„A magyar kormánynak működési elve a törvénysértés”

2018. december 27. 11:53 - szerző: Biró Marianna

Az Eötvös Károly Intézet értékelte 2018-at.

– Az elmúlt hetek történései éles fénybe vonták azt, amit régóta látunk: a magyar kormánynak működési elve a törvénysértés. Korábban, ha a jog morális megalapozása nem is érdekelte, a kormányzat az esetek nagyobb hányadában legalább aktuális céljaihoz hozzáigazította a törvényeket, míg ma már szép számmal találunk olyan eseteket, amikor a jogállam látszatára sem adnak – kírja a 2018-as évet értékelve az Eötvös Károly Intézet (EKINT). A Majtényi László volt ombudsman által vezetett intézmény össze is gyűjtött olyan példákat, amelyet jól jellemzik a mai Magyarországot, azt a helyet, ahol a jog uralma megtört.

1. Az igazság kizárólag szabad vitában mutatkozhat meg. A parlamentarizmus alapintézménye, azaz ököltörvénye a nyilvános vita, a deliberáció. Enélkül sehol nincs működő parlament. A hatályos törvények szerint a törvényeket rendesen a kormány képviseletében terjesztik elő, amelyeket társadalmi vitára bocsátanak és elfogadásuk előtt általános, majd a bizottságokban és a plenáris ülésen tovább folytatott részletes vitában az Országgyűlés többször is megtárgyal.

A munkavállalók millióinak jogait érintő túlóratörvényt képviselői indítványra társadalmi és érdemi parlamenti vita nélkül, továbbá jogilag megkérdőjelezhető és a házszabályi rendelkezéseket is sértő módon fogadtatták el, amelyet aztán a köztársasági elnök habozás nélkül alá is írt

2. Az Alkotmánybíróság megszállását, gerincének eltörését követően lassan a bíróságok tekintetében is saját bírájává teszi magát a nemzeti együttműködés kormánya. Ennek legújabb fejezete szerint a közigazgatási bíróságokról szóló, szintén december 21-én aláírt törvény alapján a jövőben a kormány embere nevezi ki azokat a bírókat, akik a kormány ügyeiben döntenek, miközben az Alaptörvényben szövegszerűen szereplő hatalommegosztás alkotmányos elve már nem érvényesülhet.

3. A közmédia propagandistáinak még a szájukat sem kell kinyitniuk, hogy hazudjanak. Azon túl, hogy olykor nyilvánvalóan tényt és hírt hamisítanak, a legnagyobb hazugságokat talán éppen hallgatással követik el. Megtehetik, mert a kormánypolitika mára gettóba szorította a sajtószabadságot. Ennek legutóbbi felvonásaként a történelem egyik legnagyobb médiaholdingját hozták létre. Ez a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amely a versenyjogi szabályok és a médiakoncentráció médiatörvényi tilalmának megsértésével jött létre, ám ez a tilalom nem érvényesülhet, mert nemzetstratégiai okra hivatkozva a kormány megakadályozza a törvény alkalmazását. 

Áder János és Orbán Viktor találkozója Áder János és Orbán Viktor – nagy egyetértésben
Fotó: MTI/Illyés Tibor

4. A CEU-t az illiberális magyar állam, az akadémiai szabadságot eleve sértő saját törvényét is figyelmen kívül hagyva üldözte el Budapestről. Döntése semmibe veszi az európai alkotmányos kultúrát, nincs tekintettel arra, hogy az oktatás szabadsága a 14. század óta az európai kultúrának és az alkotmányos hagyománynak egyaránt elidegeníthetetlen része. Ennek a döntésnek, amely egyrészt oktatás- és kultúraellenes, másrészt komoly közvetlen anyagi kárt is okoz az országnak, így többszörösen sérti a nemzeti érdeket, az erőfitogtatáson kívül az égvilágon semmilyen értelme nincs.

