Az elit gimnáziumokban fog kitörni a lázadás

2016. december 17. 14:07 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Nem lehet gyerekközpontú iskolát csinálni központosított rendszerben, autonómia és a szülők bevonása nélkül – mondta a 168 Órának Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium vezetője. Úgy véli: amíg a politikai ideológia uralja a rendszer egészét, addig a sokkoló PISA-jelentés sem eredményezhet érdemi változást.

– Meglepték az eredmények?

– Maga a romlás nem, a mértéke igen. Én kissé másképp közelítem meg a PISA-felmérésből következő eredményeket, mint az oktatással foglalkozó szakemberek általában: abból indulok ki ugyanis, hogy az iskola valójában rémületes hely, egy, a 19. század végéhez kötődő kényszer, amely azoknak a problémáknak a megoldására jött létre, amelyeket addig a kapitalizmus létrehozott. Vagyis az oktatást nem lehet jól csinálni, legfeljebb kevésbé rosszul. S ha ebből indulok ki, akkor az iskoláknak alapvetően csak néhány dolguk lenne. Ezek egyike a ta­­nulási motiváció megteremtése és megőrzése, vagyis annak az állapotnak az előidézése, hogy a gyerek akarjon tanulni, akarja befogadni a világot. Az iskola másik feladata a tanulási képességek fejlesztése. Ebben már nemcsak az írás, olvasás és számolás van benne, hanem a kép, a film érzékelése, a kommunikáció, a hálózatban gondolkodás és sorolhatnám tovább. Feladata továbbá az intézménynek a szociális képességek fejlesztése, az együttműködés és a verseny szabályainak elsajátítása, a társadalomhoz való viszony kialakítása, a beilleszkedés. Úgy látom, hogy a mai magyar iskola – és nem csak a magyar – ezeket a funkciókat nem képes ellátni. A PISA-ban épp az az érdekes, hogy azokban az államokban teljesítenek jól a gyerekek, ahol ezek a funk­­ciók valami oknál fogva működnek.

– Van-e magyarázat arra, hogy miért pont azokban az államokban működnek ezek a funkciók, amelyek a tesztek élén állnak?

– Nagyon látványos a protestáns államok jó szereplése, hiszen ezek autonómiában gondolkodnak. Észtországnak például kiugró a teljesítménye, ami látványosan összefügg azzal, hogy ott az egész társadalom elkezdett áttérni a digitális rendszerre. Vagyis a társadalom közvetlen elvárása jelent meg az iskolarendszerben. A PISA-ban jól teljesítenek ugyanakkor az eredetileg autoriter államok, amelyekben erős a modernizációs hatás: Szingapúrban, Malajziában, Koreában komoly tradíciója van annak, hogy társadalmi sikert és mobilizációt csak a tanuláson keresztül lehet elérni. Vagyis a társadalom minden csoportjában alapvető motiváció van arra, hogy ebbe a hivatalnoki állami rendbe beilleszkedjen.

Fotó: Bazánth Ivola

– Akkor végül is azt állítja, hogy a PISA ad ugyan visszajelzést a magyar oktatás állapotáról, de azért érdemes kritikusan bánni vele?

– Igen. A PISA a 21. századi hivatalnoki rend elvárásaiban gondolkodik, tehát abban, hogy miként lehet számszerűsíteni dolgokat, de önmagában attól nem vagyok elájulva, hogy számokkal ki lehet fejezni a gyerekek olvasási vagy természettudományos képességét, mert az ember növekedésében ennél sokkal többről van szó.

– Csakhogy a PISA olyan képességeket mér, amelyek a munkaerőpiacon való sikerességhez kellenek.

– Igen, de szeretném hangsúlyozni, hogy az iskolának nem lehetne az a célja, hogy a munkaerőpiacra felkészítsen.

– Nincs átfedés az ön által megjelölt célok és a munkaerő-piaci alkalmasság közt?

