Egy világpolgár Lipóciából

George Weisz, a neves feltaláló és üzletember igazi világpolgár. Tíz nyelven beszél, Londonban él, de gyakran repül New Yorkba Oscar-díjas lányához, Rachel Weiszhez. S közben, ha ideje engedi, itthon tölt néhány napot Budapesten, leginkább Lipóciában.

Ugyanis Mr. Weisz – itteni barátainak: Weisz Gyuri – magyar származású. S mint igazi self-made man mindig mer újba kezdeni. Nyolcvanhárom évesen is. Noha filmgyártással korábban nem foglalkozott, producere és fő támogatója lett Groó Diana „kreatív dokumentumfilmjének,” amely a világ első női rabbijáról szól.

A producer és a rendező kapcsolata öt évvel ezelőtt kezdődött. Akkor is éppen Budapesten volt George. Barátai hívták a Spinoza Házba, nézze meg Groó Diana első színpadi bemutatóját, a Címzett ismeretlent. A második világháború idején játszódó darab felkavarta Weiszt: annak idején ő is átélte a zsidóüldözést. Előadás után beszélgetni kezdett a rendezővel, aki elmondta: filmet tervez a világ első női rabbijáról, a német Regina Jonasról, akit 1944-ben Auschwitzban elpusztítottak. Regináról csupán egyetlen fénykép maradt fenn, meg azok a levelek, róla szóló írások, amelyeket deportálása előtt maga helyezett el a berlini hitközségnél. Még nem készült film róla. A rendező hozzátette: ha sikerül támogatókat szerezni a játékfilmhez, a címszerepre Rachel Weiszt szeretné felkérni.

Aztán George visszatért Angliába, de onnan is folyton érdeklődött, hol tart a film. Groó Diana a történet olcsóbb, ám annál munkásabb feldolgozása mellett döntött: eredeti archív filmanyagokból teremtette meg a húszas-harmincas évek weimari világát. A megmaradt dokumentumokból rekonstruálta a rabbinő alakját. A Magyar Mozgókép Közalapítvány 2010-ben támogatást ítélt meg nekik. Csakhogy az MMKA megszűnt a kormányváltás után, és ugrott a megígért állami pénz.

Groó Diana akkor már két éve kutatott külföldi filmarchívumokban, rengeteg anyagot összegyűjtött. Úgy tűnt, mindez hiábavaló munka volt. A kétségbeejtő helyzetben George Weisz sietett segítségére: felajánlotta, hogy a produkció mellé áll, és a forgalmazásban is segít. Neki köszönhető, hogy mégis megszülethetett e különleges alkotás.

Weisz azt mondja, számára ez a mű azért is fontos, mert nem a holokauszt tragédiáját akarja újból elbeszélni, hanem egy rendkívüli, elhivatott asszony sorsát mutatja be, aki kemény küzdelmekkel megvalósította az álmait, s rabbi lett. Utolsó pillanatáig, a halál közelében is hitet és erőt tudott adni sorstársainak.

George Weisz magyar felmenői között is akadtak rabbik, noha édesapja már civil pályát választott. Amikor 1938-ban bevezették az első zsidótörvényt, az apa úgy döntött, családjával külföldre menekül. Mindenüket itt hagyták, úgy emigráltak Londonba. George kilencéves volt akkor.

Weiszék túlélték a háborút, és újrakezdhették az életüket. George és két nővére angol iskolákban tanultak, majd ösztöndíjjal egyetemet végeztek. A fiú gépészmérnök diplomát szerzett. Huszonévesen már megalapította első gyárát. Később az egész világon ismertté váltak életmentő orvosi műszerei és lélegeztetőgépei. Nemcsak munkabírásáért és kreatív ötleteiért tisztelték, hanem az emberségéért is: alkalmazottai ragaszkodtak hozzá.

George első felesége osztrák pszichológusnő volt, két lányuk született. A kisebbik, Minnie ma elismert fotóművész Londonban, camera obscurával készíti képeit. Nővére, Rachel a világ egyik leghíresebb színésznője.

Egy filmsztár édesapjának lenni nem könnyű. Rachel már tizennégy évesen modellkedett, és Hollywoodba hívták filmezni Richard Gere-rel. Az amerikai producer könyörgött George Weisznek, engedje el lányát, ötcsillagos szállodában lakik majd, mindent megkap, amit csak kíván. „Éppen ezt nem szeretném” – felelte az apa, és lányát eltiltotta a filmezéstől. Féltette. Rachel aztán Cambridge-ben végzett irodalom szakon. Egyetemi éveiben kezdte el a színi pályáját, és a filmsikerre sem kellett sokáig várnia. Később megköszönte édesapjának, hogy vigyázott rá, nem engedte tinédzserként Hollywoodba.

Amikor Rachel tavaly férjhez ment Daniel Craig angol színészhez, a bulvárújságírók éjszaka is becsöngettek George Weiszhez, hogy kifaggassák az ifjú párról. Elhajtotta őket. Ha New Yorkban meglátogatja a lányát és imádott unokáját, nem egyszer paparazzók követik őket. A nagypapa nehezen viseli ezt: a csillogó sztárvilág kemény próbatétel egy civilnek.
Öt évvel ezelőtt George Weisz visszavonult az üzleti életből, és létrehozta a szüleiről elnevezett alapítványát, amely jótékonysági célokat szolgál. Segíti a rászorulókat, adományozott kórházaknak, művészeti intézményeknek. Gyermekeit arra nevelte: aki az életben sikeresebb, annak a társadalmi felelőssége is nagyobb. Támogatta Rachelt, amikor a lánya segített kórházat építeni Afrikában, és adakozásra szólította fel az amerikaiakat: „Ha csak egyetlen embernek tudsz segíteni, az is sokkal több, mint ha semmit sem csinálnál.” Édesapja iránti tiszteletből a színésznő megtartotta a Weisz nevet, noha az ügynökei győzködték: egy angolosabb név jobban csengene.

George Weisznek sok barátja van itthon, szívesen jön haza, de azt mondja: aggasztja az ország mai helyzete, az erősödő nacionalizmus, rasszizmus, az újraéledő antiszemitizmus.
Ezért is támogatta a mártírhalált halt Regináról szóló filmet, amely arra is figyelmeztet: hová vezethet a kirekesztés és az elszabadult gyűlölet.