A kormány oktatáspolitikájával szemben az lenne a minimum, hogy mindenkinek legyen érettségije

2018. november 13. 13:23 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Lassan széles egységfront kezd kialakulni oktatáskutató szakemberek, közgazdászok és a munkaadók érdekeit tömörítő szervezetek vezetői között arról, hogy a kötelező alapiskoláztatás egyik célja az érettségi megszerzése legyen. Csapó Benő neveléstudományi kutató a Magyar Tudomány Ünnepe keretében rendezett konferencián beszélt arról, hogy a népesség 95 százalékát el lehetne juttatni a középszintű érettségiig – csak akarni kellene.

Zsúfolásig megtelt hétfő kora este a Magyar Tudományos Akadémia díszterme. Általános és középiskolai tanárok, egyetemi oktatók, pedagógus hallgatók, érdeklődő szülők voltak kíváncsiak arra, mit mond Csapó Benő a tanulóközpontú oktatásról.

A neveléstudományi oktató három egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a tudomány eszközeivel a választ:

  • Miért járnak gyermekeink iskolába?
  • Mennyi ideig tartson a mindenki számára hozzáférhető, szervezett keretek között folyó oktatás?
  • Hogyan szolgálhatja az iskola legjobban az egyén és a társadalom érdekeit?

– Megváltozott a tudáshoz való hozzáférés lehetősége. Mobileszközökkel kis túlzással világ összes tudását a zsebünkben hordhatjuk. Új technológiák állnak rendelkezésre a tanulás támogatására, akár egyetemi kurzusokat végezhetünk az interneten keresztül akár a villamoson is. Mindeközben a pedagógusok felkészültsége lassan változik – indokolta Csapó Benő, miért is szükséges az oktatással kapcsolatos legalapvetőbb kérdések újragondolása.

Csapó egy érdekes példával illusztrálta, milyen fontos a személyes tudás kreatív felhasználásának készsége. Az „inga" szóra futtatott végig egy keresést. Ennek eredményeként két olyan találat érkezett, aminek volt tudományos tartalma, viszont nyolc olyan, ami az ezotéria világába repíti az érdeklődőt. Ezek közül Csapó Benő egyet emelt ki, hogy illusztrálja, mekkora a veszélyek, ha az internetet használó híján van a kritikus gondolkodásnak: „Hatodik érzékünk velünk született képesség, az inga pedig, mint spirituális eszköz, kitágítja érzékelésünk határait, elősegíti a kommunikációt azokkal a részeinkkel, amelyek fizikai érzékszerveinkkel nem észlelhetőek". (Hasonló arányokkal érkezett találat, amikor a homeopátia szóra keresett. Ebben az esetben egy olyan találat volt csupán a tízből, amely tudományosan igazolható állításokat tartalmazott.)

Fotó: Ónody-Molnár Dóra

Csapó Benő emlékeztetett, hogy a „Miért járunk iskolába?" kérdése, már az ókori filozófusokat is foglalkoztatta. –  Non scholae sed vitae discimus – vagyis: „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk", írja Seneca, ami a használható tudás vágyát mutatja – fogalmazott. Azonban az iskola feladata lenne az is, hogy megismerkedjünk a tudományok és művészetek eredményeivel, miközben gondolkodni is meg kellene tanítania. Ez utóbbi a leggyengébb láncszem a magyar iskolában. – A könyvekben ott van a fizika, kémia tartalom, de a pedagógusok számára nem nyilvánvaló, hogy hogyan gondolkodunk – magyarázta Csapó Benő, aki a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskola és az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport vezetőjeként felhívta a figyelmet arra: intézetük éppen azt teszi láthatóvá a pedagógusoknak, hogy az egyes tanulási szakaszokban hogyan jelenik meg a gondolkodás. A gondolkodást a mai magyar iskola nem tanítja meg, erről tanúskodnak a hazai és nemzetközi mérések is.

De vajon mi a haszna a tanulásnak? Csapó Benő kétféle – közgazdászok által gyakran említett – haszonszámításról beszélt. Az egyik azt mutatja ki, hogy ha a gyerekek x évvel többet járnak iskolába, az mennyivel magasabb GDP-t jelent. A jó oktatási eredményeknek a gazdaságra gyakorolt pozitív hatásai elképesztően erősek.

– Ha Magyarország húsz év alatt elérné a finn oktatás színvonalát, ez a GDP 584 százalékát jelenti, ilyen nagy a megtérülés

– tette hozzá.

A másik haszonszámítás nehezebben kifejezhető, az ugyanis a társadalmi hasznokról szól. Az oktatásban eltöltött hosszabb idő meghosszabbítja az életet, az egészségben eltöltött éveket, a tanult emberek öngondoskodóbbak, többet törődnek a fenntartható fejlődéssel, nagyobb a közéleti aktivitásuk.