– De van, és épp az az érdekes, hogy a mai világ valóban azokat a képességeket várja el, amelyekről beszéltem, de az iskola mégsem ezekről szól. Itt van például a Fidesz programja. Annak, amit 2010-ben csinált, semmilyen szerves előzménye nincs az előző húsz évben, tehát úgy tett, mintha addig mi sem történt volna.

– Annál több előzmény mutatható ki a rendszerváltás előtti időszakban.

– Igen, ez igaz. De a ’90-től 2010-ig tartó periódusról nem készítettek elemzéseket, nem készült problématérkép, holott annak a húsz évnek – a valóban káros folyamatok mellett – nagyon kedvező vonásai is voltak. Például Magyarországon legalább 1000-1500 intézménynek saját autonóm programja van. Vagyis az iskolák harmada autonóm módon közelít a közvetlen környezetéhez. Ez elképesztően látványos fordulat. Igen ám, de a másik 2500 ugyanúgy működik, mint azelőtt. Erre az lenne a válasz, hogy akkor most egységesítjük őket? Ez a kommunizmus logikája, ez a szegénység egyenlősége. Az autonómiából ugyanakkor az is következik, hogy szegregál, ami szétszakítja a társadalmat. Igaz, így volt. De a mostani PISA-jelentés szerint ezen az egységesítés nem segített, csak rontott, a szakadék nőtt. Az elit teljesítménye is csökkent, de a leszakadóké még inkább romlott. Tegyük hozzá, hogy a nemzetközi vizsgálatok már a nyolcvanas években is rossz képet mutattak a magyar oktatási rendszerről.

– Csak nem volt ennyi visszajelzés.

– Így van. A harmadik nagy probléma a Fidesz-kormány működése óta: egyszerűen nem lehet kutatni a magyar oktatásügyet. Az oktatási rendszert 2010 óta senki nem vizsgálta. Csak sikerjelentésekkel és politikailag is motivált kudarclisták sorozatával találkozunk. Nincs érdemi szakmai vita, nem is lehet, mert a politika maga alá gyűrte a társadalom rendszereit. Eleve nem lehet érdemi szakmai beszélgetéseket folytatni, mert a politika az egész szakmát maga alá gyűrte. Nem véletlen, hogy a PISA a politikai rendszer és nem az oktatás hibájaként jelenik meg.

 

Ki meri kidobni a NAT felét?


Az átlagos állami iskola ellenpólusaként jött létre tavaly a Budapest School, amelyet az egyik legsikeresebb magyar startup vállalkozás, a Prezi alapítója, Halácsy Péter indított. Itt nincs osztályzás, nincsenek tantárgyak, a diákok csak azt tanulják, ami érdekli őket, és még hibázniuk is szabad. Ebben az iskolában megőrzik a gyerekekben a kreativitást és a kíváncsiságot. Mindazt, amit a magyar iskolarendszer kiirt belőlük. „El kell dönteniük a tanároknak és a szülőknek, hogy mit akarnak. Sok alternatív iskolát látogattam végig, ahol kipróbálták azt, hogy nem adnak osztályzatot. Kiderült, hogy leginkább a szülők akadnak ki ezen. Hiszen a versenyelvű társadalmunkban a megfelelési kényszerek miatt felteszik a kérdést: mi az, hogy nem tudom, hányas a gyerek– A mi iskolánkban nemhogy osztályzat, tantárgy sincsen. Az életben sincsen osztályzat.” Halácsy szerint a szülők konzervativizmusa is húzza vissza a rendszert. „Mindig a kormányzatot bíráljuk, pedig a társadalomban benne van ez a konzervativizmus. Ahelyett hogy egymásra mutogatnának, együtt kellene belátni, hogy teljesen másra van szükség. Ezt mindenki tudja, a tanárok és az állam is. Bárkit megkérdezek, azt mondja, kidobnám a Nemzeti alaptanterv felét, csak senki nem meri megtenni. Úgy tűnhet innen, hogy Finnországban egyszerű volt, pedig ott sem volt az” – nyilatkozta korábban Halácsy egy interjúban.

