Kormányzati varázsszavak – Az Alkotmánybíróság megvédte a Fidesz médiabirodalmát, ismét teljesítették a kormány kívánságát

Kiverte a biztosítékot az Alkotmánybíróság egyik legutóbbi határozata. Azt állapította meg, hogy nem ellentétes az alaptörvénnyel a kormánynak az a – még 2018-ban született – rendelete, amely nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) akkori bővítését. A 168 Órának nyilatkozó szakértők több szempontból is vitathatónak, mi több, a vélemény- és a sajtószabadság megsértésének tartják mindkét döntést. A fejleményeken azonban nem lepődtek meg.

A taláros testület már régóta megszűnt Alkotmánybíróság jelleggel működni – mondta Fleck Zoltán, az Eötvös Károly Intézet igazgatója. A jogász, szociológus szerint az Alkotmánybíróság azt teljesíti, amit a Fidesz kormánya a Nemzeti Együttműködés Rendszerében számára kitűzött. Magyarázatképpen hozzátette, autoriter rendszerekben néha előfordul, hogy az alkotmányos intézményeknek megváltozik a funkciójuk. A jelenlegi Alkotmánybíróságnak az a dolga, hogy legitimitást biztosítson a kormány mindenkori akaratának.

Az Alkotmánybíróság ebben az esetben is hozta a formáját – vélte Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Központ vezetője (akivel a média helyzetéről külön is beszélgettünk). Vagyis egy nagyon kényes politikai ügyben semmiféle szakmai megfontolást nem vett alapul, teljes mértékben kiszolgálta a kormány igényeit. Ez már szinte napi gyakorlat.

A jogász emlékeztetett rá, a döntéssel szembeköpik az Alkotmánybíróság korábbi határozatait, amelyeket a kilencvenes évek óta a vélemény- és a médiaszabadság kapcsán hozott. Meglepő legfeljebb az lehet, hogy a talárosok gondolkodása mennyire átfordult az alkotmányos értékek felől a nyers politikai érdekek irányába.

Az ötszáz sajtóterméket összefogó médiakonglomerátum létrejöttét nem kellett bejelenteni a Gazdasági Versenyhivatalnak, az Alkotmánybíróság pedig még azt is megállapította, hogy ez az összefonódás „nem jelenti feltétlenül a sajtó sokszínűségének sérelmét”. Szakértőink arra hívták fel a figyelmet, hogy a nemzetstratégiai és a közérdekre való hivatkozás olyan varázsszavak, amelyek ezek szerint mindent felülírnak.

Inotai András közgazdászprofesszor szerint ebben az esetben tisztázni kellene, pontosan mit jelent a nemzeti érdek és a nemzeti stratégia fogalma, s e kettő együtt. De még ennél is lényegesebb, ki és milyen alapon határozhatja meg, továbbá melyek az állandó és változó pillérei és értékei. Persze, minden országnak lehetnek prioritásai, de ezeket nem titkosítani kell, hanem még a megvalósítás megkezdése előtt széles körű társadalmi vitára kell bocsátani és konszenzust kell kialakítani. Csak így lehet megszerezni a társadalom nagy részének támogatását és hosszú távú bizalmát, ami alapvető feltétele a „nemzetstratégia” sikerének. Minden ilyen ügyet ugyanis az adófizetők pénzéből finanszíroznak, továbbá jelentős pénzügyi és tudati hatást gyakorolhat a jövő nemzedékeire is. Egyetértés hiányában viszont átláthatatlan üzelmekről beszélhetünk.

Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója felidézte: a nemzeti konzultáció egyik kérdése is arra utal, hogy Soros György adósrabszolgaságba hajtaná a hitelt felvevő országokat. Magyarország emiatt nem is óhajt hitelért folyamodni, de azért legutóbb kénytelen volt 4 milliárd eurót felvenni a nemzetközi pénzpiacon. Ugyanakkor szigorúan titkos a pénzügyi háttere az eredetileg 10 milliárd eurós orosz hitelből épülő Paks II-nek, valamint a 750 milliárd forintos, kínai hitelből megvalósítandó Belgrád–Budapest vasútvonalnak. Annyi azonban biztos, hogy mindkettő jóval drágább, mint amennyiért ma a nemzetközi piacon hitelhez lehetne jutni. Hosszú évekre eladósítják az országot, miközben biztonságpolitikai kockázatokat is felvetnek.

