Nagy hiányzók, kis hiányzók, magyarok

Az Európa- bajnokság és a Világbajnokság az úgynevezett „nagy” csapatok miatt izgalmas. Számunkra legalábbis mindenképpen, ha már soha nem jutunk ki sehová.

Mit ér a csapat, ha kicsi?

A VB feltétlenül a nagy futballnemzetek játszótere, a kontinensviadalba is nagy ritkán tud beleszólni egy cseh, dán, vagy éppen görög csapat. Vagy mégsem? Négy éve például majdnem a döntőig meneteltek az EB-re hihetetlen mázlival kijutó törökök, a hollandokat verő oroszok pedig szintén a legjobb négyig jutottak. A spártai-védelemmel operáló görögökről, vagy a strandról beugró dánokról, a Poborsky- Smícer- Kadlec- Nedved aranygenerációról már szóltunk, tehát az elmúlt húsz évben jócskán akadt arra példa, hogy az outsiderek nem csupán egy-egy meglepő eredményre, hanem éremre is képesek voltak.

Idén ugyanúgy nagy dobásra lehet képes a kis csapatnak éppen nem nevezhető orosz és horvát válogatott – ellentétben például a torna előtt rettegett hollandokkal- de a dánok, csehek, lengyelek, ukránok, görögök sem hiába keltek útra, hiszen valamennyien pontot, pontokat szereztek. Nekik köszönhető, hogy a csoportmérkőzések az utolsó percekig izgalmasak voltak és számos nevesebb ellenfelük volt kénytelen visszatérni a földre, mielőtt még túlzottan beleélték volna magukat az EB- döntőbe.

Például a már sorsoláskor lesajnálták a komplett A csoportot. Mégis minden meccs izgalmas és fordulatos volt. Általános meglepetésre a görögök tudtak támadni, a csehek győzni, az oroszok pontot veszíteni, a lengyelek pedig az utcán minden idők legeseménydúsabb „Európa-bajnokságát” hozták össze. Ezzel rácáfoltak azokra – köztük rám is –, akik szerint a rutinos lengyel rendőrség meg tudja fékezni huligánjait. Utólag kijelenthetjük, hogy nem tudta, bár előzetesen nem kalkuláltam bele egy több ezer fős, szovjet zászlós felvonulást Varsó közepén.

Akárhogyan is nézzük, ez az esemény nem kizárólag a nagyokról szól. A legrosszabb meccset egyébként is angolok játszották a franciákkal, illetve a németek a portugálokkal. De mi lesz, ha a torna négy év múlva „felhígul” nyolc európai középcsapattal? Ott lesznek a magyarok? Most mire lenne képes Egervári Sándor csibész- csapata?

Magyarok az EB-n

Most ott lenne a helyünk? A Mester szerint igen, valamint néhány válogatott játékosunk is osztja ezt a nézetét, tehát kénytelenek vagyunk ezt elfogadni. A hazafiatlan és szőrszálhasogató „jó, de akkor miért nem vagyunk ott?” – típusú kérdésekkel ne is foglalkozzunk! Mint ahogy azzal az aprócska ténnyel sem, hogy tényleg nem vagyunk ott.

Nyilván nem egyszerű a „mi lett volna, ha…” kérdésre választ adni, ám a magyar vonatkozású világháló legszínvonalasabb szurkolói fóruma megtalálta a helyes választ. Mégpedig könyörtelenül, a matematika segítségével. Mint az köztudott, a számok soha nem hazudnak!

A módszer egyszerű: mivel egy éven belül három EB- szereplővel játszottunk – sorrendben Svédország (2-1 ide), Csehország (2-1 a mieink javára), Írország (0-0) – éppen ezért ennek a három csapatnak a szereplése „beárazza” a magyarok erejét is. Igaz, hogy közben a lengyelekkel is találkoztunk, de a svédekkel mégiscsak tétmeccset játszottunk, a cseh-ír duóval pedig közvetlenül a torna előtt találkoztunk. A számítások pofonegyszerű elven alapulnak: aki például 2-1-re veri a svédeket, az pontosan olyan erős, mint mi, tehát ellenük „jók vagyunk az ikszre”. Aki kikap a svédektől, azoknál minden bizonnyal erősebbek vagyunk, és így tovább.

Nos, a számítások alapján nem lennénk esélyesek az aranyéremre. Az egyébként végtelenül szimpatikus, őszinte futballt játszó és fantasztikus szurkolóival számos elismerést bezsebelő íreket kétszer is úgy elverték, mint a cimbalmot. A jelzőért utólag is köszönet Mészöly Kálmánnak!

A cseheket bár az oroszok lefocizták a pályáról (jobban, mint mi Prágában), de a görögök ellen némi meglepetésre bezsebelték a három pontot. Nagy volt a fórumon az öröm, hiszen ez a virtuális tabellán három pontot jelent a magyaroknak! Az Ukrajna-Svédország végeredménye (2-1) ehhez hozzátett még egyet, a kalkuláció alapján Anglia egy hajszállal (nem többel) még erősebb nálunk. Hát ez nem túl sok két forduló, hat meccs után. Vagy nem is kevés? Szerintem nagyjából a realitásoknak megfelelő mutató.

Bár 1986 óta esélyünk sem volt kijutni világversenyre, az elmúlt években azért stabil középcsapatunk van, amely némi szerencsével már odaérhetne egy továbbjutó helyre – lásd anno Lettországot, Szlovákiát, vagy akár most az íreket.

Ebből adódik a következő kérdés: négy év múlva ott leszünk? Szeretnék egyértelmű igennel válaszolni, de akkor sem merek, ha 24 csapat próbálhat szerencsét Franciaországban.

