Vásárhelyi Mária: Legalább az ellenzék ne dolgozzon a Fidesz keze alá!

2017. december 1. 08:25 - szerző: Vásárhelyi Mária

A 2010 áprilisában kétharmados felhatalmazással hatalomra kerülő Orbán-kormány lényegében hivatalának átvétele napján hozzálátott az ország közigazgatási rendszerének teljes átszabásához, a független hatalmi ágak autonómiájának felszámolásához.

Az ügyészséggel nem sokat kellett bajlódnia, hiszen a Polt Péter vezette szervezet tisztában volt azzal, hogy mostantól minden másként lesz, változnak a prioritások, és ezentúl elsőrendű feladatuk nem a bűn üldözése, hanem tevékenységük politikai szempontok és elvárások szerinti átrendezése lesz. Így azután velük nem is sokat bíbelődött a kormányzat. Bíztak benne, és nem ok nélkül, hogy a bűnüldözés élére kinevezett vezetők maguktól is tudják feladatukat. És nem is csalódtak. Az ügyészség elmúlt hétéves tevékenysége a hatalom számára nemhogy csalódásra, de még fejcsóválásra sem adott okot. A bűnüldöző szervezet pillanatok alatt megtalálta a helyét és a szerepét az újonnan épülő maffiaállam által felépített struktúrában, a NER-ben. Nem volt szüksége hatodik érzékre ahhoz, hogy mindig tudja, mikor kell azonnal lecsapnia, médiát mozgósítania, bilincsbe vernie, vezetőszáron rángatnia, előzetesbe helyeznie a vádlottat, és mikor kell elfordítania a fejét néhány hónapra, amíg a gyanúsított eltüntetheti a bizonyítékokat, átrendezheti a gyanús portfólióját, mikor szükséges, hogy óriási titkolózás övezzen egy-egy nyomozást, mikor kell a bűnjeleket az éj leple alatt eltüntetni és mikor kell az ellenzéket lejárató nyomozati iratokat a kormánybarát sajtónak kiszivárogtatni. A fürge, látványos és az esetek többségében megalapozatlan lecsapás mindig az ellenzékhez közel álló politikai és civil szervezetek vezetőit érte el, a cinkos együttműködés pedig a kormánypártokhoz közeli bajbajutottakat próbálta tisztára mosni.

Feltételezhetően hasonló elképzelései voltak a kormányfőnek a bírósági rendszer átszervezésével, az új bírósági vezetők kinevezésével is. Úgy gondolta, nem érheti csalódás, amikor 2011. végén egyetemi évfolyamtársát, feleségének barátnőjét, az Alaptörvényt a Brüsszel–Strasbourg vonaton végső formába öntő EU-képviselő feleségét, Handó Tündét nevezte ki az Országos Bírósági Hivatal vezetőjévé.

Ahhoz, hogy ezt a döntését végre lehessen hajtani, előbb porig kellett alázni és el kellett távolítani a főbírói székből azt a Baka Andrást, akit alig egy évvel korábban, többek között éppen a Fidesz-frakció tagjainak egyöntetű támogatásával neveztek ki. Bakának azért kellett mennie, mert több alkalommal nyilvánosan kritizálta a Fidesz-kormány jogsértő lépéseit, és rendre kiállt a bíróságok jogkörének csorbítása, az intézmény keretein belül dolgozók érdekeinek durva megsértése miatt.

Baka András törvénytelen eltávolítását a magyar adófizető állampolgárok 30 milliója bánta, ennyi pénzt ítélt meg ugyanis számára a strasbourgi bíróság, amiért az állam jogsértően járt el vele szemben. A büntetés nagysága azonban semmiféle megrázkódtatást nem okozott kormánykörökön belül, hiszen egy-egy kormánytag egy közepesen „finom” hétvégén ennél többet költ el hétcsillagos szállodákban, night clubokban, jachtokon vagy helikopteren, annál nagyobb volt a csalódás azonban, amikor a királycsinálók azzal szembesültek, hogy Handóval törököt fogtak.

Fotó: Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Bármily hihetetlen ugyanis, de Handó Tünde, bár kétségkívül a Fidesz alapító tagja, az Orbán család közeli barátja és a Fidesz legbelső köreihez tartozó Szájer József felesége, a kívülállók szemében az ítéletek alapján mégis megmaradt annak a szakmai autonómiáját és integritását védelmező bírónőnek, mint amire harminc éve felesküdött. Az általa irányított bíróságokon – szigorúan szakmai szempontokat figyelembe véve – rendre születnek a kormány szája ízének és érdekeinek nem megfelelő ítéletek is. És Handó Tünde jól láthatóan nem tesz ez ellen semmit, nem próbálja a bírók autonómiáját megtörni, nem befolyásolja az ítéletalkotást.

Márpedig nem ezt várták tőle! A jobboldali sajtó szellemi verőlegényei – Bayertől Lovasig – már több mint egy éve vágnak válogatott és megalázó sértéseket a bírónő fejéhez, és követelik Handó eltávolítását a hivatal éléről, most pedig a politika közvetlenül is rászállt. Először a Fidesz szóvivője, Halász János, majd Lázár János és a fékezhetetlen agyvelejű Budai Gyula tartott sajtótájékoztatót a bíróságok tűrhetetlen működéséről, elfogultságáról és a kormánnyal szemben ellenséges ítéleteiről, mára pedig odáig jutottunk, hogy a kormánypárt egyszerűen kijelentette, hogy nem hajlandó végrehajtani egy rá nézve elmarasztaló jogerős bírósági ítéletet.

Az elmúlt hónapokban már számos kormányzati elképzelés röppent fel azzal kapcsolatban, hogyan kívánják Handó alól kiszervezni a bíróságokat, és ne legyenek kétségeink afelől, hogy ezt meg is fogják tenni. Ha nem megy fenyegetéssel és hazudozással, akkor új törvények alkotásával vagy a meglévők kijátszásával.

Megindult a végső támadás az utolsó politikailag független intézmény, az utolsó autonóm szakmai vezető kinyírása érdekében. Az eszközökben nem válogatnak.

A demokratikus ellenzék pedig, ahelyett hogy átlátna mindezen, és függetlenül attól, hogy egy-egy konkrét ítéletről mi a véleménye, felmérné, hogy ma Handó Tünde a garanciája a bíróság függetlenségének – ahogy ma már Vida Ildikó is annak tűnik a NAV élén utódjához, Tállai Andráshoz képest –, rendre beáll az ítéletek és a főbíró személyének gyakran szakmaiatlan, bulvárízű ekézésébe.

A kialakult, a kormány elvárásait vazallusként szolgáló intézményrengetegben a függetlenül működő bíróság természetesen nem csinál nyarat, és azt is pontosan tudjuk, hogy ha a kormánypártok eldöntötték, hogy rabigába hajtják az igazságszolgáltatást, akkor ezt meg is fogják tenni. De könyörgök, legalább a demokratikus ellenzék ne tapsikoljon és ne szolgáltasson muníciót ehhez!

Utóirat: Soha életemben nem gondoltam, hogy én fogok nyilvánosan az általam korábban gyakran és keményen kritizált bíróságok és még kevésbé Handó Tünde védelmére kelni. Nyilván nem sok dolog van, amiről hasonlóan gondolkodunk, szakmai hozzáértése és autonómiája azonban – különösen a mai világban – olyan érték, amelyet védeni kell. Még akkor is, ha sejtem, hogy ezzel inkább ártok, semmint használok a bírónőnek.