Az ősök lábnyoma
Nemrégiben Jolsvai kolléga merengett arról ezeken a hasábokon, hogy milyen toposzok, közhelyek fordulnak elő egy mai divatos animációs filmben, valamint, hogy a háromdimenziós technika milyen hatással van az efféle történetekre. (Nem lehet nem észrevenni, jegyzem meg mintegy mellékesen, hogy a Jolsvai kolléga családjában mostanára moziéretté vált egy új nemzedék – feltűnően sok a mesefilmelemzés a kolléga munkásságában manapság.) Egyszerűen szólva úgy áll a helyzet tehát, hogy a mai gyermekfilmek többsége ugyanabból a szakácskönyvből készül: hogyan főzzünk gyorsan, sikeresen kicsiknak és nagyiknak. (Direkt volt.) Mármost, ha így van – éspedig így látszik lenni –, akkor azt a kérdést kell feltennünk magunknak, miért, hogy az egyik munka sikeres és szórakoztató, míg a másik unalmas és érdektelen, pedig mindkettő ugyanarra a kaptafára készül szinte.
Nézetem szerint a szinte a megoldás itt.
Apró dolgokon múlik a siker: arányokon, irányzatokon, ötleteken.
E heti filmünk, amelyet Croodék címmel játszanak lankadatlanul a hazai mozikban (és méltán, hiszen az eredeti cím ez: Croods), szép példája annak, hogyan kell elrontani egy ilyen alkotást. (Nemrégiben, amikor A zöld urai című opusról értekeztünk, ennek a folyamatnak egy pozitív példájával ismerkedhettünk meg.) A Croodék az ősemberes rajzfilmek új darabja – a híres Hanna–Barbera-produkciók óta az ilyesmi mindig sikernek számít –, ezúttal az elődök iróniája, játékossága nélkül. Croodék vademberek, akik jobban hasonlítanak az állatokra, mint a későbbi civilizáció tagjaira – bár amikor éppen nem üvöltöznek, jól beszélnek angolul, és olyan toposzoknak is szenvedő alanyai, mint hogy a családfő utálja az anyósát, és viszont. Croodék mindentől félnek, főleg az újtól, a változástól. De aztán a világ – s egy másik családból származó fiatalember – rákényszeríti őket a változtatásra, nyakukba veszik hát a világot, és el is jutnak a vágyott édenbe. Ennyi a szájbarágós történet, amely méltán nem hoz lázba egy ötesztendős nézőt sem – a rajzok, animációs ötletek pedig harmonizálnak a szüzsével.
Talán majd legközelebb.
Nádas Sándor
