eddiginél jóval hangsúlyosabbá tenném a rászorultsági elvet.

Nincs sem diplomája, sem érettségije. Ezt azonban egyáltalán nem tekinti hátránynak. A végzettségnél sokkal fontosabb az emberi minőség, ha valaki jó polgármester szeretne lenni – állítja. Az a lényeg, hogy olyan kiváló szakemberekkel vegye magát körül, akikben megbízhat. Szerinte ahhoz, hogy polgármester vagy képviselő legyen, elkerülhetetlen volt – amint mondja – a politikai coming out. Nem bánta meg.

– Kiderült, hogy Baja szeret engem – mondja. – Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ismeretlenek köszönnek rám, sokan biztatnak. A családom tagjai, akiknek előre jeleztem, mire készülök, büszkék rám, és mellettem állnak. Tisztában vagyok vele, hogy a melegségem egy vidéki kisvárosban sokkal inkább megosztja az embereket, mint egy nagyvárosban. Én mégis bízom a bajaiakban.