 

– Mennyiben felelős az oktatás irányítása a kudarcért?

– Nagyon sok mindenben egyetértek azokkal, akik a magyar oktatásügy irányítását kritizálják. Mondok egy nagyon egyszerű példát: a napokban lesz harminc éve, hogy kész lettem az AKG első programjával, ami azokra a problémákra próbált választ adni, amelyekből mindenképp ki kellett másznunk. Ebben már nagyon határozottan megjelent, hogy nem lehet központi tantervi utasításokkal dolgozni. Hogy autonómiát kell adni az iskolának, hogy nem lehet egy tankönyves rendszerrel dolgozni, hogy nem lehet olyan iskolaszervezetben működni, ahol a tanárok érdekei nem a gyerekekhez, hanem a tantárgyakhoz kötődnek.

– És most Magyarországon újra központi tanterv alapján oktatnak az egységes állami iskolákban egyfajta tankönyvből.

– Igen. Egy politikailag motivált államosított iskolarendszernek kellene olyan kihívásokra válaszolnia, amelyekre ebben a struktúrában sosem lesz képes. Kereshet alternatívákat, decentralizálhat és így tovább, de mindaddig, amíg a politikai rendszer uralja az oktatást, értelmes szakmai válaszokra nincs mód. Valamelyik reggel hallgattam a rádióban Horváth Pétert, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökét, aki tulajdonképpen értelmes, okos dolgokat mondott arról, hogy kevesebb tananyag kell, nagyobb szabadság kell és így tovább, de mivel ő is elfogadta azt a paradigmát, hogy mindezt a kormány csinálja, innentől kezdve nincs érdemi eszköze az értelmes változásokhoz. Méghozzá azért nincs, mert nem hiszi el, föl sem tételezi, hogy ez a kormány nélkül is lehetséges.

– Mert a szülőktől a pedagógusokon át majdnem mindenki elhitte, hogy nem működött jól a decentralizált rendszer.

– És ebben sok igazság is van. Olyan ez, mint amikor az ember nekiáll festeni, összehúzza a bútorokat, nagy a felfordulás, aztán egyszer csak jön valaki, és visszatol mindent az eredeti helyére, sőt még le is szögeli a bútorokat, hiszen a változás magát a célt is újrafogalmazza. Ha az állam valahol megjelenik, és elrendel egy – egyébként önmagában akár helyénvaló – dolgot, ami nem szervesül a közösségekben, az erőszakká válik. És az erőszakos modernizáció, úgy tűnik, nem válik be a 21. században.

– Ezért volt népszerűtlen a liberális reform?

– Igen, a szabadság nagyon veszélyes történet. A tanárok korábban örültek annak, hogy megmondták, mit kell csinálniuk. Sose hittem volna, hogy egy kereszténydemokrata kormány el akarja venni a családoktól a nevelést és az állami funkciókat fogalmazza újra, de ez történt. Érdemi elemzések nélkül. Magyarul: nincsenek tisztában a tényekkel.

– A PISA sokkja kimozdíthatja az oktatáspolitikát ebből a gödörből?

– Amíg a politikai ideológia uralja a rendszer egészét, addig csak kisméretű változások lehetnek.

– Az, hogy egy Klik helyett ötven lesz, nem tekinthető ilyennek?

– Nem lehet gyerekközpontú iskolát csinálni központi rendszerben. Nem lehet a szülők bevonása nélkül iskolát csinálni. Nem lehet autonómia nélkül iskolát csinálni. A PISA adhat lökést arra, hogy a politika elkezdjen gondolkozni önmagán. Hogy aztán a változás milyen mértékű lesz, ki tudja? Miniszterelnökünk mondott már olyat, hogy minél jobban támadják, annál inkább megtesz valamit, tehát megeshet, hogy a bírálat épp ellentétes irányt vált ki a kormányból. Azonban hosszú távon nincs más megoldás, mint az autonómiák visszaállítása. Vagyis gazdasági önállóság, a belső szervezet átalakítása, a tantárgyi tanítás megszüntetése.

