Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Átpolitizált vírusok támadtak – Tóth József, Angyalföld polgármestere szerint saját utat követtek a járvány elleni harcban

2020. június 1. 17:00 - szerző: Sebes György

Az utóbbi időben megtanulhattuk, hogy van NB I-es és NB II-es vírus, de még jobboldali és baloldali, valamint vidéki és budapesti is. A XIII. kerület polgármestere szerint kár, hogy a járvány elleni küzdelemben gyakran előtérbe került a politika. Tóth József elmondta, ők a leghumánusabban próbáltak hozzájárulni ahhoz, hogy a lakosság átvészelhesse ezt az időszakot. Úgy fogalmazott, ilyenkor a cselekvésnek van ideje, nem a meditációnak.

A miniszterelnök szerint a járvány idején azok a polgármesterek teljesítettek jól, akik nem pártpolitikai utasításokat követtek. Ön mit szól ehhez?

Úgy gondolom, hogy a hazai települések háromezer-kétszáz vezetője közül egy sem pártpolitikai alapon közelített a problémákhoz, hanem a választói érdekében. Egy ilyen pandémiás időszakban a cselekvésnek van ideje, nem a meditációnak. Ilyenkor a ránk bízott területtel és lakossággal kell foglalkozni, nem pedig mással. Ami engem illet, én nem kaptam utasítást sem a Fidesztől, sem pedig azoktól a pártoktól, amelyeknek a támogatásával tavaly októberben ismét megválasztottak a XIII. kerület polgármesterévé.

Azt azonban nem tagadhatja, hogy baloldali ember és politikus. Márpedig Orbán Viktor azt is mondta, hogy a nehézségek közepette mindenki összefogott, leszámítva a baloldalt.

Az én felfogásom szerint ez az egész ügy elsősorban egészségügyi, aztán társadalmi, majd gazdasági, végül politikai. Csakhogy amint haladtunk előre az időben, úgy került mindinkább előtérbe a politika. Ez pedig nem jó. Megtanulhattuk mindannyian, hogy van NB I-es és NB II-es vírus, de a jelek szerint van jobboldali és a baloldali, valamint vidéki és a budapesti is. Az utóbbi következtében éleződhetett ki a főváros és a vidék ellentéte is.

Fotó: Marton Meresz

A véleménye már sejthető volt abból is, hogy lakonikus rövidséggel válaszolt a Miniszterelnökséget vezető miniszter levelére, amelyben a budapesti korlátozások feloldásáról kérte a polgármesterek véleményét. Így van?

A kérdésre egyszerű volt a válasz, és nem kell hozzátenni semmi lírát, de még a felgyülemlett indulatokat sem emlegetni. (Tóth József válasza: „Megtisztelő kérdésére válaszolva, az álláspontom: fokozatosan igen” – a szerk.)

Tehát úgy látja, felgyülemlettek az indulatok?

Igen. De nem ezzel kell most foglalkozni. Polgármesterségem ideje alatt megszoktam, hogy a hosszabb távú, fontosabb dolgokat a jobb kezemmel intézem, a rövidebb távúakat pedig a rosszabbal, a bal kezemmel. Most, ebben az időszakban, amely sosem látott kihívások elé állított, a napi ügyeket is a jobb kezemmel kellett intéznem. Ugyanakkor a konkrét teendőkre koncentráltam, és nem arra, hogy másnak mit kellene megcsinálnia.

Az önök kerületében is nagyon nehéz volt ez az időszak?

Nem is beszélhetünk róla múlt időben, hiszen nincs még vége. Szerintem a neheze csak most jön. Zárni ugyanis könnyű, de nem úgy kinyitni. Az utóbbinál nagyon körültekintőnek kell lenni, sok területre kell figyelni. Miután pedig már kiderült, hogy elsősorban a társas kapcsolatokon keresztül támad a vírus, nagyon óvatosan lehet csak újraindítani ezeket. A veszélyeztetettség egyáltalán nem szűnt meg.

Fegyelmezettek voltak a kerület lakói?

Nagyon nagy többségben igen, és ezt gyakran meg is köszöntem. Hallgattak az országos, a budapesti és a kerületi intézkedésekre. Persze akadtak kivételek is, de ezeket lehetett kezelni. Találkoztam szülővel, aki a lezárt játszótérre betette a gyermekét, ő meg kint újságot olvasott. A hangsúly mégis azon van, hogy a lakosság túlnyomó része jogkövetően betartotta a szabályokat.

