Szigetvári Viktor: Népszavazás Orbánról

2017. október 18. 07:50 - szerző: Szigetvári Viktor

Minden politikai választásnak van egy meghatározó kérdése, amely összefoglalja a választói döntést. A politikusok e kérdésekre akarnak választ adni. Az igazi kampányok pedig már nem is arról szólnak, hogy ki ad jobb választ a kérdésre, hanem arról, kinek a kérdése jut érvényre, kinek a kérdését érzik helyénvalóbbnak a választók. 2018 tavasza a Fidesz szándéka szerint arról fog szólni, hogy mely párt képes a legjobban „megvédeni” hazánkat a „migránsválságtól”. De a valóság bajai súlyosak, nehéz lesz csak ezzel kampányolni.

2018 sokkal inkább népszavazás lesz Orbán Viktorról, és így nyerhető is a liberális-demokrata politikai közösség számára. Ha így tekintünk a jövő év tavaszára, széles és sokszínű választói koalíciót lehet építeni e cél mögé. És ennek lehet eredménye egy majdani koalíciós kormány is liberálisok, zöldek és baloldaliak között.

Ma Magyarországon szerencsére nem lehet győzelemre ké­­pes választói koalíciót szervezni a Jobbik politikája mögé. Ugyanakkor a velük kapcsolatos választói félelmek fokozatosan mérséklődnek, és ha a sokpárti liberális-demokrata oldal nem kínál együttműködő megoldást, újabb szavazókat veszíthet mindenki a Jobbik javára. Pedig e párt továbbra is tisztázatlan pénzekből gazdálkodik, korrupt módon működik együtt egy oligarchával, és a destabilizációt kívánó orosz érdeket képviseli számos stratégiai kérdésben, tehát nem méltó sem a kormányzásra, sem pedig rendszert váltani.

Miközben még mindig divat ostorozni a baloldali, liberális és zöldpártokat, hogy „nincs programjuk”, a valóság az, hogy a legfontosabb száz kérdés döntő részében alapvetően egyetértenek. Tisztességes ideológiai és szakmai vitáik pedig elférnének bármely európai demokrácia parlamentjében, sokszor pedig még egy-egy európai kormány koalíciójában is.

Sok a közös pont, mégis nagy a megosztottság. Ennek okai részben a személyekben keresendők, de leginkább abban, hogy mindenki mást fogad el hitelesnek, létezni jogosultnak, tisztességesnek vagy őszintén változtatni akarónak. A törésvonalak lényege közös: az elmúlt két és fél évtized örökségén változtatni kell, nem csak az Orbán-rezsim felszámolását kell célul kitűzni. És ebben már radikálisan szerteágazóak a vélemények, ráadásul a választók körében is van ilyen generációs törésvonal.

Ez is rámutat arra, hogy bár lehet 2018 Orbán Viktorról szóló népszavazás, de ez nem jelent puszta negatív kampányt, és végképp nem jelent pozitív program és vízió nélküli kampányt. Hiszen éppen az 2018 tétje, hogy az Orbán Viktorral szemben megszervezendő választók milliói számára hitet kell adni, hogy lehetséges más politika hazánkban és lehet jobb az élet.

Ha pártjaink nem tudnak hitet adni, akkor nem mennek el a szavazók választani. Tévedés azt hinni, hogy 2018 tud olyan eredményt hozni, hogy egy, csak egy legény vagy leány marad talpon e vidéken, és mindenki más eltűnik. Mert széttört, megegyezés nélküli kampány nem fogja falhoz szorítani Orbánt.

2014-hez képest most sokkal erősebb a politikai együttműködés követelése a választók részéről. Nem közös listát akarnak, nem választási pártot, még csak a koordináció fogalma sem érinti meg őket – helyesen. Csak egyet akarnak: „működjetek már együtt, takarítsátok el ezt az embert, és utána legyen jobb, élhetőbb az ország”. Aki ezzel a követeléssel szembemegy, az szétporlad.

Fontosak a miniszterelnöki ambíciók, de csak akkor, ha együttműködésen alapulnak, különben mindenki csak porszemnek száll be az újabb négy éven át tovább erősödő elnyomó gépezetbe. Az együttműködésre való képesség sokkal fontosabb, mint az önálló identitás vagy a saját stratégia, politikai igazság megszállott hite. Erre ment rá Botka László, és erre kell figyelnie Szél Bernadettnek is.

Nem érdemes 2022-re tekinteni. Addigra még sokkal rosszabb lenne a demokraták, zöldek és baloldaliak helyzete az elnyomó Orbán-rendszerben. A szabadság, a jólét és Európa ügye már most is elég rosszul áll, senkinek nem lenne ereje egyedül megforgatnia a világot négy év múlva. Legfeljebb oda jutna, hogy négy évvel később kellene megtalálnia az együttműködés útját a tőle különböző, vele száz százalékban egyet ugyan nem értő, de mégis demokrata politikusokkal és pártokkal. Akkor meg minek várni addig?

Ezzel szemben lehetséges olyan megoldás, amely megtöri Orbán Viktor hatalmát és új rendszert teremt utána. A győzelem lehet ellenzéki abszolút többség és lehet orbáni abszolút kisebbség, ami után új választáson méretődne meg a megtört hatalmú, elnyomó zsarnok. Mindez lehetséges, csak annyi szükséges, hogy a Fideszen és a Jobbikon inneni pártok egy-egy egyéni képviselőjelöltben állapodjanak meg az egyéni választókerületekben, és állítsanak olyan listákat népszerűbbnél népszerűbb fiatal vagy idősebb politikusokkal, akikre hittel szavaznak a választók. E listák pedig követhetővé tudják tenni az ellenzéki választók létező ideológiai törésvonalait.

Az Együtt ehhez már megnevezte 106 jelöltjét, elkészítette a maga progresszív liberális programját, és együttműködésre lépett Karácsony Gergely és Szabó Tímea pártjával, a Párbeszéddel. Nyitott arra, hogy tovább szélesítse új pólusát az elmúlt évtizedek politikáján változtatni akaró, új generációs mozgalmak, az LMP és a Momentum felé.

Orbán Viktornak ma csak erős kisebbsége van ebben az országban. Hatalmának manipulációit segíti a felszított gyűlölet, az ellopott és megszállt nyilvánosság, a fideszes ügyészség és az oroszországi támogató érdek. De már rég nincs többsége, rég nem szerethető, és egy róla szóló népszavazássá tett 2018-as választáson kőkemény kampány után legyőzhető. Utána pedig rendszere kétharmad nélkül is elsöpörhető. Mint egy igazi rendszerváltás esetén.