A forrongó fazék

Mátyás Győző publicista a 168 Óra internetes oldalán írta meg: Arthur J. Finkelstein, a Fidesz politikai tanácsadója négy éve egy videofelvételen arról beszélt, hogy világszerte előretörőben vannak az idegengyűlöletre építő pártok, amelyek egyként azt mondják a bevándorlókról, hogy „elveszik a munkánkat”, „lerombolják az életmódunkat”. Nem ismerősek a szlogenek? Nem láttunk ilyesmit véletlenül plakátra nyomtatva? – tette föl a kérdést Mátyás Győző. Írására többen reagáltak. Egyikük – „Hajcihő” – hozzászólását közöljük civil szövegként.

Finkelstein sem mindenható.

Hogy a Fidesznek van-e egyáltalán jelleme, ha már ennek a kampánygurunak a szolgáltatásait veszi igénybe, nos, erről mindent elmond, hogy Finkelstein külföldi (idegen, na pláne az USA polgára), meleg és zsidó, azaz mindaz, amit a Fidesz ideológiailag – ha a köznépről van szó – nagy pofával elutasít.

De nézzük már meg az utolsó és célirányos felmérést, hogy az idegenellenes propagandakampány milyen eredményre vezetett: jelenleg – a Fidesz bánatára – ugyan 57 százalékról 42 százalékra csökkent azok aránya, akik a kivándorlást nagyobb gondnak tartják, mint a bevándorlást, és 44 százalékra nőtt 23 százalékról, akik fordítva. De a statisztikák részletes elemzésekor az derül ki: ez az „eredmény” annak köszönhető, hogy a Fidesz támogatóin kívül gyakorlatilag senkire sem hatott ez a propaganda. Főként a Fidesz támogatói azok, akiknek a májusi adatokhoz képest drámai módon változott a preferenciájuk (vö.: jelentős affinitás az elvtelen pávatáncra), így ők immár 72 százalékban gondolják úgy: a bevándorlás nagyobb gond, mint a fiataljaink elvándorlása. Még a Jobbiknál is mértek hasonló tendenciát, de nem ekkora arányban.

Tehát a lakosság bő kétharmadára nem vagy csak minimálisan hatott ez a propaganda.

Ami még elgondolkodtatóbb: a teljes társadalom 67 százaléka, azaz bő kétharmada gondolja úgy, hogy a kerítés a déli határokon teljesen értelmetlen és nem tölti be a funkcióját. És csak 23 százaléknyian vélik úgy: a kerítés valamennyire alkalmas a menekültáradat elhárítására.

Csak a Fidesz szavazói támogatják többségükben a kerítés megépítését, rajtuk kívül senki.

A teljes felnőtt lakosságunk 56 százaléka szerint ne épüljön fel a kerítés, 10 százalék bizonytalan, és csak 34 százalék kerítéspárti. A demokratikus ellenzék pártjainak támogatói inkább ellenzik és csak elenyésző arányban támogatják.

A társadalmi, emberi szolidaritás aránya – bármennyire az ellenkezőjét szerette volna elérni Finkelstein úr és a Fidesz – 54 százalékos többséget mutat. Ugyanakkor csak a Fidesz-szavazók többsége (57 százalék) gondolja úgy: a kerítés nem figyelemelterelés a társadalom valódi problémáiról és a Fidesz disznóságairól. (Ami ahhoz képest, hogy Fidesz-szimpatizánsokról van szó, igencsak figyelemkeltő, hiszen 43 százalékuk pontosan érzékeli: ez nem egyéb, mint görcsös kísérlet a párt egyben tartására.) Mindenki más az országban úgy gondolja, beleértve a Jobbikot is, hogy ez a Fidesz újabb öncélú aljassága.

Akkor mi is az az eredmény, ami alátámasztaná Finkelstein úr tézisét, amely szerint a választók tömegeinek emócióit szabadon lehet manipulálni? Meggyőződésem: morálisan szilárd embereket, bármennyire rabjai is különféle emócióknak, még saját komfortérzetük ellenében sem lehet feltétlenül amorális döntések mellé állítani.

