A Balatonban állva még felismerték a vérlázító korrupciót a fideszesek

2018. október 8. 07:09 - szerző: Lakner Zoltán

Radikális, gyilkos erővel ígérte visszaszorítani a korrupciót több mint tíz évvel ezelőtt az ellenzéki Orbán Viktor, mivel nem szenvedhette a fejétől bűzlő hal közéleti kipárolgását. Szóvivője feltűrt nadrágban állt a Balatonban, az őszödi kormányüdülő bérbeadásának sorsát firtatta, a tranzakcióét, amelynek egyik szereplője olyan cég volt, amely ma már Mészáros Lőrinc nevén van. Kis magyar retró: a fideszes korrupciós aggodalmak közelmúltja.

Talán senki nem merné állítani, és tévedne is, ha ezt tenné, hogy a hazai korrupció története mindössze nyolc évre nyúlik vissza. Az oligarchák háttéralkui, a hazai és külföldi nagyvállalatok nyilvánosság elől rejtett, de sokak által minimum sejtett érdekkijárásai döntően befolyásolták az 1989–1990-es és a 2010-es rendszerváltások közötti két évtizedben Magyarország sorsának alakulását. Elosztási és ágazati döntéseket, profitszerzési lehetőségeket, tulajdonviszonyokat határoztak meg, mérgezték a közéletet, a demokráciába vetett bizalmat.

Azt is kevesen vitatják azonban, hogy az Orbán-rendszer szintet lépett vagy inkább dimenziót váltott, amikor fő szabállyá tette a korrupciót, összeépítette a politikai struktúrát a korrupciós mechanizmusokkal. A rendszerértelmezések csak abban térnek el egymástól, hogy a pénzt eszköznek vagy célnak tekintik, mindazonáltal a rendszerkorrupció létének dolgában konszenzus mutatkozik. A NER kulcsfigurái sem tagadják e sajátos kiválasztási és önépítési mechanizmus fennállását, csak éppen más előjellel látják el az eredményét. Közismert Lánczi András kijelentése arról, hogy amit mások korrupciónak tartanak, az a kormány legfőbb politikája. Vagyis az erőviszonyok tartós átrendezése a magyar társadalomban, amire a kormánypártiak szerint felhatalmazást ad – amiképpen mindenre – a választási győzelmek sorozata.

A közvélemény által kevésbé ismert, de annál fontosabb ideológusa a rendszernek Tellér Gyula, aki néhány évvel ezelőtt arról értekezett, hogy az orbáni klientúra „egyfajta politikai anyaméh az új teljesítménynyújtó társadalomrész megformálására és megnövelésére”. A kormány „létrehozza és hatalmával védi a rendszert és benne a teljesítménynyújtók különleges pozícióját, ezek viszont ciklusról ciklusra újratermelik az így működő kormány hatalmi helyzetét”. Ily módon válik a korrupció politikai programmá, és alakulnak át a választások fedősztorikká, amelyek funkciója a hatalmi struktúra erejével átformált társadalmi viszonyrendszerben a hatalmi struktúra rituális megerősítése.

Szijjártó Péter sajtótájékoztatója a balatonöszödi inga
Fotó: MTI/Nagy Lajos

E magvas gondolatok kidolgozására csak a kormányra kerülés után kapott felkérést a rendszerrel szövetséges értelmiség. Azt megelőzően a Fidesz agytrösztjeként számon tartott Századvég a jó kormányzás koncepcióját dolgozta ki. Az ezzel kapcsolatos kutatás eredményeit taglaló egyik tanulmány 2008-ban a hatalmon maradás öncéllá válását, a magánérdek közérdek fölé emelését bírálta, nyilvánvalóan az akkor fennálló kormányra célozva. A fideszes politikusok 2002 után, ellenzékbe szorulva rendkívüli érzékenységre tettek szert a kormányzati korrupció és költekezés visszásságait illetően. Orbán mondatai, miszerint „a kormányzati kiadásokat be kell fagyasztani” és „radikális, gyilkos erővel kell visszaszorítani a korrupciót”, 2007-ben hangzottak el, a Gyurcsány-kormány azon elképzelésének bírálatául, miszerint a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdaövezetben kellene felépíteni az új kormányzati negyedet. Orbán vérlázítónak nevezte a beruházást, s hogy költségeinek tényleges nagyságrendjét nem lehet átlátni. A fideszesek ingatlanspekulációt is orrontottak. „A korrupció a fejétől bűzlik, mint a hal, azonban eléri a farkát is” – hívta fel a figyelmet az összefüggésekre a Fidesz elnöke. Ma már az Orbán-kormány csillagászati összegeket költ arra, hogy a Várban rendezkedjen be, a költözködés nyomán pedig pontosan úgy beindult a belvárosi kormányépületekkel kapcsolatos játszma, ahogyan arra tíz éve figyelmeztettek. Csak most már az ő köreiken belül mozog az ingatlanok tulajdonjoga, a fejtől a farokig kijelölt szereplőkkel.

