A Közbigyó legyen veled! – Fájdalmasan ritka példa, de ilyen is lehetne egy magyar iskola

2018. december 4. 16:00 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Az ezer sebből vérző és folyamatosan romló eredményeket produkáló magyar közoktatásban alig-alig vannak olyan események, amelyek azt sugallják, van remény. Az ilyen fájdalmasan ritka pillanatok egyike az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) által alapított Varga Gábor-díj átadója. Az elismerést most olyan pedagógusok kapták, akik a gondjaikra bízott gyerekekkel közös alkotómunka keretében önálló projekteket hoznak létre.

– Hogyan tudnám leírni azt, amit Krisztáék csinálnak? Szülőként az ember belép az iskolába, ahol a gondnok becsukja a gyerek után az ajtót, a pedagógusokkal pedig legfeljebb az üzenőfüzeten keresztül, jobb esetben a fogadóórán tud kommunikálni. De itt sosincs zárva az iskola ajtaja. A gyerekeink szeretnek ide járni, lelkesen mesélik, mit csinálnak az osztályban. Erika és Kriszta két olyan pedagógus, akiket mindig meg lehet kérdezni, és vannak válaszaik is – ezt mondta az átadón Borbély Péter azoknak a szülőknek a nevében, akik a Budapest XVIII. kerületében lévő Bókay Árpád Általános Iskola két pedagógusát, Tímár Krisztát és Burka Erikát jelölték a Varga Gábor-díjra. A szülői közösség szerint példát mutatnak abban, hogy „milyen a szülőkkel együttműködő, velük együtt lélegző iskola”.

A két tanítónő jelölésének – túl azon, hogy Kriszta és Erika gyerekekkel való kapcsolatának és munkájának minősége magasan kiemelkedik a pedagógusok közül – van egy kulcsszava, amely a pedagógia szentháromságáról, vagyis a szülők, a gyerekek és a pedagógusok együttműködéséről szól. Ez pedig: a Közbigyó.

Aki gyermekén keresztül rálát egy átlagos magyar iskola hétköznapjaira, pontosan tudja, az iskola köré tornyosuló falak egyre magasabbak, mögéjük látni szinte lehetetlen, a szülő pedig inkább teher a pedagógusnak, mint erőforrás. A Bókayban ez nem így van. A Közbigyó alapja a projektalapú oktatás, így az elnevezése is ehhez köthető. A mozaikszó így áll össze: a gyerekek közösen, belső indíttatásból valamilyen gyakorlati feladatot hajtanak végre, alkotómunka keretein belül.

Tímár Krisztina és Burka Erik a díjátadó után
Fotó: Hernád Géza

A Közbigyó projektet a Bókay néhány lelkes szülője, a díjátadón is fölszólaló Borbély Péter, valamint Fehér Vera és Neumann-Bódi Edit találta ki, és az iskola – különösen a két díjazott pedagógus – közreműködésével már az első projekt során több mint 270 gyereket és 65 mentor szülőt vontak be a közös alkotómunkába.

– A Közbigyó benne volt a levegőben. A Bókay nyitott iskola, sokat beszélgetnek egymással a szülők és a pedagógusok. Éreztük, valami hiányzik az oktatásból. Szerettük volna, ha a gyerekek a projektelés idejére kezükbe vennék az irányítást, saját ötleteiken dolgozhatnának, amelyek túlnyúlnak a hagyományos technikaórai kereteken – meséli a kezdetekről Borbély Péter.

– Valójában azon tanakodtunk, miként lehetne a 21. századi kompetenciákat fejleszteni, és megszerettetni a gyerekekkel a tanulást, ha a hagyományos tanórák túlterheltsége miatt nincs idejük semmire – magyarázza az egyik díjazott, Burka Erika, amit Tímár Kriszta azzal egészít ki, hogy a jelenlegi körülmények között a gyerekek elszigetelődnek egymástól. Márpedig az a tudás, amelyet közösen szereznek meg, maradandóbb.

Ráadásul a 21. század munkaerőpiaca a csapatmunkában megszerzett tudást, a kreativitást, az egymással kooperálni tudás képességét értékeli nagyra: azaz csupa-csupa olyan készséget és képességet, amit egy átlagos magyar iskolában a gyerekek bizonyosan nem szereznek meg.

A Közbigyóban a gyerekek négy-öt fős csoportokban különféle projekteken dolgoznak, s ezek összeállításához teljes autonómiát kapnak. A célkitűzéstől kezdve a tervezésen át a megvalósításig bezárólag mindenről ők döntenek, miközben a mentor szülő kíséri, segíti a munkájukat. Mindezt szabadidejükben, iskolán kívül, témaválasztásaik pedig nem valamely tantárgyhoz köthetők. A projektek általában valamilyen közügyet – a fenntarthatóságot vagy például egészségmegőrzéssel kapcsolatos témát – járnak körül.

