Bevette már a mozgásgyógyszerét? – Sikeresen lehet lassítani az öregedés folyamatát
Egyre inkább igaz a régi mondás: öregember nem feltétlenül vénember. Világjelenség, hogy a hagyományosan inaktívnak tartott idősödő lakosság aktívabbá válik, szabadidejében sportol, mozog, aktív életet él. Még a közélet iránt is újra érdeklődni kezdenek. Tény, hogy a 65 évesnél idősebb választók aránya folyamatosan növekszik. Ez volt a helyzet az amerikai elnökválasztáson éppúgy, mint a brit parlamenti választáson is. Ezzel pedig – akár tetszik, akár nem – befolyásolhatták az eredményeket, ami újszerű kihívásokat támaszt a szakpolitikusokkal szemben.
A nemzetközi sporttudomány és sportszociológia, valamint a sportegészségügy kutatói fedezték fel az öregedés legkézenfekvőbb ellenszerét. Magyarországon a Testnevelési Egyetemen (TE) és a Milton Friedman Egyetemen (MFE) a szociológia, az orvostudomány, a sporttudomány, az élettan, az andragógia, a geronto-andragógia, a pedagógia és más társadalom- és természettudományos diszciplínák együttműködésében vizsgálják az öregedés részterületeit. Bakonyi Tibor, az MFE főiskolai tanára és munkatársai azokat a társadalmi és politikai kihívásokat kutatják, amelyeket a változások hoznak magukkal.
– Magyarországon is egyre több az idős ember. Az ő gondozásuk, ellátásuk, szakszerű ápolásuk komoly terhet ró az államra, mert a háttérben hiányoznak az ehhez nélkülözhetetlen intézmények – mondja az MFE főiskolai tanára. Szerinte az lehetne a megoldás, ha a rendelkezésre álló forrásokat nem drága gyógyszerekre költenék, hanem abból a pénzből az idős emberek fizikai aktivitásának növelését támogatnák. Nagyobb az esélye, hogy a testileg jó karban lévő emberek szellemileg sem épülnek le. Az élethosszig tartó aktivitás – a mozgásgyógyszer – kevesebb befektetésből jobb eredményekkel kecsegtet.
Az Egyesült Királyságban 1994 és 2008 között nyolcvanezer embert vizsgáltak meg ebből a szempontból. Az eredmény meglepte a gazdasági újságírókat és a sportszergyártókat is. Az időskori aktivitásnak és a szabadidős sport iránti igény növekedésének ugyanis olyan össztársadalmi és nemzetgazdasági hatásai vannak, amelyek nem kerülhették el a politikai döntéshozók figyelmét sem.
– Mondhatnék példákat Amerikából, de európai uniós tapasztalatokat is – sorolja Bakonyi Tibor. – Valamennyi azt igazolja, hogy az időskori aktivitás növekedése javítja a társadalom általános lelkiállapotát, nem is beszélve arról, mennyire jó az izmoknak, az ízületeknek, a csontok állapotának. Bizonyítottan csökkenti még néhány rákos megbetegedés kockázatát is.
Az európai országok többsége drasztikus demográfiai változások elé néz, hiszen folyamatosan nő a 65 éven felüliek száma. Rosszul gondolkodnak a politikai döntéshozók, ha nem számolnak ezzel. Az átlagos élettartam emelkedése és ezzel az időskori életminőség biztosítása nem olcsó dolog, de jó befektetésnek ígérkezik. A jóléti államokban már felismerték, hogy a nyugdíjasok és az aktív korosztályok jövedelemnövekedése között érdemes összhangot teremteni, de a pénz nem old meg mindent. Sokat áldoznak tehát az időskori életminőséget javító rendszeres mozgás, a szabadidős sport feltételeinek megteremtésére is.
Bakonyi TiborAz elöregedő társadalom – mint általános európai probléma – kezelésére csak az egyik eszköz a mozgásgyógyszer. Németországban abban bíznak, hogy az Európán belüli és a harmadik országokból érkező migrációs munkaerő-vándorlás csökkenti a társadalom elöregedéséből adódó feszültségeket, másutt a nyugdíjkorhatár emelésében látják a megoldást, de egyre gyakoribb az a nézet, amely az időseket társadalmilag hasznos segítségnek, önsegítő erőforrásnak tekinti, és nem tehertételnek tartja e korosztályt.
A sporttudomány mára a gerontológiai tudománynak is szerves része lett. Egy 2013-as uniós tanácsi ajánlás nyomán nyolc tagországban programot hirdettek, hogy a szabadidős sport révén integrálják újra a társadalomba az aktív korú, de gazdaságilag inaktív felnőtteket. A hazai időskorú népesség mindennapjaiban a sportnak elhanyagolható szerepe van, a nem alvással vagy passzív pihenéssel töltött idejük túlnyomó többségét leginkább egyedül, magányosan töltik.
A magyar kormány – amely elvileg nagyon fontosnak tekinti a sportot, gyakorlatilag pedig milliárdokat fordít sportlétesítmények építésére, a versenysportok támogatására – csak az ifjúság egészségnevelésének eszközeként definiálja a mozgást, az idős embereket inkább eltanácsolja ettől. A 21. században az elhízás civilizációs népbetegséggé lett, ami elsősorban az inaktív életmódból adódik. Vannak azonban kutatók, akik e káros jelenség egyik okának éppen a fiatalkori versenysportot tekintik: a korábbi fizikai igénybevétel után a szervezet energiaháztartása felborul, és néhány év múlva kialakulnak az elhízás jelei.
