A járványra hivatkozva büntetik a szegények iskoláit

2020. szeptember 11. 14:00 - szerző: Latyák Balázs

A kormány az idei tanévben a felére csökkentette a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával foglalkozó civil szervezetek kiegészítő támogatását, amelyet a következő tanévtől már teljes egészében meg akar vonni. Addig facsarhatják az oktatással foglalkozó szociális szektor szereplőit, amíg le nem mondanak az intézményeikről.

„Egyszer már elvették tőlünk a többlettámogatást, de aztán visszakaptuk. Most úgy tűnik, visszatértünk a megvonásokhoz. Ami bánt, hogy az összeg drasztikus csökkentése minden szakmaiságot nélkülöz” – mondta lapunknak L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője azután, hogy kiderült: az Emberi Erőforrások Minisztériumának égisze alatt működő köznevelési államtitkárság – amelynek vezetője Maruzsa Zoltán – az idei tanévtől a felére csökkentette több, hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával foglalkozó szervezet kiegészítő állami támogatását. A döntést a járványhelyzettel indokolták, egyben felajánlották a szervezeteknek, hogy ha nem tudják fenntartani az iskolájukat, akkor az állam készen áll arra, hogy átvállalja tőlük az intézmény további üzemeltetését.

Maruzsa Zoltán a támogatás megvonásakor közölte, hogy az Igazgyöngy Alapítványnak erős az adománygyűjtő tevékenysége, így a különtámogatás összegét abból össze lehet gyűjteni. Noha az államtitkár is tudhatja, a civilek pénztárcájára hosszú távon nem érdemes számítani. Az alapítvány mindenesetre most kénytelen kérni, és sokan érdemesnek is tartják a munkájukat arra, hogy támogassák a költségvetésüket. Fele-fele arányban civilek és vállalatok adakoznak az alapítványnak, de nagyon sok nem pénzbeli felajánlás is érkezik hozzájuk.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője
Fotó: Lakos Gabor

„Úgy szoktam fogalmazni, hogy az Igazgyöngy egy közösségi alapítvány, és folyamatosan bővül, mert sokan tudnak azonosulni azzal az üzenettel, amit képviselünk” – mondta L. Ritók Nóra. Ennek fényében érdekes, hogy ha megkérdezik tőle, miképpen segíthetnek az alapítványon, akkor ő csak annyit mond, a legfontosabb az lenne, hogy mindenki emeljen szót a széthúzás, a gyűlöletkeltés, a kirekesztés ellen. Hogy visszatérhessen az élet egy normális mederbe, ahol végre a problémák megoldását is együtt kereshetjük meg. Ahol nem ellenfelek vagyunk, hanem partnerek, normális kommunikációval, hiteles munkával.

A közoktatási államtitkárság döntésével rendkívül nehéz helyzetbe került az Iványi Gábor vezetésével működő Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) is. Ónodi István, a MET gazdasági igazgatója lapunknak azt mondta, összesen nyolc intézményben, huszonöt helyszínen végeznek köznevelési tevékenységet óvodától a középiskoláig, mintegy 2500 gyermeknek esélyt adva a tanulásra. Az intézményeket jórészt adományokból tartják fent, miután 2012 óta csak a költségvetési törvény szerint járó alapnormatívában részesülnek, az egyházi kiegészítő támogatást már nem kapják. Az intézmények tavaly összesen 190 millió forintnyi kiegészítő támogatáshoz jutottak, ami a felét teszi ki az egyházaknak járó forrásnak. A MET azonban többé már ezzel az összeggel sem tervezhet, a minisztérium ugyanis a 2020–21-es tanévtől már csak 95 milliót biztosít számukra, azután pedig semennyit.

Számok terén nem áll jól az Igazgyöngy Alapítvány sem, noha öt közhasznú feladatot lát el. Ebből az egyik az OM-számmal rendelkező, összesen 650 hátrányos helyzetű gyermeket nevelő alapítványi művészeti iskola fenntartása. Az intézménynek jelenleg hat telephelye van: Berettyóújfaluban, Komádiban, Magyarhomorogon, Körösszakálban, Körösszegapátiban és Biharkeresztesen. Az intézmények összesen hat főállású és két óraadó pedagógust, illetve további három munkatársat foglalkoztatnak. Az ő bérüket kellene a 17 millió forintról mintegy 8,5 millióra csökkentett támogatásból kifizetni, ami azonban szinte lehetetlennek tűnik. Az alapítvány az előző tanévben ugyanis havonta valamivel több, mint 4 millió 125 ezer forintot kapott a gyereklétszám alapján, a bérköltség ugyanakkor – mindenféle járulékokkal együtt – 5 millió 369 ezer forint volt. A különbözetet azonban L. Ritók Nóráéknak fedezniük kellett valamiből, tehát erre költöttek az állami különtámogatásból havonta 1 millió 416 ezer forintot. Így azonban a 17 millióból nem maradt az iskola működtetésének egyéb költségeire, azt a fenntartó alapítványnak kellett fedeznie. Emellett az iskolához kötődő, a generációs szegénység okait kezelni próbáló többi elemet is saját zsebből voltak kénytelenek finanszírozni, mint ahogy a jövőben sem tehetnek majd másképp.

Fotó: Lakos Gabor

Lapunk a támogatások megvonása kapcsán megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát. Azt kérdeztük, hogy pontosan mekkora összeget spórolt meg a tárca a források megvágásával, s hogy azt mire tervezik költeni. Válaszukból kiderült, hogy valamennyi szervezet a jövő tanévben is kap majd normatív támogatást, a mostani változások csupán a többlettámogatásokat érintik. A felszabaduló összegeket „a járványügyi védekezés keretében informatikai eszközök vásárlására fordítják a rászoruló tanulóknak”. Egyáltalán nem tartják aggályosnak azt az ajánlatot sem, amelyet Maruzsa Zoltán tett az iskolákat működtető civileknek intézményeik átadására. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis ha egy feladatot ellátó intézmény megszűnik, vagy ha egy fenntartó vissza szeretné adni az iskolát az államnak, akkor az utóbbinak kötelezettsége, hogy megszervezze a tanköteles gyermekek oktatását.

A szegényeknek segítséget nyújtók helyzete összességében nem különösebben fényes, jó hír viszont, hogy az Emmi ezúttal nem tudott fogást találni a szervezeteken, mert erős közösség áll mögöttük, amely hajlandó áldozni is arra, hogy a hátrányos helyzetűeket segítő intézmények hosszú távon működhessenek.

Hatalmas távlatokra azonban L. Ritók Nóra szerint nem érdemes terveznie senkinek, hiszen manapság nagyon nehéz olyan képviselőket találni, akik eredményesen tudnák a döntéshozók szintjén védeni a szervezeteik érdekeit. A velük foglalkozó szakpolitika ugyanis megszűnt, helyesebben bekebelezte a pártpolitika, így szinte nincs senki, aki meghallgatná őket. Az intézmények fenntartói ennek következtében általában csak egyetlen tanévre terveznek, és közben folyamatosan reménykednek, hogy részei maradhatnak az oktatási rendszernek.