Fotó: Bazánth Ivola

– Mindez azért szomorú, mert nem tudok mondani olyan oktatáshoz értő, nemzetközileg elismert szakértőt, aki ne mondta volna meg előre, hogy ez lesz a következmény.

– Így van. Tudtuk, hogy baj lesz.

– Mit érzett, amikor Lázár János azt mondta, hogy nem a kormány tehet a romlásról, hiszen nem Balog Zoltán megy be tanítani a tanterembe?

– A pedagógusok is hibásak, de nem azért, amit Lázár János mond, hiszen a pedagógusok nem taníthatnak mást, mint ami elő van nekik írva, ha úgy tetszik, a politika kitöltötte a teret. Azért hibásak, mert nem tiltakoztak az autonómiájuk elvétele ellen, mert örültek annak, hogy megmondták, mit kell csinálniuk. De ha egy pedagógus tantárgyakat tanít, akkor a rendszer nem is tud másképp működni. Elmebaj, hogy egy intézményben csináltak egy dobozt, amibe az óra elején mindenkinek be kell tennie a telefonját. Hiszen így kizárják a világot! A gyerekek úgy negyed-fél óra alatt a telefonjukon minden információhoz hozzáférnek, ha van ehhez vezető, támogató rendszer. A tanárok nem akartak ebbe az új világba beilleszkedni, és valljuk be, ez nem is könnyű. Ám ha muszáj lenne, ha ezt a helyi közösségek elvárnák tőlük, ha a szülőknek lenne ebbe beleszólásuk, ha a gyerekek véleménye számítana, ha nem a politika uralná az iskolát, akkor elindulhatna a változás.

– Azért annak a húsz évnek, amit zárójelbe tett 2010-ben a Fidesz, volt egy kormányokon átívelő konszenzusa a tanszabadság és a helyi iskolai autonómia fontosságáról. Viszont a Fidesz éppen a tanárok ellenállását meglovagolva tudta meghirdetni az ellenreformot.

– Így van, ebben valóban hibásak a pedagógusok. Ugyanakkor minden iskolában vannak nagyon lelkes és jó tanárok. Ők korábban felforgatóként jelentek meg az iskolában, de volt egy külső támogatásuk. Hogy ez itt a 21. század, változtatni kell, projektszemléletre van szükség, differenciált foglalkozásra, kooperációra stb. Amikor 2011-ben jött az új köznevelési törvény, akkor a konzervatív hullám kisöpörte ezeket az embereket, megváltozott a légkör az iskolán belül. Pedig korábban nagyon sok iskolában már elindult a projekttanulás. Sok helyen bevezették a szöveges értékelést, elkezdtek kooperatív tanulásban gondolkodni. Tehát elindultak pozitív folyamatok, kétségtelen: ellentmondásosan. Az új rend az egészet elsöpörte, a változás igényével együtt. Megjelent az egzisztenciális félelem, hiszen egyetlenegy foglalkoztatója van a magyar pedagógusoknak. Ebből következően mindenki szépen visszaült a helyére, ez a helyzet.

– Ez az ideológia miért hat a szülőkre is? Hiszen tudomásul veszik azt, ami van.

– Fogalmam sincs, miért. Talán a megszokás miatt. Bár a magyar társadalom többsége elégedetlen a kormány működésével, a népszerűségi listát a Fidesz vezeti. Ezt sem tudom megmagyarázni.

– De azt a szülő is nyilván érzékeli, hogy egészen nagy a különbség a gyerek világa és az iskolai szemlélet között. Egy korszak választja el őket egymástól. Az interneten felnövő, cseten kommunikáló gyerekek szövegértési nehézségeire az iskola válasza: A kőszívű ember fiainak elolvastatása.

