Annyit hazudik a menekültekről az Orbán-kormány, hogy most már csoda lenne, ha nem ütné meg a bokáját

2018. február 19. 12:15 - szerző: Biró Marianna

Még abban sem képes igazat mondani a magyar állam – a kormányzati apparátus –, hogy valójában hány menedékkérőt, milyen jogszabályok alapján és miként lát el, vagy éppen milyen alapon és módon intézkedik egy magyar hatóság. Olyan sok a hazugság, hogy a hivatali vagy bűnügyi statisztikák fényében csoda lenne, ha a Brüsszelnél határvédelmi költségekre pénzért kuncsorgó kormány előbb-utóbb nem ütné meg a bokáját az uniós elszámolásokban.

Plakátkampány ide, befogadottak száma oda, a létező legbutább reakcióval állt elő az ellenzék, amikor a nemzetközi szerződésekből fakadó menekültbefogadást kezdte el számon kérni a kormányon. Altusz Kristóf „titokban befogadós” nyilatkozata után ugyanis a kabinet olyan intézkedéseket hozott, amelyek miatt ma a magyar menekültügyi ellátórendszernek alig kell „ügyféllel” megbirkóznia.

Naponta két, azaz tranzitzónánként egy-egy ember juthat be ugyanis az országba

– pontosabban csak munkanapokon és csupán Magyarország előszobájába. Hiszen a konténerrengeteg még nem jelent belépési engedélyt. A január 23. óta gyakorolt új „ügyfélfogadási rendet” nehéz lenne a potenciális menedékkérők számával magyarázni, hiszen a határkerítés másik oldalán, Szerbiában még mindig ezrek várakoznak – jószerivel embertelen körülmények – között arra, hogy az Európai Unió egyik tagállamában, Magyarországon adhassák be menekültkérelmüket. A jelenlegi ügyfeldolgozási rendben akár éveket is tölthetnek csapdába esve: a tranzitzónába történő belépésre az eddigi egy-másfél év helyett immár öt–hét és fél évet kell várniuk. Gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy Magyarországon valaki menedékkérelmet adhasson be, ami nemcsak az alapvető nemzetközi kötelezettségekkel megy szembe, de a Fidesz által alkotott Alaptörvénnyel is.

A kabinet évek óta szisztematikusan építi le a menekültügyi ellátórendszert. Miközben Orbán Viktor elvárása, hogy csak a tranzitzónákban „kopogtassanak” a határainkhoz érkezők, valójában folyamatosan ellehetetlenítik, hogy oda beléphessenek a rászorulók: eredetileg napi száz, majd harminc, tíz, most pedig csak naponta két menekült kérelmét veszik fel a hivatalosan is bevezetett és máig fenntartott „válsághelyzetben”. Az országban sehol máshol nem tudnak menedékkérelmet előterjeszteni az érintettek.

A Fidesz a kampány hevében eközben hamisan támadja az ellenzéket azzal, hogy elbontanák a kerítést. A kormány szerint „a határzár az ország biztonságának garanciája”, de ez hazugság.

Nem a kabinet tartja távol a menedékkérők tömegét, egyszerűen kevesebben érkeznek a balkáni útvonalon az EU és Törökország között kötött 2016-os megállapodás óta. Ugyanakkor a tranzitzónákba lépők számának drasztikus korlátozásával feltehetően egyre többen próbálkoznak majd a szabálytalan határátlépéssel. A rendőrség az erről közölt statisztikákban büszkén állítja: 2018-ban eddig csak 58-an kíséreltek meg ilyet, ám a hatósági honlapon szerepel egy „illegális belépési kísérletek”, valamint a „megakadályozások” és „átkísérések” számait napi bontásban szerepeltető kimutatás is. A kabinet 2016 júliusával bevezette a visszakísérés lehetőségét, amely szakemberek szerint súlyos nemzetközi jogsértést és biztonsági kockázatot is jelent. A magyar hatóságok ugyanis hivatalos nyilvántartásba vétel, így a személyazonosság bárminemű ellenőrzése nélkül „dobálják vissza” a szerb határon azokat a jogellenesen az országban tartózkodó külföldieket, akiket elfognak az országban. Ezeknek az embereknek a nemzetközi jogi előírásokkal szemben semmilyen lehetőségük sincs a menedékkérelem leadására. Az „illegális belépési kísérletekre” vonatkozó adathalmaz ugyan rafináltan található meg a rendőrségi honlapon, de kisebb kutatómunka után kiderül: csak tavaly több mint húszezer esetben alkalmazták ezt a módszert a hatóságok. A próbálkozók közel fele átjutott a határzáron, ám azt nem tudni, hol fogták el őket, ami annyit tesz, hogy a kerítés aligha garancia bármire is.

