Aránytalan áldozatokat követel a fideszes költségvetési politika

2012. november 22. 13:34

Optimális feltételek mellett 2013-ban bekövetkezik ugyan kormánypártok által megcélzott költségvetési egyenlegjavulás, de elmondható, hogy a kiigazítás választott módjának ára az infláció és a recesszió együttes fennmaradása. A tervezett költségvetési politikai tehát még a lehető legkedvezőbb esetben is aránytalan áldozatokat követel az ország növekedési kilátásai és a lakosság jövedelemviszonyai tekintetében – írja a 2013. évi költségvetési törvényjavaslat kockázatairól szóló, csütörtökön közzétett elemzésében a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány.

Az alapítvány „büdzsémagyarázó” projektje, a Közös kassza keretében készült el a 2013-as költségvetés kockázatelemzése, amelyet az alapítvány megbízásából a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest készített el a költségvetési vita első fázisa és az adótörvények megszavazása után. A tanulmány részletesen elemzi a magyar gazdaság jövő évi kilátásait, a fogyasztás, az export és a beruházások, valamint az infláció és a foglalkoztatás várható alakulását és külön kitér a költségvetési hiány tarthatóságának kockázataira.

A 2013-as költségvetési rendhagyó, szinte alig követhető tervezési folyamata az ország gazdasági kilátásait, a növekedési esélyeket és az infláció fékezését egyaránt rövidtávú politikai érdekeknek rendelte alá. A költségvetési egyensúly megtartásához ugyanis a kormány rendre olyan eszközökhöz nyúl, melyek a lehető leghátrányosabban érintik az ország gazdaságának jövedelemtermelő képességét, a beruházásokat, valamint a lakosság jövedelemviszonyait.

Az elemzés rámutat, hogy a költségvetési egyenleg javítását célzó fogyasztási adóemelések hatását fokozza az az adóbevételi többlet, ami az inflációs többlet által indukált béremelésekből adódik a versenyszférában. Az erős inflációs hatást az indokolja, hogy mind a jogszabályok, mind a kormányzati kommunikáció alapján az új és/vagy megemelt adók hatásait a társaságok várhatóan a lehető legteljesebb mértékben át fogják hárítani a fogyasztókra (hatósági áras területeken a vállalatokra). Ha azok az ágazatok, amelyek gyakorlatilag minden más ágazatnak beszállítói (energetika, közművek, pénzügyi szolgáltatók, stb.) áthárítják a többletterheket, akkor ez a hatás végig fog terjedni a teljes gazdaságon.

Amennyiben ezek az intézkedések megvalósulnak, a 2013. évi infláció eléri az 5,0 százalékot, aminek nem elhanyagolhatóak az elosztási hatásai sem. Az elemzés arra is rámutat, hogy mivel a legutóbbi kiigazítási tervek összesített hatásán belül nagy súlyt képvisel az infláció növelése miatt keletkező többletbevétel, ez a jövőben is magasan fogja tartani az inflációs várakozásokat. Mindezek eredményeként tehát a 2013-as költségvetés lényegében inflációs eszközökkel, egyfajta bújtatott, de hatását tekintve igen drasztikus megszorítás formájában hárítja a lakosságra, s annak is a legkiszolgáltatottabb részére a költségvetési egyensúly megtartásának terheit.