– Nagy álmai a legtöbbünknek vannak. De azt, hogy miként lesz az álomból valóság, kevesen tudják. A Közbigyó abban is segít, hogy a gyerekek megtanulják, az álomból hogyan lesz olyan cél, amelynek eléréséhez napi szinten tenni kell – mondja az egyik szülő, Fehér Vera, aki a versenyszférában dolgozik, így „élesben” látja, milyen, a mindennapok során is használható kompetenciákhoz jutnak a projektmunka során a gyerekek.

A szülők maguk a mentorok, és mi tagadás, ez túlmunkát ró rájuk.

– De megéri – mondja Fehér Vera.

A Közbigyónak honlapja is van, ahol minden zajló és már befejezett projektről tájékozódni lehet. A csoportoknak külön Facebook-oldaluk van. Van már ilyen oldala a süti-, csoki-, kertibútor- és ékszerkészítő projekteknek, a legóépítő csoportnak, miként a különféle bűvészmutatványokat elsajátító csapatnak is. A projektek ugyanis színesek és sokfélék, ahogy színes és gazdag a gyermeki fantázia is.

– A Közbigyó legnagyobb értéke nem is maga a produktum, hanem az, ami az alkotófolyamat során születik. Minden gyerek azt adja hozzá a történethez, amit a legjobban tud. Minden gyerek más és más, de mindegyik jó valamiben. Az az élmény, hogy értékes tagjai egy alkotófolyamatnak, szárnyakat ad nekik. Az egyik osztályban volt például egy kislány, akire elsős korától kezdve panaszkodtak az osztálytársai, hogy nem lehet vele beszélgetni, mindenből kivonja magát. Aztán harmadikos korában találkozott a Közbigyóval. Bekerült egy projektbe, s a munka során kiderült róla, hogy nagyon ügyesen táncol. A kislányra azóta rá sem lehet ismerni, annyira kivirágzott. Nincs elveszett gyerek. Minden gyerek egy lehetőség – mondja Borbély Péter.

A Közbigyót életre hívó szülők szerint a gyerekeket az egy életen át tartó folyamatos tanulásra kellene felkészíteni az iskolában. Ez a módszer hozzásegít ahhoz, hogy a gyerekek megszeressék a tanulást, és könnyen beilleszthető lenne még a jelenlegi oktatási rendszerbe is.

„Mi azon vagyunk, hogy minden olyan iskolában legyen Közbigyó, ahol van legalább egy lelkes szülő vagy pedagógus, aki mentorálja a projektcsoportot, és van legalább négy-öt gyerek, aki egy saját, közös projekten szeretne együtt dolgozni. Érdemes elkezdeni már egészen kicsiben is!” – olvasható honlapjukon. Módszertanukat közkinccsé szeretnék tenni, bárki meg is keresheti őket. A Bókayban idén immáron a harmadik Közbigyó indul, s a gyerekek annyira élvezik, hogy a projektismertető rendezvényeken szinte „felrobban a suli”. De ahhoz, hogy elinduljon a kezdeményezés, kellett a két lelkes és nyitott pedagógus, Erika és Kriszta, akik támogatták a szülők ötletét.

A közbigyós szülők várnak minden megkeresést, szívesen segítenek bárkinek elindítani a saját iskolájában a Közbigyó projekteket. Mert – mint mondják – a Közbigyó maga az erő. Így aztán a jedik mondása után szabadon így köszöntik egymást: a Közbigyó legyen veled!

Nyitott ajtó

Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete 2013-ban alapította a Varga Gábor-díjat, amellyel szeretné megőrizni az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium 2012 decemberében elhunyt igazgatójának emlékét. A díjra szülők, szülői közösségek terjeszthetik fel azokat a pedagógusokat, akik példát mutatnak „a szülőkkel együttműködő pedagógiára, arra, hogy a szülőkkel való együttműködés nélkül az iskola kevésbé sikeres”. A díjátadót minden évben a névadó születésnapján, azaz november 20-án rendezik meg, ami éppen egybeesik az ENSZ Gyermekjogi Világnapjával.

Az idei díjátadón Varga Kata, Varga Gábor lánya felidézte, hogy a matematikát, fizikát és ábrázoló geometriát oktató édesapja olyan pedagógus volt, akihez bármikor lehetett fordulni, ajtaja mindig nyitva állt. „A felnőttek néha nem hallják meg a gyerekeket. Nem tudják, hogyan lehet őket fejleszteni, megtalálni azt a módszert, ami épp annál a gyereknél működik” – mondta, hozzátéve: Varga Gábor minden egyes tanítványát önálló személyiségként kezelte. Az Apáczai Csere-díjjal kitüntetett iskolaigazgató egyik vezérlőelve az volt, hogy a szülők bevonása nélkül nem lehet tanítani.