Tamás Ervin: Andy arcai

2017. március 10. 12:03 - szerző: Tamás Ervin

Andy, ha teheti, Romániában adózik, mert az kedvezőbb, vállalkozásai számos offshore céghez kapcsolódnak, de tavaly év végén hivatalosan is visszavette az András nevet. Ugyanakkor neje az Egyesült Államokba költözött Magyarországról, s nem titkolja, hogy amerikai állampolgár szeretne lenni. Íme, korunk és Orbán Viktor hőse, a patrióta üzletember, aki ittléte óta kedvezmények sorához jutott, annyihoz, hogy egyesek kegyencnek tartják, a rendszer fontos kiszolgálójának. Ebből is látszik, hogy a hazafiasság megítélése kivételes esetben túlléphet a hagyományos tipológián, még egy erre annyira kényes politikai közösség szemében is. Vajna András egyszerre lehet honfi és világpolgár, liberális és konzervatív, míg mások nemcsak szellemi, de sokszor egzisztenciális értelemben is nyögik ennek terhét. Vajna, akár filmjeinek hősei, „megcsinálta magát”. Felesleges arról filozofálni, hogy ez miként sikerült neki, pénzzel, szívességekkel, elbűvölő modorával – tény, hogy a kormányzat legfelsőbb köreiben is tisztában vannak azzal, jobb nem kikezdeni az üzleti ügyekben kőkemény, egyébként kedves, bohókás öregúrral. Úgy épített föl birodalmat maga köré, ahogy ő akarta, ha kellett, jogszabályok, rendeletek változtak kedvéért, az akadékoskodók erővel vagy fondorlattal el lettek tolva az útjából, és hogy a sajtó ma mekkora hatalom, az lemérhető a róla és feleségéről megjelent leleplező vagy éppen cikiző cikkek nulla következményével – kaszinóktól a fánküzletig. Vajna úr nyilván azzal áltatja magát, hogy ő kizárólag üzletember, nem ártja bele magát a politikába, s mint a TV2 tulajdonosa is csupán a szórakoztatásért felel, a borzalmasan manipulatív, torz és gátlástalan hírszolgáltatás másokra tartozik. Bizonyára sok adminisztratív posztot elfoglaló káder szintén hasonlóan nyugtatja magát, ül a székében, s érzékeny kérdések hallatán kezével elhárító mozdulatot tesz. Minden rendszer kitermeli a magát semlegesnek vélő alattvalóit, inkább az a dilemma, hogy melyik rendszer és hogyan lép be abba a zónába, amelyben még a semlegesség látszata is érvényét veszti. A társadalom ugyanakkor annyira megosztott, hogy a kívülállók számára minden együttműködés kollaborációgyanús, Vajna András esetében pedig fel sem merülhet semmiféle kétely, hogy kinek az embere, furcsa módon viszont tényleg úgy tesz-vesz a neki felkínált pályán, mintha szuverén volna, nem kap gyomorrontást attól, ami tőle egy centivel távolabb történik – akár egy űrhajóban, légmentesen reteszeli kabinját. Hogy ez mennyire sikerül neki, arról persze megoszlanak a vélemények, de ez őt láthatóan cseppet sem zavarja, hiszen egy virtigli üzletember nélkülözhetetlen kelléke a korlátoltság önbecsapós fajtája, azaz messze nem jellemhiba.

Mégis, nyugtázni kell, hogy ma a hatalom felső köreiben kevesen tehetik meg azt, amit ő. Mert gyakran tényleg úgy tűnik, mintha valamiféle senki földjén korzózna, fittyet hány a rendszer sugallta sztereotípiáknak, elvárt viselkedésnek, döntésnek, képmutatásnak. Manómosollyal tesz az egészre. Specialitását rosszakarói leszűkítik a vagyonszerzés prioritására, hiszen bőven megszolgálja, hogy mindent megtehet. De ne vesszen ködbe Vajna másik arca, a filmalap gazdájáé. Kivételes helyzeténél fogva ott is szabad kezet kapott, s ott sem törődött senki emberfiával, undorral, lekezeléssel, többé-kevésbé csinálta, amit gondolt vagy amit a szakmailag hozzá közel álló, jól összeválogatott stábtagjai tanácsoltak neki. És érdekes módon az ebbéli siker hatása is kétélű, mint az összes többi. A díjesőtől dagadhat ugyan a honfiúi kebel, hivatkozhatnak rá Magyarország jó hírét elkönyvelő szónoklatok, de csak beugranak mellé az üres kultúrmissziókra s még üresebb stadionokra eltékozolt milliárdok, nevetséges látványberuházások – amelyek mentén olyan sereg áll őrt, amely maximum a felülről várt, avagy vártnak hitt célok túllihegésében, mások víz alá nyomásában szuverén. A fősodor erre kreált emberei tömegesen lepik el Vajna úr baráti kö­­reit. Akkor is, ha erre ő vállat ránt, s esze ágába nem jut szóba hozni. Csak annyit mond, hogy a filmtámogatás minden fillérjéről tudják, mikor, hová, kinek megy. Ez is valami.