Egy másik régi eset, amikor 2006-ban Rogán Antal kampányfőnökként azzal támadta Gyurcsány Ferencet, hogy kampányfilmjében egy értékes állami Audi hátsó ülésén fejti ki gondolatait az ország kormányzásáról. Rogán autóparkolóba hívta az újságírókat, akiknek szent rémülettel mutatta be a kormányzati luxuslimuzin pontos mását. Az eseményhez rendelt panelszöveg úgy hangzott: „egy lesötétített luxuslimuzin hátsó üléséről sok minden egészen másként látszik”, vagyis a miniszterelnök nem ismeri az ország tényleges helyzetét, ellentétben például a már ekkor is sötét üveges Volkswagen kisbusszal közlekedő Orbánnal. Rogán azt ígérte, kormányra kerülésük esetén a 35 milliósra becsült Audit eladják, a pénzt vakok és gyengénlátók támogatására fordítják. Mint közismert, Rogán néhány évvel később, immár miniszterként, helikopterrel ment egy baráti esküvőre, e tény közreadása volt a végső ok a Népszabadság bezáratására, Orbán pedig baráti magánrepülővel jár futballmeccsekre.

A barátok, rokonok, üzletfelek témaköre már csak azért is figyelmet érdemel, mert 2003-ban Szijjártó Péter azt a kérdést szegezte a kormánynak: „Meddig tűri még a miniszterelnök a barátok, üzlettársak határtalan ámokfutását a magyar közigazgatásban, a kormányban, a Miniszterelnöki Hivatalban?” Szijjártó felhorgadása annak szólt, hogy az akkoriban kormánytaggá emelt Gyurcsány egy 1994-es ügyletében lízingelte az őszödi kormányüdülőt, majd bérbe adta annak a HunguestHotelsnek, amelynek egyik vezetője egy grémium tagjaként előzőleg döntött arról, hogy az üdülőt Gyurcsány cégének adják el, még az MDF-kormány idején. Szijjártó a nevezetes, Balatonban állva megtartott sajtótájékoztatóján azt is kifogásolta, hogy a szocialisták az erről szóló kormányzati ellenőrzési eredményeket megmásították. Az akkori kormányszóvivő szerint viszont a korábbi vizsgálat nem volt szabályos és szakszerű. Az ügy valóban sok kérdést vetett fel, de a nagyságrendek változását jelzi, hogy Szijjártó ma már nem kényszerül a Balatonban állni, helyette egy örökpanorámás edericsi telek ingatlanaiból nézheti a magyar tengert, amelynek anyagi fedezetéről nem óhajtott külön nyilatkozni, amikor néhány éve az Index érdeklődött róla. A HunguestHotels-láncot pedig elnyelte Mészáros Lőrinc birodalma, amelynek amúgy kiemelt célpontja a Balaton.

Korrupciógyanú, üzleti összeférhetetlenség miatt ritkán mond le kormánytag, ilyen esetre legutóbb másfél évtizede volt példa. 2003 elején a jócskán a G-nap előtti Magyar Nemzet írta meg, hogy az az ügyvédi iroda végezte a Malév átvilágítását 30 millió forintért, amelynek társtulajdonosa a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter. Kiss Elemér azzal védekezett, az ügyvédi irodában viselt tulajdonát megtartotta ugyan, ám a döntésekben nem vesz részt, mióta miniszterré nevezték ki. A botrány azzal fokozódott, hogy a Magyar Autópálya Zrt.-ről is kiderült, megbízást adott ugyanennek az ügyvédi irodának, márpedig itt az igazgatóság elnöke olyan személy, aki maga is a szóban forgó ügyvédi iroda tagja. A kegyelemdöfést azzal vitte be a Magyar Nemzet, hogy kiderítette, a Közlönykiadó is szerződött az ügyvédi irodával, márpedig ennek felügyelete a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozik. Kiss Elemér lemondott, amit Medgyessy Péter kormányfő úgy kommentált, „sajnálom, de így kellett lennie”. Az ellenzék azonban nem volt elégedett. Az akkor MDF-es, ma már fideszes Font Sándor azt a költői kérdést tette fel, vajon „hány Kiss Elemér rejtőzik még a kormányban?”. Pokorni Zoltán fideszes frakcióvezető-helyettes pedig úgy vélte, „most dől el, hogy valóban a jog működik-e Magyarországon, vagy az összetartás (…) barátok, üzlettársak között”.

Nemhiába volt azóta újabb rendszerváltás: a kérdést végre sikerült eldönteni.