Híresek, akiket megittunk
Jack Daniel 9 évesen főzött először whiskyt Tennesseeben, nem messze a legendás Chattanoogától és Nashville-től. A receptet egy öreg feketétől tanulta. Manapság négymillió láda Jack Daniel’s talál vevőre évente. A Fortune szerint ez a világ legfinomabb whiskyje.
A 15 éves Johnnie Walker nem főzött whiskyt egy cseppet sem, csupán kevert. Nyers, magukban durva italokból kísérleti úton állított elő füstös, gyömölcsös, mézes harmóniákat. „Sétáló Jancsiból” világmárka lett.
R. and A. Bailey nevét hiába keressük a históriában. A Baileys Original Irish Cream névadói nem léteztek. Őket egy szeszipari guru találta ki, aki a tejszín és az alkohol kevercsének keresett piacot és arcot. Manapság több millió ládával adnak el a krémes likőrből.
Captain Morgan viszont nem legenda volt, hanem kalóz és martalóc, aki ipari mennyiségben fogyasztotta a rumot, míg bele nem halt. Közben megdúlta a Karib-térséget, a spanyol gyarmatokat. Nevét a világ második legnépszerűbb rumja őrzi, évente 35 millió eladott palackkal.
A szesztilalom csúcsidőszakában, 1920–30 között kétezer gengsztert és ötszáz FBI-ügynököt temettek a golyóváltások után, miközben 34 ezer állampolgár itta halálra magát. Ez volt a szeszcsempészek aranyideje. Bizonyos italokat orvosságként patikában árultak, másokat titokban importáltak Kanadából, Kubából (Bacardit), Mexikóból (tequilát).
A politika is mindig belefolyt. A Szmirnov vodkát Lenin államosította, s Amerikában támasztották fel Smirnoff néven, mint „szagtalan whiskyt”! Jókor. Amerika kezdett átszokni a koktélokra, a korábbi átütő whisky- és gindivat után. A vodka a maga íznélküliségével, színtelenségével jó alapanyagként szolgált a kevert vagy rázott italokba. Ma minden másodpercben hat üveg Smirnoff vodkát bontanak ki.
Ismerjük a konyakkirály nevét, Hennessyét, pezsgősüvegen olvassuk Dom Pérignonét, a bencés papét, bourbonös flaskán Jim Beamét, Kentuckyból. Alexander Gordonét gines, Gaspare Campariét vermutos, George Ballantine-ét, John Jamesonét szintén whiskyspalackokon. Beírták nevüket az italtörténetbe.
Nem tudjuk őket onnan kihörpinteni.
(A. J. Baime: Híres piák és nagy emberek, akiket ugyanúgy hívtak. Fordította: Kabdebó Flórián és Pap Zoltán. Kiadta az Athenaeum.)