Miképpen érintette a XIII. kerületet a járvány?

Az alapvető célunk az volt, hogy minél kevesebb betegség, szövődmény és haláleset forduljon elő a kerületben. Naponta figyeltük a helyzetet. Általában mintegy 120-170 ember élt karanténban, közülük 5-25 pozitív eset fordult elő. Sokatmondó adat, hogy az év első négy hónapjában kevesebben haltak meg a kerületben, mint az előző néhány év hasonló időszakában. Van olyan háziorvosunk, aki 69 évesen elkapta a vírust, hosszú ideig kórházban volt, sőt lélegeztetőgépen is, de ma már otthon van, és egy hónap múlva munkába akar állni. Mindig a szükséges, az elégséges és az arányos intézkedések meghozatalára törekedtünk. Krízis Menedzsment Munkacsoportot működtetünk. Március elején elővettük a régóta meglévő pandémiás tervünket, természetesen aktualizáltuk, de ilyen értelemben nem ért váratlanul a helyzet. A nehézséget az okozta, hogy illeszkednünk kellett az országos és a budapesti lépésekhez, ugyanakkor figyelembe kellett vennünk a kerületi lakosok igényeit is.

Fotó: Marton Meresz

Önnek pedig a szokottnál nagyobb hatásköre volt.

Igen, hiszen ebben az időszakban a képviselőtestület és a bizottságok nem működtek. Az én demokratikus lelkem azonban arra ösztönzött, hogy sohase döntsek egyedül, csak akkor, ha az álláspontok egységesek. A képviselőcsoportok vezetőivel legalább három-négy hetente személyesen, telefonon pedig sokkal gyakrabban konzultáltam. Tanácsot és javaslatot is vártam tőlük. Minden esetben kikértem a bizottságok véleményét is. Mindvégig ahhoz tartottam magam, hogy kizárólag a legszükségesebb, főleg határidőhöz kötött ügyekben határozzak. A többiről azt mondtuk, ráérünk majd foglalkozni velük, amikor vége lesz a pandémiás időszaknak. Gazdasági kérdésekben minden héten kockázatelemzést végeztünk. Számba kellett venni a szükséges pluszkiadásokat éppúgy, mint az elvett – és így hiányzó – forrásokat.

A XIII. kerületben mindig is jó volt élni, mert igyekeztek megkönnyíteni az emberek életét. Ez miképpen ment a járvány idején?

A mintegy harmincmilliárdos költségvetésünkből a jelenlegi helyzet hat-nyolc milliárdot is megmozgathat. Az elvonások és a pluszkiadások miatt két és fél milliárd hiányzik. Hatszázmillió forintot érintett a gépjárműadó elvétele, az idegenforgalmi adóé pedig százmilliót. A parkolásból a pandémiás időben is összejött öt-hat millió forint, normál időszakban pedig több mint tízmillió naponta. A közterület-foglalási díjból származó bevételkiesés 35 millió forint. És akkor még nem említettem, hogy nem tudjuk, mennyi jön majd be az iparűzési adóból, amelyen a főváros és a kerületek 54-46 százalékos arányban osztoznak. Ez a bevétel 20, de akár 40 százalékkal is visszaeshet. Ugyanakkor jelentős kiadással járt például a fertőtlenítők, a maszkok és a tesztek beszerzése. Az utóbbiakból rászorultsági alapon sok kerületi lakosnak ingyen adtunk. Közben megnőtt a kerületben a szociális segélyezés is. Erre az előző évhez viszonyítva mintegy 25 százalékkal többen tartanának igényt. A munkájukat elvesztők ugyan először a foglalkoztatási hivatalhoz mennek, de az álláskeresési támogatásra nem jogosultakkal együtt aztán megjelennek a kerületi szociális osztályon. Mi a szociális támogatást 2015-től sem szüntettük meg, amikortól pedig már nem kapunk külön forrást erre. Az eddigi széles körű szociális rendeletünkön egyelőre nem kellett módosítani. Kerületünkben mintegy 2200 olyan ember él, aki elvesztette az állását, és közülük nagyjából ötszáz kért támogatást. Az újonnan jelentkezők tíz százalékánál a házaspár mindkét tagja munka nélkül maradt, több mint a felük egyedül él, sokuknak van egy vagy több gyereke. Főleg azok kerültek nehéz helyzetbe, akik nem voltak legálisan bejelentve. Mostanáig majdnem ötszáz méltányossági kérelmet kellett elbírálni. Ötvenezer adag ételt osztottunk szét ebben az időszakban és tizenötezer esetben segítettünk különböző ügyek intézésében. A leghumánusabban próbáltunk tehát hozzájárulni ahhoz, hogy a lakosság átvészelhesse ezt az időszakot.