De meddig tartson az ingyenes – vagyis az adófizetők által fenntartott – állami oktatás? Csapó Benő ezzel kapcsolatban a legfrissebb uniós statisztikát ismertette. E szerint Magyarországon 15,1 évet töltenek az iskolapadban a diákok, míg a vezető országokban 19-et.

– 25 százaléknyira vagyunk lemaradva még a középmezőnyhöz képest is – fűzte hozzá. Ugyanilyen aggasztóak a magyar adatok a felsőoktatásban végzettek arányával kapcsolatban is. (Itt nem mondta ki, de aki kicsit is olvasott az utóbbi időben oktatási elemzéseket, pontosan tudja, hogy az Orbán-kormány szándékosan zárja le az egyetem kapuit, és egyre kevesebb diákot enged be a felsőoktatásba.) Az EU 2020-ra azt a célt tűzte ki, hogy átlagosan 40 százalékos legyen a felsőfokú végzettségűek aránya a fiatal korosztályokban. Ezt a célt az unió már teljesítette, Magyarország azonban nem fogja elérni, pedig minden esélye meglett volna rá. – Lengyelország már 2017-ben elérte a 45 százalékot – emlékeztetett Csapó Benő.

Mik az elsajátított tudást meghatározó tényezők?  Csapó Benő két dolgot emelt ki ezek közül: a tanulásra fordított idő hosszát és az oktatás minőségét.

– Hosszabb idő alatt a nehezebben képezhető diákok is többet tanulnak. A hosszabb idő alatt a gyengébben teljesítő oktatási rendszerek is több tudást termelnek. Ha a diákok azt érzik, hogy 16 évesen vége, már vágják a centit – szögezte le a kutató, aki arra azonban nem tért ki, hogy ugyanígy vágják a centit a tanárok is, hogy minél hamarabb megszabaduljanak a problémás tanulóktól. A 16 évre csökkentett tankötelezettség bevezetésénél kis túlzással azt állíthatjuk, hogy örömtáncot jártak a szakképzésben oktató pedagógusok.

Csapó Benő egy másik, uniós célkitűzést is felidézett: 2020-ig a tagállamoknak 10 százalékra kell csökkenteniük a korai iskolaelhagyók arányát. E területen érdemes Spanyolországra, Portugáliára, Máltára tekinteni, ahol egy évtizede még magas volt a lemorzsolódók aránya, de a kormányzatok erőfeszítéseinek köszönhetően ez mindhárom országban jelentősen csökkent. – A magyar adatok már tíz százalék felett vannak, és a 2017-es arány rosszabb, mint amit már egyszer elértünk 2005-ben – figyelmeztetett.

Csapó Benő egy ábrán megmutatta azt is, hogy miként teljesít Magyarország a PISA méréseknek a kreatív problémamegoldást vizsgáló részében. Újabb szomorú tény: az utolsók között vagyunk, mindössze Ciprust és Bulgáriát előzzük meg az OECD tagállamok közül. A kutató rámutatott, hogy a lista élén csak távol keleti országok vannak, Szingapúr, Japán, Hongkong, Korea, az első európai ország a 10. helyen áll, ez Finnország.

– A gondolkodás területén ennyire le vagyunk maradva. Ez nem csak Magyarország problémája, hanem az Európai Unió gondja is, hiszen az, hogy a 10. helyen szerepel az első európai ország, azt mutatja, hogy alapvető fordulatra van szükség az unióban is. Ez a világverseny akkor is zajlik, ha mi nem nevezünk be rá – utalt arra, hogy a kreatív gondolkodás hiánya eldöntheti egy ország, egy régió, de akár Európa versenyképességét is a globális gazdasági küzdelemben. Márpedig a gondolkodás fejlesztése az oktatásban gyökeredzik.

Fotó: Ónody-Molnár Dóra

Csapó Benő ezen a ponton fejtette ki a korábban feltett kérdést: vajon meddig járjanak iskolába a kötelező alapoktatás keretei között a diákok.

– Nincs tudományos válaszom, a saját értékrendszerem szerint tudok választ adni – mondta, kifejtve, hogy szerinte a nyolc általános plusz négy év gimnázium lenne az ideális, a mindenki számára kötelező alapképzés. Erre rakódna rá plusz két év felsőfokú szakképzés, vagy három év felsőoktatási alapképzés, és így tovább. – Akik 2019 szeptemberében belépnek az első osztályba, őket már mind el lehetne juttatni az érettségiig. A népesség 95 százalékát el lehet juttatni az érettségiig, csak akarni kell – szögezte le. Csapó Benő ismertette az előadás egyik legsokkolóbb adatát is:

bár a fiataloknak széles körű műveltséggel kellene rendelkezniük, e helyett viszont 12,5 százalékuk végzettség nélkül hagyja el az iskolát. Ez 8-10 ezer fiatalt jelent évente.

– Évente ennyit teszünk hozzá a munkanélküliek tömegéhez – mondta. Pedig, mint azt már említette korábban, az érettségi szintje nem túl magas, mindenkit el lehetne oda juttatni.

