Damoklész aktái

Hitetlenkedve fogadták a hírt a somogyi politikát ismerők, hogy tavaly májusban Ormai István, Nagyatád polgármestere, a szervezet kettes számú húzóneve minden előzmény nélkül távozott alelnöki posztjáról. Volt már „lemorzsolódás” az előző ciklusban, akkor ketten léptek ki, és váltak a fideszes többség támogatójává. A mostani eset – nyilván Ormai személye miatt – érzékenyebben érintette az egyesületet, s ez ad némi magyarázatot a fejleményekre. Napvilágra került ugyanis – ebben a formában először – a magyar politikai szcéna alvilági lejárata: a biankó lemondó nyilatkozat.

Gyenesei István elnök szerint sehol az országban nem volt példa arra, hogy egy civil szerveződés tizennyolc éven át – túlélve számos rendszerváltó pártot – meghatározó erőként jelen legyen a politikában.

– Három ciklusban mi adtuk a megyei elnököt, s most, a 2010-es megyei választáson a Fidesz mögött másodikként több szavazatot szereztünk, mint az összes ellenzéki párt. Mindez kegyetlenül zavarja versenytársainkat, így kezdettől fogva ki voltunk téve a legalpáribb támadásoknak. Emellett az előző ciklusban igyekeztek megbontani a szervezetünket, megpróbálták leválasztani azokat, akikről úgy gondolták, hogy zsarolhatók vagy megvásárolhatók.
Hogy ez ne fordulhasson elő újra, a 2010-es önkormányzati választásokra készülve merült fel a lemondó nyilatkozat szükségessége.

– Ezt a küldöttgyűlésünkön támogatta mindenki, köztük Ormai István is, aki így fogalmazott a jegyzőkönyv szerint: „A mandátumvesztés megelőzésére garanciákat kell találni” – folytatja Gyenesei. – A választásokon a Somogyért tizenkilenc százalékot elérve három képviselőt küldhetett a tizenhat tagú megyei közgyűlésbe. Elnökségi ülést tartottunk, amelyen az esetleges lemondás feltételeit írásba foglaltuk. Ebben szerepel: a képviselő „felhatalmazza az elnökséget, hogy egyesületi tagságának megszűnése esetén a mandátumról lemondó nyilatkozatot dátummal lássa el”. Ezt Ormai, Kövér István és én szóban is megerősítettük, majd a dokumentumokat lezárt borítékban a titkárunk betette a páncélszekrénybe.

2011. május 30-án Ormai bejelentette, hogy lemond ügyvezető alelnöki tisztségéről városa, „Nagyatád érdekében”, de az egyesületi tagságáról s így a mandátumáról nem volt szó.

– Június közepén viszont a megyei önkormányzat által fenntartott Somogy Televízióban – kissé furcsa körülmények között – kijelentette, hogy az egyesületet is elhagyja – jegyzi meg Gyenesei. – Felhívtam, de ő azt kérte, hogy nyár végén kerítsünk sort a tisztázó beszélgetésre. Szeptember 6-án aztán úgy tűnt, simán pontot teszünk az ügy végére: a titkárunk elővette Ormai dátum és aláírás nélküli nyilatkozatát. Megállapodtunk, hogy záros határidőn belül viszszajuttatja hozzánk. Így is történt, rákerült az aláírása és még egy általa kézzel írott szöveg is: „A fenti döntésemet a mai napon saját elhatározással, minden külső hatás nélkül hoztam. Megbízom a Somogyért Egyesület titkárát, hogy jelen nyilatkozatom leadását helyettem és a nevemben tegye meg. Kérem a Somogy Megyei Választási Bizottságot döntésem tudomásulvételére.”
Ez a kézzel írott rész a másik két, időközben közjegyzői letétbe helyezett nyilatkozaton nem szerepel, ezek hitelességét az elnökség tagjainak tanúvallomásai is bizonyítják.

– A dátum eredendően nem is lehetett Ormai mandátumról lemondó nyilatkozatán – folytatja Gyenesei István. – Az egyik alelnökünk, elnökségünk határozatának megfelelve, külön utasítás nélkül gépelte rá az ülés után, amikor elfogadtuk Ormai aznap délután faxon küldött egyesületi tagságáról való lemondását. A korábbi egyezségünk és az ő felhatalmazása szerint jártunk el. Ezek után az egyesületünk titkárával közösen juttattuk el a választási bizottság titkárának, dr. Vörös Tamásnak – aki egyben Somogy megye főjegyzője is – a lemondást.
Ormai István, a dél-somogyi kisváros, Nagyatád polgármestere szerint egészen másképp zajlottak az események. Kezdettől az egyesület második embere, sokáig alelnök, minden ciklusban megyei képviselő. Most függetlenként egy fideszes többségű képviselő-testület élén igazgatja a várost.

