Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a fideszes médiaalapítvány hozza el az igazi médiaegyensúlyt Magyarországra
Az Alapjogokért Központ igazgatója, Szántó Miklós magyarázza a fideszes médiaholding, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrejöttét a mától Magyar Nemzet néven megjelenő Magyar Időkben. Írását azzal az állítólag ismert magyar mondással kezdi, hogy a pánikreakció automatizált válaszokat szül, és ez jellemezte a KESMA létrejöttére adott kritikákat.
A tavaly november végén összeállt fideszes médialapítvány 476 sajtóterméket szívott már magába, ahogy fogalmaznak, a felajánlásoknak köszönhetően. Szánthó Miklós véleménycikke Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség címmel jelent meg, ami egyúttal az alapítvány fő üzenete is lehet.
– A sejtetések mélyén megbújó „vád” pedig a magyar médiapiac radikális átalakítása-átalakíttatása, holott az, hogy az alapítvány tulajdonába kerültek eddig is vállaltan jobboldali médiaeszközök, az aktuálisan fennálló közéleti erőviszonyokat valójában nem változtatja meg
– írja Szánthó.
Az AK igazgatója szerint az tény, hogy a korábbiakhoz képest a magyar nyilvánosság szerkezete általánosságban kiegyensúlyozottabbá vált az elmúlt években, amelynek szimbolikus kifejeződése az a folyamat, ami az alapítványnak történt felajánlásokban megtestesült.
Szánthó hosszasan kritizálja a nem konzervatív, vagy alapítványi tulajdonú, és főleg liberális médiát, olyan kifejezésekkel megtűzdelve, mint polkorrekt nyelvezet, álhírterjesztés, őszintétlenség és kettős mérce.
– A tolerancia bajnokai tehát intoleránsak mindennel szemben, ami megbontja világértelmezésük tételezett egységességét. Így egy jobboldali médiaalapítvánnyal szemben is, melyet valójában azért támadnak ilyen hevesen, mert az nem liberális. A Közép-európai Sajtó és Média Alapítványnak ugyanis valóban célja, hogy az általa vallott értékek mentén elősegítse a valódi médiaegyensúlyt Magyarországon
– fogalmaz Szánthó.
Szerinte a balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és a médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban – ellenkező esetben a megfélemlítés és fenyegetés hol burkolt, hol nyílt eszközeivel terrorizálja a más véleményen lévőket.
– A médiapluralizmusnak azonban két oldala van: egy belső és egy külső. A belső (szubjektív) médiapluralizmus igazi sajtószabadságot jelent: azt, hogy egy sajtóterméknek nem kell világnézetileg semlegesnek lennie – sőt vállalja irányultságát –, de szabadon, ideológiai-nyelvpolitikai kötöttségektől mentesen működhet
– adja meg a választ a mindenkit kínzó kérdésre.
Hozzáteszi, hogy a médiapluralizmus külső (objektív) oldalán az értendő, hogy az adott médiapalettán fellelhető sajtótermékek összességükben, „vertikálisan” egy kiegyensúlyozott látképet nyújtanak, ahol nemcsak a progresszív kánont osztó, sokszor apolitikusnak beállított felületek vannak jelen, hanem az azzal szemben állók is.
Írását azzal a fennkölt mondattal zárja, hogy az alapítvány tulajdonában lévő eszközpark pedig e korszaképítő célt fogja szolgálni, a haza üdvére, a köz szolgálatában, és egyesült erővel.
Az írás aktualitását az is adhatja, hogy épp a napokban jelent meg Varga István, a KESMA mostanra már csak volt kuratóriumi elnökének interjúja a Behiren. Ebben Varga arról beszélt, hogy igényes, jó tollú újságírókat jelenleg a másik oldalon lát, nem a kormányoldal sajtóján. Ő a Népszavával kezdi a napját, Élet és Irodalmat vesz, Origo helyett pedig Indexet olvas. Az interjút a 444 szúrta ki és tette közzé, estére Varga már le is mondott posztjáról. Állítólag maga Rogán Antal kabinetminiszter szállította neki a selyemzsinórt, vagyis mondta meg, hogy távoznia kell.