Magyarországon is születtek már olyan elemzések, kutatások, amelyek felhívják a döntéshozók figyelmét az időskori sport egészségügyi és társadalmi hasznosságára. A közgazdászok nem is vitatják gazdaság- és fogyasztásélénkítő hatását, ugyanakkor azt is vizsgálni kell, miképpen reagál a megterhelésekre az idős emberek szervezete. A sportorvosok ma már nem zárják ki, hogy a 70 éven felülieknek is érdemes sportolniuk, de figyelmeztetnek a rendszeres orvosi ellenőrzés fontosságára. A szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség kordában tartására is ajánlják a rendszeres testmozgást. Az aktív életet élő idős emberek esetében több betegség – például a demencia is – jelentősen ritkábban fordul elő. Az inaktív életmód legalább olyan rizikófaktor, mint a dohányzás. Bizonyos testi és lelki bajok esetében a mozgásgyógyszer megelőzésre is alkalmazható.
– Az egészséges idősödés feltételeit csakis az erre hivatott társadalmi intézmények tudnák megteremteni – figyelmeztet a kutató. – E téren ma még nagyon rosszul állunk. Pedig az egész társadalom csak nyerne azzal, ha az idős embereket nem valamiféle nemzetgazdasági tehernek tekintenénk, hanem igyekeznénk, hogy ha az öregedést ugyan megállítani nem is lehet, de a rendszeres sportolással legalább lassítható legyen. Azon dolgozunk, hogy a döntéshozók felismerjék, az idősödés a mienkhez hasonló elöregedő társadalmakban demográfiai, szociológiai, tudományos kérdésből politikai kérdéssé lépett elő.
A Milton Friedman Egyetemen beindított szenior akadémia, amelyet Jászberényi József főiskolai tanár szervezett, fehér holló e témában. Különféle előadásokat, tanfolyamokat kínálnak a hozzájuk forduló idősebb embereknek. Ki-ki érdeklődése szerint választhat témát a kertészettől az egészséges táplálkozásig, az informatika alapjaitól a családi konfliktuskezelésig, de arra is van lehetőség, hogy az idős emberek náluk valamilyen új szakmát szerezzenek. Aki így átképzi magát, akár távmunka keretében vagy részállásban újra visszatérhet a munkaerőpiacra. Ennek most kedvező az adózása, és a hazai munkaerőhiány enyhítésére is orvosság lehet az idősebb generáció reaktiválása.
– A következő lépés az lesz, hogy az idősebb emberek informatikai ismereteinek bővítésével a szabadidős sportolás lehetőségeit is bekapcsoljuk a mozgásgyógyszer alkalmazásába – folytatja a tervek ismertetésével a docens. – A megfelelő fizikai és szellemi tevékenység hozzásegítheti a már nyugdíjas nagyszülőket, hogy a gyermekeik számára ne jelentsenek terhet, az unokáknak ne kelljen végignézniük a nagypapa, a nagymama leépülését. Ezért olyan korszerű eszközöket is igyekszünk bevonni, mint például a web2-felületek vagy a mobiltelefonos, okosórás applikációk, amelyek kezelése az idősebbek számára is megtanulhatók.
– Valamiféle fit-net létrehozását tervezik?
– Nevezzük így. Az applikáció könnyen kezelhető lesz. Az idősebb felhasználókat tájékoztatja, hol találnak sportolási lehetőséget vagy igénybe vehető eszközöket – mondjuk pingpongasztalt – a lakóhelyükhöz vagy az aktuális tartózkodási helyükhöz közel. Ennek lesz egy orvosi segítő része is, a „távdoktorok” négy-öt marker segítségével személyre szóló tanácsot adnak majd, milyen sportot, milyen mozgásintenzitást javasolnak a felhasználónak. A szükséges gyakorlatokat az illető mindennap megkapja mondjuk a telefonján keresztül, majd visszajelzi, hogy el is végezte a feladatokat. De ez nem mentesít senkit a félévente, évente ajánlott orvosi vizsgálat alól.
Az egyik angliai egyetemen felmérték az idős emberek biológiai életkorát, majd összevetették tényleges éveinek számával. Ha a szervezete öregebbnek mutatkozott a tényleges koránál, felírták számára a kellő mozgásgyógyszert és az ahhoz szükséges táplálkozás javaslatot. Belgiumban néhány flamand városban jelentősen támogatják az idős emberek sportolását. Kezdetben koordinátorokat alkalmaztak, de idővel ezek a hálózatok önálló életre keltek, ahogyan az abban részt vevők sporttevékenysége is önállósodott. Ebből kiindulva szeretnének a hazai kutatók is egyszerre virtuális és valóságos hálózatot építeni, amelyben a résztvevők egyben aktív segítői is lehetnek a tudományos kutatásoknak. A web2-felületen generált adatbázisok hozzájárulhatnak az időskori sport társadalmasításához. A mozgásgyógyszerek tudásközpontjaivá lehetnek, amelyek minden szereplő számára alapot szolgáltathatnak a hosszú távú együttműködésre.
– Ez a fejlesztés olyan nemzetközileg is egyedülálló kutatás lehet, amelyre építhet akár a Nemzeti Egészség Program is. Eleget tudunk máris ahhoz, hogy ebben a patikában egyre több betegségre megtaláljuk a pirulák nélküli medicinát – reméli Bakonyi Tibor.