– A korábbi választási ciklusokban a tízezer főnél többet számláló kisvárosoknak külön listájuk volt, az itt indulóknak, így nekem sem kellett ilyen biankó nyilatkozatot aláírnom. 2010-ben viszont már csak egy lista volt. A választást követően az egyesület irodájában gyűltünk össze: a négy bejutó, Gyenesei István, én, Kövér István és Kiss Szabolcs (ők félidőben „cserélnek”), valamint Stikel János titkár. Ekkor kerültek elő ezek az ominózus, régi írógéppel készített nyilatkozatok és egy másik, kisebb lap, amelyről saját kezünkkel át kellett másolni a (fentebb már idézett) szöveget. Dátum nélkül aláírtuk, és körben egymásnak „letanúztuk”. Én ekkor láttam utoljára ezt a papírt, hangsúlyozom, ez 2010. október hatodikán volt.

Hogy miért lépett ki a frakcióból? Ormai így magyarázza:
– Ellentmondásos helyzet alakult ki. A választások után itt, Nagyatádon és a megyében egyaránt kénytelenek voltunk végigvinni szinte ugyanazokat a kiadáscsökkentő, átszervező intézkedéseket, amelyek ellen a Somogyért rendre tiltakozott. Egyik nap itthon javasoltam valamit, egy héttel később az ellenkezőjére kellett volna voksolnom a megyei közgyűlésben. 2011. május 30-án bejelentettem a lemondásomat a küldöttgyűlésen minden tisztségről és a tagságomról, majd a június 23-i megyei közgyűlésen a frakcióból való kilépésemet, sőt át is ültem egy másik helyre – függetlenként. Nem értem, hogy ez miért nem volt egyértelmű Gyenesei Istvánék számára. Ezek után már csak a megyei választási bizottság felhívására válaszoltam: a nyilatkozat érvénytelen, arra utólag, általam nem ismert körülmények között és akaratom ellenére került rá a dátum.

Kérdésünkre, hogy mi a helyzet a kézzel írott résszel, Ormai István azt mondja, mindkét szöveg egyazon időben készült, egy kisebb céduláról kellett odamásolniuk. Arra, hogy a másik két képviselőén miért nincs ez rajta, szerinte csak egy magyarázat van: utólag újat írtak. Ezt az is bizonyítja, hogy itt már ő tanúként sehol nem szerepel.

Ezek után a megyei választási bizottságnak feljelentést kellett tennie magánokirat-hamisítás miatt, egyúttal a Somogyért mandátumkérelmét elutasították. Gyeneseiék bírósághoz fordultak, de itt sem jártak sikerrel. Az LB helybenhagyta a helyi, illetve az OVB döntését, igaz, formai okokra hivatkozva: a lemondó nyilatkozatot nem a választási bizottságnak, hanem a közgyűlés elnökének kellett volna benyújtani.

Gyenesei Istvánt december elsején hallgatta ki a rendőrség Székesfehérváron.

– Szalagcím viszont csak jól időzítve, öt héttel később, január negyedikén lett az ügyből – hol máshol – a Magyar Nemzetben, miután megjelent a Somogyért Egyesület közleménye arról, hogy támogatjuk a civilszervezetek január 2-i kormányellenes demonstrációját. Az ócska bulvárfordulatot – „rabosították Gyurcsány volt miniszterét” – is átvette néhány médium. Prekoncepció nélküli vizsgálat esetén semmi félnivalónk nincs az ügyben, az állandó, sokszor nemtelen politikai támadásokat pedig már volt alkalmunk megszokni az elmúlt csaknem két évtizedben – mondja az elnök.
A rendőrség vizsgálódik, az ügyet ismerő választási szakértő jogász szerint megjósolható, mire jutnak.

– Nyilván közlik majd, hogy nem állapítható meg, ki gépelte rá a dátumot a papírra – mondja. – Valójában nincs célravezető jogi megoldás egy ilyen előre megírt, „biankó” lemondásra, hiszen ha arra valaki utólag bármit ráír, azzal meghamisítja a tartalmát. Amúgy pedig egy ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható. Mindez nem véletlen: a törvény a mandátum szabadságát tekinti elsődlegesnek, amely nem korlátozható. Tehát, ha a bíróság nem talált volna formai hibát, feltehetőleg ugyanerre jut tartalmi ok miatt.
Általános vélekedés, hogy a Somogyért Egyesület eljárása korántsem egyedi a magyar politikában. A megkérdezett képviselők jellemző válasza az volt, hogy a saját pártjukban nem tudnak ilyen gyakorlatról, bezzeg a másik oldal! Mesterházy, netán Vona Gábor fiókjában – mondják – egészen biztosan ott lapulnak a gyilkos A4-esek. Orbánéban meg éppenséggel százszámra – várva a beélesítést, a dátumot...