Biztosra veszem: a Fidesz már nem képes kiszállni a populista, szavazatmaximálási ringlispílből, amely már most sem vezetett az általuk vágyott eredményre, hogy akárcsak visszahódítsa elpártolt szavazóikat. Pusztán egyfajta „tetszést” váltott ki megmaradt választóik többségében, akik körében ezt már nem őszinte elköteleződésként, hanem annak reményeként lehet értékelni, hogy pártjuk mégis a felszínen, mi több, kormányon maradhat.

Finkelsteinnek akkor lehetne igaza, ha a rezsim az emocionális pressziókat meghaladóan képes lenne olyan kormányzati intézkedések meghozatalára, olyan morális és pragmatikus megerősödésre – eliminálva és feledtetve a mindent átszövő rendszerszintű korrupciót, megszorításokat, pazarlásokat, népnyomorítást –, amelynek napi megtapasztalása nem annullálná mindazt, ami a rendszer gyakorlata. Ez azonban lehetetlen, mivel az egész NER a társadalom kizsákmányolására, a jogegyenlőtlenségre, a megalázásra, a belső körök privilegizálására alapul. Ezért aztán egy-egy ilyen ellenségkreáló akció csak palástolni képes a tényleges problémákat; fedőként a forrongó fazékon.

Nem tudni, az elégedetlenség mikor éri el azt a szintet, amikor kitör, ámbár már volt jele annak, hogy nem lehet a végtelenségig szítani a tüzet vagy feszíteni a húrt. Ezt a netes tüntetés és annak eredménye világosan megmutatta.

Amennyiben összegződik az elégedetlenségekkel szembeni düh, az okozóikkal szembeni gyűlölet, úgy a – pártok által még csak meglovagolni sem képes – spontán ellenállás egyetlen pillanat alatt képes eltörölni a NER egészét, mégpedig kontrollálhatatlanul.

Úgy vélem, Finkelstein nem volt figyelmes diák akkor, amikor Josef Kirschner munkáját, a Manipuláció művészetét tanulta. Annak ugyanis alaptétele: másokat úgy kell a magunk érdekei mellé állítani, hogy nem elutasítjuk mások igényeit, érdekeit, hanem meggyőzzük őket arról, hogy az ő érdekeik azonosak a miénkkel. Márpedig – mint az idegenellenes kampány eredménye is mutatja – ez a törekvése Finkelsteinnek és Orbánnak is megbukott. Egyik sem érti: bármennyire az általuk szükségesnek vélt érzelmi töltésekre akarják is hangolni a társadalmat, az eredmény eléréséhez nem lehet áthágni azt a kulturális, szocializációs határt, amely egy egész társadalom alapélménye. Mi több, ha ezt mégis sikerül – időlegesen – elnyomni, ez nem hozhat tartós eredményt, mert cserébe olyan értékeket kell nyújtani a társadalom számára, amelyek kompenzálni képesek az egyes ember és a társadalom egésze erkölcsi gátlásait, természetes, kultúrantropológiailag megalapozott ellenállását.

Finkelstein tehát képes arra, hogy rövid távon leplet borítson a NER feneketlen aljasságára, embertelen világára, de mert téves propozícióból indít, azt sem tartósítani, sem megmenteni nem lesz képes. Ettől veszélyes, amikor egy autokrata és egy kampányguru összeszövetkezik a társadalom manipulálására. A görög példa is bizonyítja, hogy a parttalan populizmus végső soron nemhogy nem hoz eredményt, hanem összeomláshoz és végeláthatatlan szenvedéshez vezethet.

Orbán rendszere bukni fog. Finkelstein pedig elégedetten tapogathatja meg a tömött zsebét, mert a diktátor jól megfizette Magyarország pusztításáért.