Nagy hiányzók, kis hiányzók, magyarok

Most nincs klasszikus „nagy” hiányzó, a teljes európai „krém” itt van – értem ezalatt az angol, francia, olasz, spanyol, portugál, német, holland, orosz nyolcast. A legerősebb középcsapatok is kiverekedték magukat, ám mégsem mondanám, hogy a nyolc fős bővítményre csupa gyenge együttes pályázna. Hogy tetszene a most lemaradókból kimazsolázott, a jelenlegiekkel kiegészülő Törökország, Szerbia, Svájc, Norvégia, Belgium, Románia, Skócia, Szlovénia alkotta mezőny?

Ebből az első három csapat ereje alapján semmiképpen sem lógna ki lefelé a mezőnyből, akár még a legjobb nyolc közé jutásra is lenne esélye.

Lenne esélyünk megelőzni akár csak egy csapatot is ezek közül? Hogyne, akár többet is. Ez a jó hír. A rossz az, hogy az európai középmezőny olyan sűrű, hogy így is vért kell majd izgulnunk a kvalifikációért. De azért nem rossz dolog az a tudat, hogy a 47 UEFA tagállamból 24 ott lesz a következő Európa-bajnokságon.

A fenti számolgatás azért sejtetni engedi, hogy jelen állás szerint maximum epizódszereplők lennénk. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a csoportjukból simán továbbjutó két csapat (a mi esetünkben Svédország és Hollandia) is nulla ponttal szerénykedik csoportja végén. Térjünk vissza azokra a csapatokra, akik tényleg kiharcolták a részvételt!

Görögország: futballban nincs válság!

Kevesen gondolták, hogy az utolsó forduló előtt mind a négy csapat esélyes lesz a továbbjutásra, és a kiesésre. A lengyel és görög csapat esetében erre már a sorsoláskor láttunk esélyt, de mindenkit meglepett a felkészülési mérkőzéseken botladozó, az oroszoktól sima vereséget szenvedő csehek feltámadása, illetve az oroszok visszafogott teljesítménye a harcos futballt bemutató, de koránt sem átütő erejű lengyelek ellen.

Abban valószínűleg egyetlen prágai söröző mélyén sem reménykedtek a negyedik orosz gól után, hogy egy hét múlva a lengyelek ellen bőven jó a döntetlen. Márpedig így történt, és a csehek ennek megfelelően arra rendezkedtek be a zuhogó esőben, hogy őrzik az értékes döntetlent, és kontráznak. Ez a taktika tökéletesen működött, bár a lengyeleknek akadtak nagyobb helyzeteik. A két csapat tusakodását elnézve mégis úgy döntöttem, hogy akár mi is ott lehetnénk az EB-n, ebben a csoportban még akár pontot/pontokat is szereznénk.

Nem is az első húsz perccel volt a baj, hanem az utána következő huszonöttel. Érthetetlenül leálltak a lengyelek, pedig ők nagyon jól tudták, hogy a 0-0 a kiesésüket jelenti.

Az oroszok fejében a kiesés gondolata fel sem merült, hiszen ez csak görög és lengyel győzelem együttes bekövetkezte esetén állt fent. Biztos, ami biztos alapon nekirontottak a helléneknek, akik hasonló elánnal próbálták célba venni Malafejev kapuját. Nem tudni, hogy összebeszélt-e a négy csapat, de körülbelül itt is a huszadik-huszonötödik perc környékén kezdett ásítozni a semleges szurkoló. Talán őket sajnálta meg az orosz védelem, és egy görög bedobás után méla közönnyel kísérték figyelemmel Karagunisz betörését, aki élt a felkínált lehetőséggel, megszerezve a görögöknek a vezetést az első félidő lefújása előtt.

Tényleg kár volt jóslásokba bocsátkozni ebben a csoportban, mert az utolsó negyvenöt percre minden összekavarodott. Az orosz-cseh-görög csapat is négy ponttal állt, de az egymás elleni eredmények miatt a Szbornaja és Hellász állt továbbjutásra. Ám csak addig, amíg a lengyelek nem képesek bekotorni egy gólt, így a cseheknek sem felelt meg egy békés döntetlen.

A görögök egyébként felvillanyozódtak góljuktól és sorban vezették tetszetős támadásaikat, míg az oroszok teljes betlit mutattak be. Eriksson játékvezető ráadásul meg is könyörült rajtuk, mert a három oroszt befűző Karaguniszt sárga lappal jutalmazta a jogos tizenegyes helyett. Hiába hányta a kereszteket sírva a görög játékos, a skandináv sporttárs szíve hideg volt, mint a jég. Sőt, az utolsó emberként szabálytalankodó orosz játékos pár perc múlva megúszta egy sárgával. Az oroszokat azonban mégiscsak utolérte a végzet, mert Jirácek megszerezte a vezetést a cseheknek, így a sorrend Csehország-Görögország-Oroszország-Lengyelország-ra módosult 75 perc után. Ugyebár mi vertük két hete a cseheket…

Az oroszok elkezdtek nyomni, harcoltak kétségbeesetten az egyenlítésért, a lengyelek helyzete gyakorlatilag megpecsételődött. Ha kiegyenlítettek volna, azzal csak az oroszoknak kaparták volna ki a gesztenyét. De már sehol sem változott az eredmény. Továbbjutott a görög és a cseh válogatott, búcsúzott a házigazda és Oroszország.

A lengyel rendőri vezetők valószínűleg a boldogságtól sírva borultak egymás nyakába, hogy megszabadultak az orosz szurkolóktól, a németek pedig elégedetten várják a helléneket az oroszok helyett.

Talán újabb görög csoda vette kezdetét? Az biztos, hogy néhány napig senki sem a válsággal fog foglalkozni.