Csapó Benő szólt arról is, miként lehetne örömforrássá változtatni a tanulást. Aki ismer általános iskolás korban lévő gyereket, tudja, miként írtja ki a jelenlegi rendszer a gyerekekből a tudásvágyat, a tanulás, a megismerés szeretetét. Nagyjából felső tagozatra a diákok nagy része már utál iskolába járni. Csapó Benő egy érdekes idézettel folytatta, Apáczai Csere János azt írta, „a tudás gyökerei keserűek, a gyümölcse édes", vagyis leszögezte, hogy a tudás megszerzése nem örömforrás. Csakhogy Csíkszentmihályi Mihály, aki a FLOW élmény leírójaként vált az érdeklődő nagyközönség számára is ismertté, híres könyvének előszavában vall arról, hogy „a saját tapasztalatomból tudtam, hogy munka és élvezet együtt is járhat; hogy a tudás gyökereinek nem muszáj keserűnek lenni". Vagyis a tanulásban nagyon is lehet örömet lelni.

A nagy kérdés, hogy miként lehet szerethetővé tenni a tanulást az iskolában a magyar közoktatás körülményei között. A tanulók sokfélék, máshogy terhelhetők, máshol tartanak az érésben. Az igazi áttörést Csapó Benő szerint az infokommunikációs eszközök használata hozhatja, ezek ugyanis segítik a differenciált, személyre szabható oktatást. Adatforradalomban élünk, rengeteg adat keletkezik körülöttünk, rajtunk múlik, hogy az adatok a barátaink lesznek-e.

A kutató előadásában felhívta a pedagógusok figyelmét arra, hogy az adatbányászatnak van a pedagógiára specializálódott területe is: a rengeteg adatot ugyanis a diákok javára lehet fordítani. Ugyanúgy, ahogy a játékszoftverek fejlesztői is pontosan mérik és tudják a számítógép előtt játszó játékos visszajelzéseiből, hol tart, melyik szintre léphet éppen, hogy még ne frusztrálódjon és élvezze a játékot. Csapó Benő szerint ehhez hasonlóan lehet az oktatásban is követni okos eszközök segítségével, hogy egy diák mennyi időt fordít egy feladat megoldására, szorongott-e közben, hol tart a fejlődésben, stb.

– Ezeket a méréseket végezzük kollégáimmal – tette hozzá, jelezve, hogy ha fejlődési szakaszokról, motivációkról pontos adatok érkeznek, akkor az lehetővé teszi a beavatkozást is. – Az iskolában töltött évek száma és az oktatás hatékonysága egyaránt alacsony. További gond a gyenge tudással rendelkező diákok magas és a felsőfokon végzők alacsony aránya. Azok járnak a legrövidebb ideig iskolába, akiknek a legtöbb időre lenne szükségük ahhoz, hogy megfelelő tudásra tegyenek szert – összegezte előadását Csapó Benő.

Mi annyit tennénk hozzá, hogy a szegedi mérési központból a pedagógusok rengeteg segítséget kaphatnának ahhoz, hogy minden gyermeket a saját tempójában, felkészültsége alapján taníthassanak. Az oktatás irányítói pedig ahhoz, hogy az oktatás szinte minden területén mérhető romló tendenciákat megfordítsák. Észtország kormánya tíz éve elhatározta, hogy javít az oktatás minőségén, színvonalán. Ma a PISA mérésen az európai oktatási rendszerek éllovasának tekintett finnek eredményeit hozzák.

Az, hogy a szakemberek már régóta beszélnek a hosszabb és minőségi tanulás szükségességéről, nem új fejlemény, idén azonban már a munkaadók is megfogalmazták ezt a célt. Gablini Gábor a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége nevében ugyanis azt mondta: Magyarország nem lesz képes azt a lemaradást behozni, ami a szakképzett munkaerő hiánya miatt alakult ki. Szerinte olyanná kell alakítani a szakképzést, hogy onnan élethosszig tartó tanulásra képes fiatalok jöjjenek ki: az érettségi megszerzését alapfokú minimumnak kellene tekinteni.

De nincsenek illúzióink: Magyarországon nem lesz az észtekéhez hasonló kormányzati elhatározás. Pontosan mutatja, mit gondol a kormány a közoktatásról akkor, amikor egy kezelhetetlen mennyiségű területet felölelő minisztériumszörnyeteg alá söpörte az egész ágazatot, az oktatás ügyét pedig államtitkársági szintre züllesztette. Sokat mond a kormányzat hozzáállásáról az is, hogy a Magyar Tudomány Ünnepének kedd délelőtti rendezvényén, amely a Tudomány és Parlament – a Magyar Tudományos Akadémia feladatvállalása a közoktatásban címet viseli, miután megtartotta előadását, rögtön távozott is az oktatásért felelős államtitkár. Az előadásából annyi kiderült, hogy a kormánynak lesz innovációs – és ehhez kapcsolódva – oktatási stratégiája is tavaszra.