Alakul az ellenzéki összefogás, de sokan semmi szín alatt nem szavaznának a közös listára

2019. január 9. 08:08 - szerző: B.M.

– Ha az ellenzéki pártok politizálás helyett újra a tartalmatlan összefogósdival lesznek elfoglalva, akkor nem is lesz jelentősége a listaállítás módjának – ez a legfontosabb megállapítása a Political Capital választási szakértőjének. László Róbert azután készített gyorselemzést, hogy komolyan napirendre került a közös ellenzéki indulás, illetve listaállítás a májusi európai parlamenti (EP-) választásra.

A januári 5-ei tüntetésen az MSZP elnök-frakcióvezetője, Tóth Bertalan felvetette, hogy már az európai parlamenti választáson közös listát kellene állítania az ellenzéki pártoknak. Erre Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, s közös ellenzéki főpolgármester-aspiráns azzal erősített rá, hogy külön ellenzéki listák biztosan kevesebb mandátumot hoznak, mint egy közös indulás.

Az Országgyűlés plenáris ülése
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Mindenesetre az ellenzéki pártok – a parlamenten kívüli, de növekvő támogatottságú Momentumot is beleértve – már hétfőn egyeztetni kezdtek egy közös mozgósító kampányról, valamint arról, hogy milyen feltételekkel tudnának együttműködni az EP-választások előtt. Sőt, Ujhelyi István szocialista EP-képviselő már azt is bejelentette: közös európai minimumot dolgoz ki az ellenzék, hogy aktivizálja azt a 2,8 millió választópolgárt, aki 2018 áprilisában nem a Fidesz-KDNP-re szavazott.

Az ellenzék ugyanis annak veszélyeire figyelmeztetett, hogy a hagyományosan alacsony részvételű megméretésnek ezúttal valódi tétje van, ha most sem mennek el sokan, az ismét csak a kormánypártoknak kedvezhet. Ugyanakkor, miközben a hivatalos EP-választási kampány csak áprilisban kezdődik, eddig már nemcsak a Fidesz jelentette be sajátját, hanem több ellenzéki párt is közölt részleteket önálló listaállítási szándékairól. Sőt, a Jobbik sietve jelezte azt is, hogy több szempontból is rossz felvetésnek tartja az ellenzéki összefogást az európai parlamenti választásokra. 

– Az EP-választás egy tisztán pártlistás szavazás, éppen ezért nincs is nagyon európai példa hasonló összefogásra, közös listára. A Jobbik a többi párthoz képest elsőként, már decemberben bemutatta európai választási programját, amely markáns alternatívát kínál a Fidesszel szemben – állították, hozzátéve, szociális néppártként nem léphetnek választási szövetségre Gyurcsány Ferenccel – akinek az elszámoltatását a Fidesz szabotálta el tudatosan –, de olyan politikai erőkkel sem, akik szerint a magyar férfiak nem érdemlik meg 40 év keményen ledolgozott év után a nyugdíjat vagy akik elutasítják a magyar bérek európai szintű felzárkóztatását, a béruniót.

Egyelőre tehát úgy áll, hogy miközben baloldali pártok hajlandóak gondolkodni e témában, összellenzéki egység aligha alakulhat ki. A Jobbik ugyanakkor közölte, együttműködni konkrét ügyek vagy jó célok mentén lehetséges, s ehhez a legerősebb ellenzéki párt tartja magát a jövőben is. „Egy széleskörű ellenzéki EP-lista bohózattá válna, hamar széthullana és csak zavart keltene. Egyedül a Fidesz érdekeit és propagandáját szolgálná" – fogalmaztak.

Ugyanakkor az MSZP elnöke a Népszavának adott interjújában fejtette ki elképzeléseit: 2019-ben két választás lesz, lehetőséget teremt a tevőleges együttműködésre – ami lehetőséget ad arra, hogy a demokratikus ellenzék üzenetértékű eredményt érjen el az EP-választáson, az önkormányzati választáson pedig komoly fordulatot. – De a kettő csak együtt működik: ha egy rossz EP-szereplés megöli a rendszer leválthatóságába vetett hitet, akkor oda az önkormányzati választás – és bizony az országgyűlési is – mondta Tóth Bertalan.