5. A kormány újból és újból a különleges felhatalmazást meghosszabbító döntéseivel az úgynevezett menekültügyi válsághelyzetet nyílt törvénysértéssel tartja fenn. Ez belpolitikai feszültségek idején különösen kockázatos, mert erre hivatkozással a rendfenntartó szervek nem csupán lőfegyvert használhatnak, de a rendőrség például korlátlanul léphet be és tartózkodhat a polgárok magánlakásaiban. 

6. A kormány nem elégszik meg a menekültek elleni gyűlöletkeltéssel, saját szegényeink a hajléktalanok ellen is olyan alkotmánysértő rendelkezéseket léptetett életbe, amelyeket nem átallott még az Alaptörvénybe is beírni.

7. Amíg rendszerint elsősorban a bűnözők bevett szokása, hogy tevékenységük nyomait eltüntetik, addig a demokratikus kormányok – hiszen büszkék is magukra – kivétel nélkül precízen dokumentálják működésüket. A magyar kormány 2010 óta, saját törvényét megszegve, az 1848 áprilisi első felelős ministerium megalakulása óta fennálló gyakorlatot semmibe véve szüntette meg a kormányülések tartalmi dokumentálását. A kormányülésekről szóló hangfelvételek megőrzését nyolc éven keresztül, bűncselekményt is megvalósítva, törvénysértő módon szabotálta a magyar kormány.

„Ahol nincs szabad vita, ott esélye sincs annak, hogy napfényre jusson az igazság. Ahol nincs normatív ereje az alkotmánynak, ahol egyéb garanciák hiányában nincs működő alkotmánybíróság, ott a kormánytöbbség önkényének, csak korlátozottan (és nem szisztematikusan), legfeljebb nemzetközi bírói fórumok tudnak olykor gátat szabni. Ahol a bíróságok nem függetlenek ott az önkénynek semmi nem szab határt. Ahol nem szabad a sajtó, ott nincs szabad választás sem. Ahol nincsen működő jogállam, ott nincsen szemernyi biztonság és nincs szabadság sem. Ott zsarnokság van

– írja állásfoglalásában az EKINT.

A civil szervezet azt is egyértelművé tette, ahol nincs oktatási szabadság, és ahol a tudományt a kormány pórázán tartják, ott az igazság rejtve marad, ott a társadalmi és a technológiai fejlődés megreked, ott a 21. század kihívásainak nem lehet megfelelni. „Ahol az állam például a szegények, a menekültek, a hajléktalanok ellen gyűlöletet kelt vagy a gyűlöletkeltőkkel összejátszik, ott kivétel nélkül mindenki, bármikor, akár véletlenszerűen is, személyében és vagyonában fenyegetett és kiszolgáltatott lehet. Ahol kényszerítő ok nélkül a rendőrséget és a hadsereget rendes körülmények között meg nem illető jogosítványokkal felruházva kvázi különleges jogrendet tartanak fenn, ott a rendőrállam kopogtat” – fogalmaztak.

Az EKINT végül úgy összegez, hogy a felhozott hét példa egytől egyig a jogállami értékek fenyegetettségét illusztrálja Magyarországon. „Ez a sor persze – hiszen nem beszéltünk sem a Számvevőszékről, sem az ombudsman intézményekről, sem a Költségvetési Tanácsról, sem az önkormányzatok elvont jogairól, sem a magánnyugdíjpénztár-vagyon elvételéről, sem a család fogalmának alaptörvényi szűkítéséről, sem a baltás gyilkos vagy Nikola Gruevszki kimentéséről az igazságszolgáltatás eljárásaiból – …. folytatható”.

– Ezek a példák mind a szabadság hiányáról és igényéről beszélnek. Nem vagyunk egyedül azzal az óhajunkkal, hogy szeretnénk alkotmányos rendszerben, a joguralom körülményei között, egymást kölcsönösen ellenőrző intézmények védelmében, nem pedig emberek szeszélyeinek kiszolgáltatva élni – zárták állásfoglalásukat.