Fotó: Bazánth Ivola

Ugyanez igaz a menekülteket befogadó, elhelyező és elvileg ellátó intézmények körüli mismásolásra. Részletes kérdéseket tettünk fel a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalnak azzal kapcsolatban, hogy a honlapjukon adott tájékoztatást és a statisztikákat összeegyeztessük.

Arra voltunk kíváncsiak, hol és milyen létszámban vannak ma olyanok, akik menedékkérelmük elbírálására várnak. Nem kaptunk választ.

Az biztos, hogy a menekülti-oltalmazotti státusba kerülőket semmilyen szociális juttatásban nem részesíti a magyar állam. Hogy miért? Mert az államnak csupán a menekültellátó intézményekben maradt bárminemű ellátási kötelezettsége. A ma hatályos jogszabályok szerint a két tranzitzónában – 14 éven aluli kísérő nélküli kiskorúak esetében a fóti gyermekotthonban – kell megvárni, hogy a kérelmet elbírálják az illetékes hatóságok, ezt követően pedig további 30 napra Vámosszabadiban kaphatnak ideiglenes otthont a már oltalmazottak, menekültek. A bicskei (érdekes módon a honlapon még mindig szereplő) tábor bezárása után egyedüliként megmaradt befogadóállomáson 210 ember férne el, jelenleg azonban nem tudni, valójában hányan vannak.

Hivatalosan létezik továbbá Balassagyarmaton közösségi szállás 140 férőhellyel, Kiskunhalason ideiglenes befogadóállomás 200 férőhellyel, ahogyan papíron máig megvan a 280 férőhelyes körmendi „sátortábor” is, amelyet ugyanakkor biztosan felszámoltak, ott nincs és nem is lehet senki. Ezenfelül Békéscsabán a menekültügyi őrizetre alkalmas „őrzött befogadóban” 160 embert, például családokat tudnának elhelyezni, Nyírbátorban 105 főnek lenne hely, Kiskunhalason pedig hivatalosan további 500 embert lehetne őrizni, de ez utóbbi helyszínen sincs jó ideje senki.

A 2017 márciusától hatályos jogszabályok nyomán ugyanis fokozatosan kiüresedtek a menekültügyi őrizetet ellátó intézmények, azóta a két, egyenként 500 fős tranzitzónában kell elhelyezni mindenkit.

Már csak ezért is furcsa, hogy a hivatali honlap működő intézményként említi az előbb felsoroltakat. Viszont a szentgotthárdi ideiglenes befogadóállomás és a debreceni menekülttábor már nem szerepel a honlapon, igaz, ezeket 2015 végén, épp a válság évében bezárták. Ehhez képest az Európai Bizottság még 2013 végén csaknem 400 millió forintnyi támogatást ítélt meg Magyarország számára a várható fokozott menekültellátáshoz, aminek fejében Orbán Viktor és kormánya – egyebek mellett – éppen a debreceni és a bicskei intézmények férőhely-bővítését és fejlesztését vállalta. (A magyar miniszterelnök szeptemberben még levelet is írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, hogy szeretné, ha az Európai Bizottság kifizetné annak a 270 milliárd forintnak a felét, amelyet Magyarország az elmúlt két évben a déli határkerítés megépítésére és más határvédelmi intézkedésekre fordított.)

Nem igaz tehát, hogy az államnak jelentős költséget okozna a státust kapó menekültek vagy oltalmazottak ellátása. 2016 óta ugyanis megszűntek az integrációs szolgáltatások, ma már a korábban egy évre szóló, ingyenes egészségügyi ellátás lehetősége is csupán fél évre szól, ezen túl viszont bárkit, akit a magyar állam „befogad”, teljesen magára hagynak. Harminc napon belül el kell ugyanis hagyni az átmeneti szállást adó vámosszabadi intézményt, közben vagy utána pedig pénzbeni vagy egyéb szociális juttatás nem jár. Akit tehát a magyar kormány a menekültügyi ellátórendszerben „költségként” tüntet fel, annak valójában elzártan kellene várnia a sorát.

Hogy ők mennyien vannak? Erről a hivatal nem osztotta meg velünk az adatait.