Az együttműködés alfájának azt tekinti, amiben meg is állapodtak: közösen mozgósítanak az EP-választásra, együtt rázzák fel azt a több mint 2,5 millió szavazót, aki az ellenzéki pártokra voksolt tavasszal.

– Az omegája pedig a közös lista lehetne. És noha ezt tartom a legjobb megoldásnak, nem fogom erőltetni – fogalmazott.

Mindezekhez képest László Róbert feltette a kérdést: valóban erősíti-e a választási matek a közös listát? Ha a mandátumkiosztásra szűkítjük a kérdést: igen – írta, de alaposan le is vezette ezt az érvelését. A szakértő szerint ugyanis a  listás mandátumok kiosztására leggyakrabban, így a magyarországi EP-választáson is alkalmazott d’Hondt-mátrix viszonylag arányosan osztja el a 21 mandátumot a bejutási küszöb fölött végzett pártok között, de az erősebbeket – versenytársaik teljesítményének függvényében többé vagy kevésbé – megerősíti. Ha például a Fidesz 49 százalékot szerez, egyetlen ellenfele pedig 51 százalékot, 10 mandátum jut a kormánypártnak, 11 pedig az ellenzéknek. Ha viszont az 51 százaléknyi ellenzéki szavazatot szétdobjuk 6 párt között, máris csak 10 vagy 9 mandátum jut nekik (attól függően, hogy egyenlő arányban vagy vegyesen kapnak a szavazattömegből), a Fidesznek pedig 11 vagy 12 – matekozta ki László Róbert. Arról is írt, hogy mennyire fontos szereplő az ötszázalékos bejutási küszöb is. Közös lista esetén jelent kockázatot, külön indulás esetén azonban a kieső pártokra leadott szavazatok elvesznek.

A tavalyi országgyűlési választáson (nem számítva a kamupártokat) három ellenzéki erőre leadott, összesen 5,63 százaléknyi voks veszett el: határon innen a Momentum 3,16 százalékot, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 1,79 százalékot, az Együtt 0,68 százalékot szerzett. Ez a legkiszámíthatatlanabb eleme a választásnak: ugyanúgy elképzelhető, hogy minden komolyabb párt bejut, mint az, hogy sokan lemaradnak, és egyáltalán nem mindegy, hogy mennyivel – fogalmazott László Róbert.

Az elemzés szerint ugyanakkor egyértelmű, hogy bárminemű közös listának akkor van értelme, ha az ellenzék fenn tudja tartani a rájuk szavazók aktivitását, s szimpatikussá tudja tenni a közös indulás gondolatát. László Róbert úgy érvelt: a mandátumkiosztási mechanizmusnál jóval fontosabb, hogy mely politikai stratégia, üzenet, aktivitás mozgósítja nagyobb számban a szavazókat. Ennek távolról sem a legfontosabb eleme, hogy közös vagy külön listán indulnak a pártok; mindkettőt fel lehet tölteni tartalommal.

– Friss kutatások híján nehéz megítélni, hogy az elmúlt hetek politikai eseményei vajon csak a már idézett politikusok vagy a választók fejében is megteremtették-e az igényt egy DK-tól Jobbikig terjedő közös EP-listára. Elképzelhető, hogy nőtt azoknak a száma, akik ezt az összellenzéki listát látnák a legszívesebben a szavazólapon, de legalább ennyire életszerű, hogy még ma is sokan vannak, akik semmi szín alatt nem szavaznának egy ilyen listára – írta.

A következő időszakban vélhetően több kutatás is segíteni fogja a tisztánlátást, de az továbbra is egészen biztos, hogy a jelöltállítás módjánál sokkal többet nyom majd a latban, hogy képes lesz-e az ellenzék fenntartani az aktivitást az elégedetlen választókban, illetve alternatívát kínálni számukra – foglalta össze a Political Capital szakértője, aki tehát azon az állásponton van az elmúlt kampányok tapasztalatai alapján, hogy ha a konkrét ügyekben való, tényleges politikai aktivizmust leváltja „a tartalmatlan összefogósdi".