Miből tudták pótolni a kieső forrásokat, és honnan volt pénz a pluszkiadásokra?

Elsősorban a tartalékokból. Ugyanakkor úgy döntöttünk, hogy átütemezzük a kerületi beruházásokat. Új lakóház építésébe nem kezdünk ugyan, de semmit sem hagyunk félbe. Alapfilozófiánk amúgy is az, hogy csak olyan beruházásba vágunk bele, aminek a költsége már rendelkezésünkre áll. Van olyan óvoda, amelyet fel akartunk újítani, de ezt elhalasztjuk. Így teremtünk pluszforrásokat. Eközben viszont a szociális segélyalapunk felülről nyitott, tehát minden jogosult kerületi lakosnak igyekszünk támogatás nyújtani.

Az angyalföldi egészségház.
Fotó: Merész Márton

Hogyan akarják fokozatosan újraindítani az életet a kerületben?

Az elsők között voltunk, akik felhívtuk a figyelmet a járványra, több kerületi díszpolgárunk is hatásosan és hasznosan segített ebben. A nyitási tervet épp egy hete fogadtuk el. Ehhez figyelembe kellett venni a jogszabályi lehetőségeket és a lakosság igényeit is. Én úgy gondolom, hogy a veszélyhelyzet kihirdetését is az állampolgárok kényszerítették ki, és ugyanígy a lakosság voksolt a korlátozások enyhítésére. Ezt látni például a közlekedésen, az utak zsúfoltságán, vagy azon, hányan jönnek be a polgármesteri hivatalba. Először a játszótereket nyitottuk ki, aztán az óvodákat. Az utóbbinál meg is előztük a kormány döntését, már előttük határoztunk a nyitásról. Ehhez kapcsolódik, hogy az óvodákban az idén nem tartunk nyári szünetet, ezzel is segítjük a kisgyerekes szülőket. Pünkösd után már be lehet menni az iskolákba is, ugyanakkor megnyitjuk azt az intézményünket is, ahol középsúlyos fogyatékossággal élő fiatalokkal foglalkoznak. Már szervezzük a nyári táborokat is. Tisztában vagyunk vele, hogy a legveszélyeztetettebb az idős korosztály, tehát az ő otthonaik megnyitása még odébb van, noha lenne rá igény.

Ön már régóta polgármester, de segítette a munkáját, hogy a főváros és több kerület élére is ellenzéki vezető került októberben?

Én azt látom, hogy ebben az időszakban mindenki a saját dolgaival volt elfoglalva, és nem a politikai játszmákkal, bár a kormány és a főváros viszonyára nem ez a jellemző. Az ő vitájukból csak annyi érintett minket, hogy nálunk is van idősek gondozóháza, és azt külön figyeltük, hogy ott fokozottabban érvényesüljenek a higiénés szabályok. Mi szakmai álláspontra támaszkodva tesztelünk, és ebben is fontossági sorrendet alakítottunk ki. Először az egészségügyben dolgozókat teszteltük, aztán a szociális munkásokat, a közterület-felügyelőket, tehát azokat, akik az állampolgárokkal kapcsolatban vannak. A héten úgy nyitottuk ki az óvodákat és a bölcsődéket, hogy az ott dolgozók mind negatív teszttel rendelkeznek. Több esetben viszont nem értettem az egészségügyi intézkedéseket. Előbb közölték, hogy a 65 év feletti háziorvosok nem praktizálhatnak, de néhány nap múlva visszavonták. Egy szombati napon bejelentették, hogy nyithatnak a rendelők, de azzal nem törődtek, hogy ezt meg is kell szervezni. A szakrendelőből hét asszisztenst elvezényeltek a Korányi-kórházba, nélkülük azonban szinte lehetetlen rendesen működtetni az egynapos sebészetet. Összegzésül annyit: mi saját magunknak nem látványterveket készítettünk, hanem mindig intézkedtünk.