– A szülőknél kétféle reakciót látok. Az egyik az „én is ezt kaptam” érzése. Nem olyan tragikus ez, mi is felnőttünk. A másik válasz az, hogy elviszik a gyereket alapítványi iskolába. Ezek száma növekszik, az a réteg, amely hajlandó és képes megfizetni a magánoktatást, menekül. Emiatt még inkább szétszakad a rendszer. A tantárgyakhoz ragaszkodó elit gimnáziumok a legkevésbé nyitottak a változásra, mégis azt prognosztizálom, hogy a lázadás itt fog kitörni. A kiemelkedő nagy gimnáziumok sem szerepelnek jól a mérésekben. A fordulat akkor fog bekövetkezni, amikor majd az oda járó gyerekek és a szüleik kezdenek el mást igényelni.

 


Lábbal szavaznak a szülők


– A friss PISA-mérés eredményéért nem csak a négy évvel ezelőtt bevezetett új Nemzeti alaptanterv okolható. Azok a gyerekek, akik most 15 évesen részt vettek a tesztek megírásában, még a korábbi helyi tantervek szerint tanultak – mondja Salamon Eszter, a kontinensszerte 150 millió szülőt reprezentáló European Parents’ Association (EPA), azaz Európai Szülők Egyesületének elnöke, a magyarországi tagszervezetnek, az ESZME-nek az elnökségi tagja.

Az EPA osztja a Noam Chomsky által vezetett csoport kritikus véleményét, amely szerint a PISA-mérés nem alkalmas arra, hogy képet adjon arról, milyen hasznos tudással rendelkeznek a gyerekek.

– A szövegértés mérése a leginkább hasznos pont benne, de nyoma sincs a munkaadók által elvárt, sztenderdizált tesztekkel nem is nagyon mérhető készségeknek, a kritikai gondolkodásnak, az együttműködési képességnek vagy a legfontosabbnak, a tanuláshoz való pozitív hozzáállásnak – mondja Salamon Eszter, hozzátéve, hogy a tragikus PISA-eredmény fontos tünete a rendszer működésképtelenségének.

– Számos szülő tapasztalja, hogy a tanárok viselkedése, tanítási stílusa is megváltozott az új rendszerben – állítja. – A pályán maradtak nagy része ráadásul kiégett vagy alkalmatlan.

Az egyesületi vezető úgy értékeli, azok a tanárok, akik az Orbán-rezsimben nem váltottak pályát vagy országot, lényegében kollaboránsnak tekinthetők, „letanítják” az új tantervet, az embertelen óraszámokat óriási házi feladatokkal tetézik.

Arra a kérdésre, az emberek miért tűrik, hogy a gyerekeik egy ennyire gyerekellenes rendszerben cseperedjenek, azt mondja: a szülők, jogosan tartva attól, hogy retorzió éri a gyereket, nem konfrontálódnak az iskolával. Nem csoda, hogy az ESZME egyetlen, oktatási jogsérelemmel kapcsolatos ügyet sem tudott elvinni az Európai Bíróságra.

A szülők lábbal tiltakoznak: a tömeges kivándorlás Salamon Eszter szerint ezt jelzi. A családok az oktatás miatt választják az emigrációt, sokszor jó állásokat feladva menekítik a gyerekeket. Saját adataik szerint mintegy félmillió gyerek él ma már külföldön vagy ingázik határ menti iskolákba. – A tiltakozások azért maradnak el, mert a nyomás, amit a szülők a rendszerre helyezhetnének, kimegy azon a szelepen, amit országhatárnak hívnak – magyarázza Salamon Eszter. Hangsúlyozza: minden kritikai észrevétele mellett a PISA-eredményeket jó alkalomnak tartja arra, hogy végre érdemben lehessen az oktatásról beszélni.