A CEU rektorhelyettese ismét leiskolázza a kormánykommunikációt

2018. november 5., 13:55

Szerző:

„Az elmúlt hét sok hajmeresztő állítást hozott a CEU-vitában. Talán a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a magyar kormány egyik tagja azon szomorkodott, hogy sok pénzt kap az egyetem ez EU-tól. Úgy tett, mintha nem tudná (vagy nem tudja?), hogy az ERC pályázatokon nem egyetemek, hanem kutatók indulnak. A közbeszerzések világában szocializálódottaknak talán valóban újdonság, hogy az EU-s kutatási pályázatok odaítélése transzparens módon történik, nagy presztízsű tudósok alkotta bizottságok által. Minden ország vezetői büszkék arra, ha az országukban dolgozó kutatók sikeresek ebben a nyílt és tisztességes versenyben. Rétvári Bence államtitkár úr megnyilvánulása, és a nyomán felhangzó „elemzői” kórus (néhányan közülük magukat „politológusnak” hívják ☹), igazi hungarikum, csak sajnos nem a jobbik fajtából" – kezdte hosszú, újabb tisztázó Facebook-bejegyzését Enyedi Zsolt.

A Közép-európai Egyetem (CEU) rektorhelyettese pontonként tisztázta a propaganda abszurd vádjait, megállapítva: „az EU-s pályázati pénzek emlegetése (nem a dicsőség- hanem a bűnlajstrom részeként!), ahhoz a tágabb diskurzushoz kíván megágyazni, amely szerint a magyar és amerikai jogállásunk célja pénzszerzés. A spekuláns trükkje, aki így több államot is megcsapol. Ide kapcsolódik az 'üzleti modell' kifejezés sűrűbb használata is."

Enyedi Zsolt

Enyedi felhívta a figyelmet arra: a spekulációkat és trükköket emlegetőket egy pillanatra sem zavarja, hogy működésüket magánalapítványból finanszírozzák, hogy az amerikai állam az egyetemnek egy fillért sem ad, hogy a magyar állam is csupán tucatnyi doktori hallgató ösztöndíjához járul hozzá, s hogy végül a tandíjakból a diákokra költött összegek töredéke jön csak be, amint azt a nyilvános költségvetéseikből bárki láthatja.

„Ha amerikai tanulmányokat maguknak megengedni nem tudó fiatalok támogatása és világhírű tudósok Magyarországra hozatala egy pénzügyi spekuláció része, akkor bizonyára olyan ördögi tervről lehet szó, aminek a megfejtéséhez nálam iskolázottabb emberre van szükség" – írta az intézményvezető.

Enyedi szerint a CEU-t diplomagyárként, off-shore egyetemként emlegetők két konkrétumnak tűnő információval operálnak: azzal, tudniillik, hogy a CEU-ban dolgozók nem közvetlenül, hanem az egyetem magyar részlegén keresztül vannak foglalkoztatva, valamint hogy az egyetemnek Amerikában csupán egy „vityillója” van.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy dolgozóikat természetes módon éppen az adófizetés miatt, a magyarországi jogszabályi követelményeknek, adó és járulékfizetési kötelezettségeknek megfelelően foglalkoztatják magyar vállalkozási formában. „Ez a konstrukció a külföldi egyetemek és a magyar állam számára is praktikus, már csak azért is, mert megkönnyíti, hogy az alkalmazottak adója a magyar államhoz folyjon be" – írta. De Enyedi arra is kitért, hogy „a propagandasajtó múlt heti újítása a Bard College azon épületének bemutatása volt, melyben az egyenlőtlenségeket kutató szakirányú továbbképzésünk programja működik. A probléma az volt, hogy az épület kicsi. És ezt egyesek 'leleplezésként' prezentálták be, figyelmen kívül hagyva olyan apróságokat, mint hogy az épületet mi mutattuk meg a magyar kormányküldöttségnek, vagy hogy a CEU-nak hozzáférése van a Bard több mint 70 épületéhez" – írta.

Enyedi egyértelművé tette azt is: a CEU 27 éves történetében soha nem tanított Amerikában, sőt, az elvárás, hogy Amerikában tanítsanak teljesen értelmetlen, hiszen annak Magyarország semmilyen hasznát nem látja.

„Mégis kénytelenek voltunk komolyan venni a törvény elvárását, mely szerint felsőoktatási képzést kell működtetnünk New York államban, és komolyan vettük a jogászok és a magyar köztársasági elnök azon értelmezését, hogy ezt egy amerikai egyetemmel való együttműködés keretében is megtehetjük. Csak hónapjaink voltak a feladat megoldására, mára mégis működik a képzés, az amerikai hatóságok által elismerten. Erre most egyesek az épület méretéről, az épület körüli fű minőségéről kezdenek beszélni… Komolyan attól lesznek boldogok a magyar politikusok, ha az amerikai gyep gondozására fordítjuk a pénzünket ahelyett, hogy a magyarországi oktatást támogatnánk vele? És már senkit nem érdekel, hogy mi áll a törvényben" – tette fel a kérdést.

Még mindig totálisan bizonytalan a CEU sorsa, pedig egyetlen aláírásra lenne szükség, hogy az egyetem megkaphassa működési engedélyét

Enyedi itt nyilván arra a zavaros kormányzati kommunikációra utalt, amely alapján Orbán Viktor miniszterelnök mostanra már annak az államközi megállapodásnak a létjogosultságát is megkérdőjelezte, amelyet az elmúlt egy évben követelményként határoztak meg. A rektorhelyettes szerint az elmúlt napokban csak kapkodták a fejüket:

„Az egyik politikus szerint csak blöffölünk, valójában minden marad a régiben (de hogyan, ha a CEU engedélyét bevonják?), a másik szerint mi már évekkel ezelőtt megvettünk Bécsben egy kampuszt és már ott is vagyunk. Van olyan, aki határozottan állítja, hogy Ausztriában amerikai egyetemként nem oktathatunk, míg a másiktól megtudhattuk, hogy kiváló magyar nyelvű képzéseink vannak, csak az angol nyelvűekkel van gond. És persze továbbra is vannak azok, akik a kamerába mondják, hogy komoly vizsgálatok folynak a CEU amerikai működésével kapcsolatban a kormányzaton belül, míg más kollégáik evidensnek tekintik, hogy ilyen vizsgálatok nem is folyhatnak, mégpedig a mi hibánkból. Ezeket a vizsgálatokat ugyanis majd nekünk kell kezdeményeznünk, a nemzetközi szerződés aláírása után. Amit a magyar kormány nem kíván aláírni. 

Bár ez kimondani sem kívánja. 

Marad tehát a zavaros kommunikáció, az alaptalan pletykák ipari szintű terjesztése. 

Pedig egy aláírás a kormány által végigtárgyalt dokumentum alján mindent megoldana. 

Néha abban reménykedem, hogy a hatalmi és kampánypolitizálásban élenjárók mellett létezik egy másik döntéshozói csoport, amely valódi gondok valódi megoldásán dolgozik a bunkerek mélyén. 

Hamar kiderül" – fogalmazott a szakember.