Polyák Gábor is arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikai beavatkozás mindent felülír. Amiről a kormány úgy gondolja, hogy nemzetstratégiai – legyen az média, energetika, bank, bármi, ami a gazdaság területét érinti –, az lényegében még az alkotmányt is megbéníthatja. Az Alkotmánybíróság az említett határozatával lényegében deklarálta, hogy a politika mondhatja meg, mi a közérdek. Vagyis lemondott arról, hogy az alkotmánynak – nevezhetjük akár alaptörvénynek is – legyen egy olyan magja, amely nem a politika játszótere, hanem azon felül, politikai rendszereken átívelve képes meghatározni, mi a társadalom számára a kívánatos és a helyes.

– A közérdek fontos dolog, és jogállamokban az Alkotmánybíróságot azért tartják, hogy adott esetben megvizsgálja a tartalmát, és összevesse azzal az alkotmányos érdekkel, amelyet esetleg rá hivatkozva korlátoznak – fogalmazott Fleck Zoltán. A konkrét esetben azonban a taláros testület fel sem vetette, hogy a médiaszabadság és a médiapluralizmus miképpen viszonyul ehhez a meg nem határozott közérdekhez. Szerintük elég annyit mondani, hogy ennek az összefonódásnak a megvalósulása nemzetgazdasági érdek, és úgy teszünk, mintha egy sima vállalatról lenne szó.

Fotó: Czeglédi Zsolt

Az Alkotmánybíróság példaként meg is említi az energiaszolgáltatók fúzióját, ami azért cinikus – mondta a jogász –, mert ebben az esetben a másik oldalon alacsonyabb rendű jogi érvek vannak, mint a sajtóholding esetében. Polyák Gábor ehhez azt tette hozzá: az nem lehet közérdek, hogy egy teljesen átláthatatlan tranzakcióval létrehozzanak egy ekkora médiabirodalmat. A következmény ugyanis egy olyan torz médiapiac létrejötte, ahol a nullával egyenlő az alaptörvényben is célkitűzésként szereplő demokratikus közvélemény kialakulásának esélye

Inotai András szerint a közérdekre hivatkozás lényegében visszaélés a magyar társadalom jóhiszeműségével. Ilyen döntéseknél nem lehet azzal érvelni, hogy az emberek többsége úgyis egyetért velük, mert a kétharmad bármire feljogosít. A jelenlegi kormányzat tevékenysége miatt Magyarország olyan hátrányba kerülhet nemzetközi színtéren, amit egy-két év alatt nem lehet majd rendbe hozni. Az a tudatos és szisztematikus rongálás, amely napjainkban a nép – a közérdek – nevében folyik, még nagyon sokba fog nekünk kerülni – mondta a közgazdászprofesszor.

Az Eötvös Károly Intézet közleményben utalt rá, hogy ebben a helyzetben számítani lehetne az Európai Unió közbelépésére. Fleck Zoltán azonban kérdésünkre elismerte, valóban jogos ez ügyben a szkepticizmus, hiszen Lengyelországgal és Magyarországgal szemben eddig sem léptek fel túl hatékonyan a jogállamiság védelmében.

Szerinte azonban abban lehet bízni, hogy az európai parlamenti képviselők és a magyar választók előbb-utóbb észhez térnek, és észreveszik, hogy a közérdek nem egyenlő Orbán Viktor magán-akaratával.

Ez egy hosszú küzdelem, hiszen az utóbbi tíz évben sokszor látszott úgy, mintha a közérdeket az uralkodó párt akarata határozná meg. A helyzet sok tekintetben a rendszerváltás előttire emlékeztet, de lényeges különbség, hogy a környezetünk – éppen az Európai Uniónak köszönhetően – más. A tét nagyon nagy, hiszen az a kérdés, tudnak-e stabilizálódni a keleti diktatúrák. Ebben pedig a sajtónak is nagy szerepe van, ezért is kell kiállni a sajtószabadság védelméért – mondta Fleck Zoltán.